Minimális műszaki és anyagtudományos ismereteimre hagyatkozva a "direkt" robbanóanyag nekem magas. Ha valami robban, akkor az égésfront elmegy az első reteszelőig, utána meg nincs gázbugyogás napokig...
Én nem így csinálnám. Ez olyan, mint a dominó, csak egy kis lökés kell, de tudni kell, merre lökd és hogyan.
A földgáz ebben a vezetékben 100 bar nyomás alatt van, kívülről meg megfelelő korrózióvédelem van.
Le kell merülni, beleflexelni, a többit a sós víz elintézi egy bizonyos idő alatt. Ahogy rozsdásodik az alapanyag, úgy csökken a teherviselő keresztmetszet, majd jön a bumm, mikor már régen elhúztam onnan (vagy más van ott éppen...)
Egy mezei 6 bar nyomás alatt lévő, 6m³-es tartály ha gázzal van töltve, akkor abban annyi energia halmozódik fel, ami miatt bunkerban kell nyomáspróbázni (mivel ha kimegy valahol a levegő, az robbanásszerűen fog történi, szemben a vízzel). Itt nem 6m³ és 6bar nyomás van.
Ismert a tenger sótartalma, a csővezeték alapanyaga, így a mechanikai tulajdonságok is. Ismert a korrózióvédelem vastagsága, így nagyjából ki lehet számolni, milyen mélyen kell bevágni és mikor lesz a bevágásból repedés.
A robbanásnak detektált hang meg az a pont, amikor a belső nyomásból származó feszültség vitte a csövet - ami valóban hangos.
Minél előbb le kell menni, mert a cső belseje nem tengervízálló, elég gyorsan tud rohadni, a belső felülete áramlástechnikailag kuka.
És akkor az emberek az atomerőművek biztonságán aggódnak, miközben pl. üvegszálas csövekben megy klórgáz vagy egy böhöm nagy LNG/ammónia tartály teteje 6mm vastag lemez, sarokvarratokkal összekötve.
A következő lépés innen az ipari SCADA rendszerek.
PS. Látszik, hogy a "gázipari szakértők" csőgörényes robbantásai alapján mennyien voltak valaha vezeték közelében. Ha ott valami robban, ott minden megy. Sajnos láttam egy ilyen robbanás hatásait személyesen.