Itt van az eb elhantolva.
Fegyverekkel, lőszerekkel a Nyugat mondhatni végtelenségig el tudná látni az ukrán haderőt. A kiképzést igénylő gépek, rendszerek szállítása sem lenne probléma "leszerelt" zsoldosokkal. Ez csak politikai döntés kérdése (lásd szovjet pilóták Koreában).
Ami korlátossá, mi több lehetetlenné teszi a hosszútávú támogatást, az a civil világ életben tartása.
A meg(le)rombolt infrastruktúra (erőművek, transzformátortelepek, üzemanyag ellátás stb.) helyreállítása nem hónapok kérdése.
Addig energiát, energiahordozókat, élelmiszert kéne szállítani Ukrajna részére, de oly nagyságrendben, hogy az egész országról van szó!
S ez most télen különösen kritikus, mert egy európai város százezres, milliós nagyságrendű lakótelepi lakossága egyszerűen nem él túl hónapokig mínusz fokokban áram, gáz, üzemanyag és ezáltal végül élelmiszer nélkül!
Még a nem mezőgazdasággal foglalkozó falusiak sem...
(Itt kérem meg a fórum panel/társasházi lakó tagjait, hogy gondolják végig és írják meg; mennyi ideig tudnának télen meglenni ezek nélkül a saját lakásukban?)
Az ez irányú terhelésre/mennyiségekre fel van készülve/alkalmas a Nyugat?
Itt gyanúm (és reményeim szerint, mert különben ennek nem látni a végét) nem a fegyveres harcok fognak pontot tenni e háború végére, hanem a társadalmi emberi tűrőképesség határai, a létfeltételek krónikus hiányának vállalhatatlansága.
Barbárság (télen!) az ipari/ civil infrastruktúra rombolásával a lakosságra hatás?
Az.
Kevesebb halálos áldozattal járhat összességében, mintha nekiindulna a front?
Valószínűsíthető.
S akkor most kérem felsorolni azokat az eddigi ilyen nagyságrendű(!) fegyveres konfliktusokat, ahol a civil lakosság megúszta.