Egy részével egyetértve, hááát azért de.
Ha nekem kellene nekiállni, akkor a belméretet számba véve kellene egy töltőkart csinálnom, ami bele tudja dugni egy lyukba a lőszert meg az indítótöltetet.
Lehet gondolkodni. Vezetékkel legyen? Neeeem, innoválunk, a vezeték működik. Jó, akkor íratok hozzá egy programot amit nem én csinálok, egy karhoz, aminek x és y helyre kell odanyúlnia, ahová egy láncos, szalagos, léptetőmotoros, fogasléces vagy bármilyen elbaszott rendszer odakészíti az anyagot, aminek a mérete és súlya ismételten ismert.
Fejvakarás. Álámónium, legyen, vagy acél, vagy titán, mer' innoválok? Adott helyről adott helyre kell nyúlnia, tehát baszottul hamar kiderül, hogy mekkora legyen a mérete és mekkora a mozgása. Erre elkezdek baszódni az anyagon, a programozó írja a programot, mer' innoválunk, jajj, nehogy a programod adatátvitele zavarja a többi programozott dolog adatátvitelét ismert dobozok árnyékolásának ismeretében, akkor sem lesz vezetékes baszdmeg.
Hé, fémgyár, lécci gyárcsá már nekem alumíniumból ekkora részegységeket. Meg acélból, meg titánból is, van ojróóó.
Erre a fémgyár, fúúú bazmeg, fémből dolgokat bazmeg? Nem is tudom, innoválnunk kellene a gyártástechnológiát, hogy alumíniumot, meg acélt, meg titánt tudjunk csinálni amiből eddig csináltunk mindent.
Na, hát ugyanez a szint.
Minden síkon. Ugyanúgy csak kísérletezgetnek, mintha előképzés nélkül én tenném, csak beleöntenek x millió eurót ebbe, tehát magasabbrendű baszkódás. Csak számukra ismert dolgokon úgy téve, mintha nem lenne előd kiindulópont, mintha mindent, de mindent most találnának fel nulláról és ugye ha a fémmegmunkáló is előállna ezzel, az ciki lenne, de a fémmegmunkálónál feltételezzük, hogy amit eddig csinált, azt meg tudja csinálni ezután is.
Várok, szólj ha kész.
Miért ATMOS-ra volna pénzünk?