P
Pogány
Guest
Ezzel azért vitàba szàllnék, bàr van igazsàgod. Még réges rég..., Vampire szerepjàtszottunk fiatalon és a vilàgàhoz írt 13 részes klànregénysorozat elsô négy része kiràly volt. Mind màs màs író tollàból és úgy volt kiràly, hogy egymàs utàn egyre emelték a szintet. Majd eljött az ötödik rész. Gangrel. A legunalmasabb klàn egy megintcsak új író tollàból. Kurrrva, de tényleg kibaszottul kurva szar volt olvasni. Szenvedés az addigiak utàn, de önmagàban is. 50 oldal, na majd biztos beindul. 100 oldal, Jézusom mi ez gennyes unalmas fostaliga szar?! 150 oldal, na abbahagyom, hogy lehetett ilyen szart írni? De mivel eddig àtràgtam magam rajta, egy nap múlva erôt vettem és folytattam. 200 oldal, hogy lehettem ekkora hülye, hàt ez még szarabb mint eddig volt. 250 oldal, vége, aztarohadtmocskoskurvaélet, ez volt a legkibaszottabb, valaha a legjobban megkomponàlt leghatalmasabb katarzist okozó könyv az (addigi és làthatóan maradandóan) életemben. Megfogta ennek a kurva unalmas klànnak a kurva unalmassàgàt mintha ô sem tudna mit kezdeni vele és olyat alkotott vele ami nemcsak az addigi négy rész kiràlysàgérzetét húzta le a vécén, de az uràna következô összes többi sem tudott felnôni hozzà. Szóval na, van olyan, hogy tévesen ítél az ember.
)
