Kh-47M2 Kinzhal - hiperszonikus levegő-föld rakéta (Oroszország)

Ez az orrkúp minden, csak nem a Kinzhal.
Persze elhiszem, hogy lekaptak egy Kinzhalt, miért is ne sikerülhetne..., tényleg a mennyiből is?
Mennyi Kinzhalt vetettek be eddig Ukrajna ellen?

Ha a célpont a Patriot telepítési körzetében volt, vagyis mélyen a HMZ belső részén (vagyis a védendő célponthoz rakták), úgy annak kutya kötelessége volt leszedni. A paraméterek alapján képes az elfogásra - csak éppen igen kis területen belül. Pont ez a HS eszközök létének lelke: minimalizálni a HMZ-t és time critical képességet adni.
Erről volt egy informatív vita korábban, Molni és HPASP vezetésével, érdemes visszaolvasni.
 
Hát, az a törzsrész egyáltalán nem hasonlít sem formailag, sem méretben. Az egy H-31 maradvány lehet.

A többi aprólék meg azonosíthatatlan, maximum a szárnyra lehetne ráfogni, hogy Kinzsal, az talán hasonlít valamelyest.
.
.
Nem az összes bemutatott darab Kinzsal, pl a videon a fenti sorban az egyik roncsdarab melletti táblán láthatóan oda is van irva, hogy H-55.
 
  • Tetszik
Reactions: fip7 and waterloo
Összefoglalom.
PAC-2 rakétás Patriot volt, a bemutatott darabok közt pedig más darabok (is) vannak.
A Kinzhal pedig nem igazi hiperszonikus/manőverező fegyver, csupán egy régebbi (25-30 éve fejlesztett), földi indítású rakéta légi verziója.


A wunderwaffe megint csak blöffnek bizonyult...

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
 
Last edited by a moderator:
De azért gondolkozzunk már el azon is, hogy egy olyan országban, amit rendszeresen lőnek Iszakanderrel és alkalmanként Kinzsallal, vajon mennyire nehéz Iszaknder, vagy Kinzsal roncsot, maradványt, dirib-darabot találni? Nem kell ahhoz lelőni, elég csak a becsapódás környékén guberálni. Az ilyen rakétáknál nagyon gyakori, hogy a robbanástól a farokrész leszakad és elrepül.
Utána megtalálni és azt mutatni, hogy "lelőttük" érdekes eljárás.
 
De azért gondolkozzunk már el azon is, hogy egy olyan országban, amit rendszeresen lőnek Iszakanderrel és alkalmanként Kinzsallal, vajon mennyire nehéz Iszaknder, vagy Kinzsal roncsot, maradványt, dirib-darabot találni? Nem kell ahhoz lelőni, elég csak a becsapódás környékén guberálni. Az ilyen rakétáknál nagyon gyakori, hogy a robbanástól a farokrész leszakad és elrepül.
Utána megtalálni és azt mutatni, hogy "lelőttük" érdekes eljárás.
Lehet patriot helyett egy raktárral szedték le.
 
Összefoglalom.
PAC-2 rakétás Patriot volt, a bemutatott darabok közt pedig más darabok (is) vannak.
A Kinzhal pedig nem igazi hiperszonikus/manőverező fegyver, csupán egy régebbi (25-30 éve fejlesztett), földi indítású rakéta légi verziója.


A wunderwaffe megint csak blöffnek bizonyult...

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

Értem.

Tehát a "történelmi jelentőségű" Kinzsal roncsokat, amire olyan büszkék, bedobták a többi közé....miért is? Hogy többnek tűnjön? ;)
A Kinzsal feliratú táblát meg sikerült pont egy olyan darab elé elhelyezni, ami még csak véletlenül sem hasonlít rá.

Végül is mindegy, a célközönség zabálja ezt is kérdés nélkül. :)
 
Egy kérdés a hozzáértőkhöz: mi történik, ha egy Kindzsal sebességű rakéta belecsapódik egy folyóba? Konkrétan a pontonhidak elleni használhatóságára gondolok. Nem a hidat próbálnám meg eltalálni, hanem a vizet. Nem biztos, hogy jó ötlet, mert nagyon sok olyan folyamatot elindíthat, ami természeti katasztrófához is vezethet, de kíváncsi vagyok, milyen hatása lenne.
becsapodó test hullámokat kelt, lásd szinkronugrás, majd a mozgási energia egy része átadódik a víznek + a mederfenék elérésekor is elindul egy hullám.

Ezek a hullámok elindulnak, viszont ahogy a víz részecskéi átadják a mozgási energiát, úgy csökken az energia - mivel súrlódás van.

Nem hiszem, hogy komolyabb hatással járna, mivel a pontonhíd "gólyalábakkal" van rögzítve a mederhez, szóval simán mozog, másrészt van olcsóbb megoldás is a kiiktatásukra.
 
Ha megnézed a fotót: a Kindzsálnak legalább 5 centi vastag acélból van az orra, hogy bírja a surlódásból eredő hőterhelést.
Lehet hogy a PAC-3 csak ennyire tudta szétkapni, de mivel így is lezuhant, a rendszer működött.

Más fegyverük nincs is a Kindzsál ellen az ukránoknak mint a Patriot, szóval nem valószínű hogy mást használtak erre.
Az amúgy nem tűnt fel senkinek, hogy egy saccra 2-300 kg-s tömör fém cuccos milyen kicsi krátert hagy...

Ha függőlegesen esik be, akkor röhelyesen sekély, ha siklásban, akkor röhelyesen rövid.
 
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.
Magyarul nem tudjuk. Akkor se hinném el, ha a gyártó cég saját videója lenne. Semmilyen lelövésben nem hiszek, amig magát a lelövést nem látom.
A piropatronos kormányzás akármilyen sebességnél is működik.
 
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

Egy elég alapos - orosz nyelvű - videó a rakétáról.
Jó csatorna, jó videó, köszi!
Ha jól értem, a hiperszónikus repülési szakaszban is irányítható, de becsapódáskor mindenképp visszalassít szuperszónikus tartományba.
 
Remélem jó helyre teszem, mivel a témakör a Kindzsál.

Itt a fórumon, az egyik topikban helyezte el valaki ezt a linket:

Témaköre: a 2023. máj. 16-i kijevi PAC-3 üteg részleges kilövése Kindzsállal kapcsán a PAC-3 és a Kindzsál főbb jellemzői.
Ez egy meglehetősen hosszú cikk, a második felét, a Kindzsállal foglalkozó részt fordítottam le. Vannak benne nem közismert dolgok, melyek ismerete hasznos.

Segítőim a forráscikken túl a DeepL, a Google, az imgur.com, a Windows és sokan mások. :)
Magyartalanságok maradtak, de remélem az érthetőség megvan.
 


A MIM-104 Patriot megsemmisítésének anatómiája + a Kinzhal hiperszonikus rakéta alapozója

SIMPLICIUS A GONDOLKODÓ
2023. MÁJ. 18.

....................

Ez azt jelenti, hogy a fenti megfigyelési, nyomon követési és megfigyelési módszerek alkalmazásával, amint az orosz védelmi minisztérium megtalálja a Patriot-ütegek/radarok helyét, át tudja adni a koordinátákat a már a levegőben lévő Mig-31K-knak, és a Patriotoknak csak 90 másodpercük van, ami közel sem elég idő arra, hogy megmozduljanak vagy bármit tegyenek, hogy valóban megmentsék magukat.

Szóval, ezzel a megjegyzéssel, térjünk rá a Kindzsálra. Sok tévhit kering a hiperszonikus rakétákkal kapcsolatban, és többször kértek már arra, hogy hosszabban foglalkozzam a témával.

v06U0Cf.jpg

Kezdjük a hiperszonikus repülés alapjaival. Az egyik dolog, amit meg kell érteni, hogy minden rakéta, amely elhagyja a Föld pályáját, "hiperszonikus". Nincs semmi különleges abban, hogy általában véve "hiperszonikus". Az űrben nincs légkör vagy ellenállás, és így minden könnyen eléri a hiperszonikus sebességet, így minden ICBM és űrállomásra legénységet szállító űrrakéta stb. hiperszonikus, amikor belép az űrbe. A hiperszonikus rakéták trükkje az, hogy ezt a földi légkör korlátain belül érjék el.

A hiperszonikus járműveknek három elsődleges típusa van: az alapvető rakétahajtású változat, mint a Kindzsál és az Iskander-M. Ezek a legalapvetőbb szilárd rakétahajtóművek, amelyeknek nincsenek mozgó alkatrészei. Ezeket jellemzően ballisztikus rakétáknak nevezik, mert egy ballisztikus rakéta ívet követnek, amelynek egy meghatározott pályája van, így:

KfSv5O8.jpg

A fenti ábrán a hiperszonikus repülés következő fajtája látható, amelyet HGV-nek vagy hiperszonikus siklójárműveknek neveznek. Ezek ICBM rakéták, amelyek tetején nukleáris robbanófej helyett egy siklójármű van. A rakéta felgyorsul a légkörbe, és elengedi a siklójárművet, amely semmilyen saját motorral nem rendelkezik. Ez egyszerűen egy áramvonalas "szárnyas" kialakítás, amely néhány finom vezérlőfelület segítségével képes "siklani" a célpontjához, miután elérte a rakétával hajtott hiperszonikus sebességet. Az orosz Avangard állítólag ebből a HGV-típusból származik:

1A11YuH.jpg


Az utolsó típus a hiperszonikus cirkálórakéta, amely egy tényleges cirkálórakéta, szilárd üzemanyaggal működő rakétahajtómű helyett folyékony üzemanyaggal működő hajtóművel. A hiperszonikus sebességhez ezeknek a hajtóműveknek jellemzően ramjet vagy scramjet hajtóműveknek kell lenniük. Ezek inkább az alapvető, laposabb cirkálórakéta-pályákat követik, mint a magas ballisztikus íveket. Az orosz 3M22 Zircon rakéta állítólag ilyen típusú, és állítólag scramjet hajtóművel rendelkezik, bár senki sem tudja biztosan, mivel ez szigorúan titkos, és még a rakéta indításáról készült videókat is pixelezte/cenzúrázta az orosz védelmi minisztérium, hogy elrejtse a rakéta valódi meghajtási típusát. De az "elképzelések szerint" így néz ki:

dhXCWZe.jpg

Oroszország az egyetlen olyan ország a világon, amely mindhárom hiperszonikus típussal már rendelkezik, és teljes mértékben üzemben van, míg az USA-nak egyetlenegy sem.

Most pedig vissza a Kindzsálhoz:

TMGYdzW.jpg

Először is, tisztázzunk néhány félrevezető adatot a fenti grafikonokból. A Kindzsál hatótávolsága valójában nem 1000km-3000km - ez a tényleges hatótáv a rakétahordozó (Mig-31K vagy Tu-22M, stb.) hatótávolságához hozzáadva. A rakéta saját hatótávolsága valószínűleg hasonló az Iszkander-M 400-500 km-es hatótávolságához, bár vitathatatlanul nagyobb lehet, mivel a levegőből indított rakéta lendületének előnye, hogy nem kell annyi üzemanyagot felhasználni a gyorsításra és a magasságba emelkedésre, mint az Iszkander esetében.

A másik fontos dolog, amit meg kell jegyezni, hogy valójában senki sem tudja, hogy a Kinzhal vagy bármely hiperszonikus fegyverrendszer milyen gyorsan halad a végső becsapódási ponton, azonban szinte biztos, hogy nem hiperszonikus azon a ponton. Igen, jól hallottad: egyetlen hiperszonikus fegyver sem csapódik hiperszonikus sebességgel a célpontba.

Sehol sem állítják, hogy hiperszonikus sebességgel találja el a célt; ez csupán egy félrevezető feltételezés, amit az emberek tesznek. Valójában a legtöbb hiperszonikus jármű, például a Kindzsál hivatalos leírása az, hogy a hiperszonikus sebességet a kiégési sebességnél éri el. A kiégési sebesség jellemzően azt jelenti, hogy a hajtóművek a "ballisztikus ív" csúcspontján kiégnek, nincs több hajtóerő.

Az emberek tévesen feltételezik, hogy a hiperszonikus rakéták lényege, hogy "hiperszonikus sebességgel találják el a célt". Valójában nem ez a fő előnye. A hiperszonikus jármű valódi lényege az, hogy a lehető leggyorsabban érjen célba, és gyorsabban, mint bármely más hagyományos lőszer, ami nagyon kevés esélyt ad az ellenségnek a reagálásra, például arra, hogy megpróbáljon elrejtőzni vagy a föld alá bújni stb.

folyt.
 
A tény az, hogy egyetlen ember alkotta tárgy sem képes hiperszonikus sebességgel haladni a földi légkör szintjén. A légkör túlságosan sűrű, és bármilyen tárgy, amely ilyen sebességgel halad, gyorsan csillagászati szintre melegedne, majd elpárologna. Akkor hogyan érik el az űrrakéták a hiperszonikus sebességet, kérdezi? Nagyon lassan gyorsulnak, és valójában csak akkor lépik át a hiperszonikus küszöböt, amikor már gyakorlatilag az űrben vannak.

A legtöbb rakétatípus, mint például a ballisztikus rakéták, sőt még a sugárhajtású repülőgépek által kilőtt levegő-levegő rakéták is nagyon nagy magasságba lőnek fel, és csak akkor ereszkednek le, amikor már közelednek a célponthoz. A lényeg az, hogy ott repüljenek, ahol a légkör és a légellenállás sokkal kisebb, hogy maximális üzemanyag-fogyasztást és gyorsulást/sebességet érjenek el. A cirkálórakéták kivételt képeznek, mivel a "radar alatt" való tartózkodás követelményei miatt a legtöbbjüknek nagyon alacsonyan kell repülniük.

Tudomásom szerint csak egy ismert videófelvétel van arról, hogy egy tárgy nagyjából légköri körülmények között hiperszonikus sebességre gyorsul. A 60-as években mind az USA, mind a Szovjetunió rendelkezett ABM (ballisztikus rakétaelhárító) rendszerrel, amelynek célja az volt, hogy istentelen sebességgel gyorsuljon fel, hogy megvédje országát a legegzisztenciálisabb fenyegetéstől: a nukleáris MIRV visszatérő töltetektől.

Az USA megalkotta a Sprint rakétát, amely állítólag mindössze 5 másodperc alatt gyorsult volna Mach 10-re, amit alább látható:

Mivel az RV (visszatérő robbanófej) másodpercenként körülbelül 5 mérföldes sebességgel (8,047 m/s; 26,400 ft/s; Mach 24) haladna, a Sprintnek fenomenális teljesítményt kellett nyújtania ahhoz, hogy a célba érkezés előtt néhány másodperccel elfogja a célt.

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

Itt kezdjük el érvelésem lényegét:

A Sprint 100 g-vel gyorsult, és 5 másodperc alatt elérte a 10 Mach sebességet (12 300 km/h). Ilyen nagy sebesség viszonylag alacsony magasságban akár 6 200 °F (3 427 °C) felületi hőmérsékletet is eredményezhetett, ami a hő elvezetéséhez leváló védőpajzsot igényelt. A magas hőmérséklet miatt a rakéta körül plazma képződött, ami rendkívül erős rádiójeleket igényelt, hogy fenntartsák a rakéta irányítását. A rakéta repülés közben élénk fehéren izzott.

Mondhatnánk, hogy a Sprint rakéta ezt tette. De ez a rakéta felfelé repül, ki a légkörből. Lehet, hogy 5 másodperc alatt elérte a hiperszonikus sebességet, de ekkor már nagyon ritka légköri szintet ért volna el. Ráadásul várhatóan nagyjából ennyi idő alatt vagy egy kicsivel több idő alatt érte volna el és fogta volna el a tárgyat, tehát soha nem arra tervezték, hogy rövid időnél tovább tartsa fenn a hiperszonikus nyomást a vázán.

Ha ugyanez a rakéta egyenes vonalban repülne a talajszint közelében, valószínűleg 10-30 másodperc alatt vagy annál rövidebb idő alatt szétesne.

A második legfontosabb dolog az, hogy a hiperszonikus járművek, mint fentebb említettük, plazmapajzsot hoznak létre maguk körül. Ez volt messze a legnagyobb oka a hiperszonikus fegyverek létrehozásának "nehézsége" mögött. Valamit hiperszonikusan felgyorsítani, különösen egy egyszerű rakétamotorral, elég egyszerű. A probléma az objektummal való kommunikációval van. A plazmapajzs teljesen negligál minden elektromágneses hullámot, így a tárgy teljesen áthatolhatatlan a hullámok számára, ami azt jelenti, hogy nem tudsz neki semmilyen jelet küldeni, hogy "elvezesd" a célponthoz.

Itt valószínűleg mindenki hallott már a hírhedt űrhajó visszatérési problémáról:

0Sziz3z.png

Mint tudják, a NASA űrkapszulája a visszatérés során egy teljesen "rádiós vak" időszakon megy keresztül, amikor semmilyen kommunikáció nem lehetséges. Ennek pontosan ez az oka: a jármű hiperszonikus sebességgel halad, miközben megpróbál lassulni lefelé, és ez idő alatt egy plazmabuborék teljesen körülveszi, ami minden jelet blokkol.

Számos különböző egzotikus ötletet teszteltek már a rakéták esetében ennek a problémának a leküzdésére. Megpróbáltak például egyfajta vontatókötelet létrehozni, amely a jármű mögött lóg, átnyúlik a "plazmabuborékon", és antennaként működik. Még egzotikusabb módszerek közé tartoztak olyan dolgok, mint a vízsugarak egy bizonyos ponton történő spriccelése, ami "megnyitja" az utat a rádiójelek számára, hogy átjussanak a plazmán. A mágneses interferencia felhasználásával pedig valamilyen erős mágneses mezőt hoztak létre, amely képes úgy "alakítani" a plazmabuborékot, hogy egy nyílást hozzon létre benne.

folyt.