Először is elnézést a topic választás miatt, de nem találok alkalmas helyet a következő soroknak, viszont szeretném ha minél több itteni olvasóhoz eljutna.
Kedves adminok, amennyiben lehetséges, kérlek hagyjátok.
Az elmúlt napokban sokan értesülhettetek arról, hogy Suhajda Szilárd alpinistának nyoma veszett a Mount Everest-en 8795 méteres magasságban. Az azóta eltelt időt és a sikertelen mentőakciót figyelembe véve kijelenthetjük, hogy életét vesztette.
Szerető férj, apa és barát volt, akinek az elvesztése sokaknak be nem tölthető űrt hagyott az életében.
Viszont arról szeretnék most írni nektek, hogy mindezeken felül egy igazi harcos volt.
Őszinte és tiszta szívű ember, aki a legnemesebb harcot vívta. Nem egy ellenséggel küzdött meg, hanem önmagával és a természettel, az emberi teljesítőképesség határaival.
Oda merészkedett, ahová mások nem, és a legnehezebb módot választotta. Egyedül, oxigén nélkül mászott.
Az ilyen bátor, kihívásokat kereső emberek az emberiség úttörői, akiket mások számára megmagyarázhatatlan erővel hív az ismeretlen.
Ő a mennyekig mászott a fagyos poklon keresztül, de végül a hegy úgy döntött maradnia kell.
Egy igaz embert veszítettünk.
"A hegymászás számomra az önmegvalósítás csodálatos lehetősége. Egy élhetetlen világba lépsz be, ahol éppúgy lelsz békére és mennyei szépségre, mint pokoli sötét erőkre és sziklakemény, fagytól zord, üres sötétségre. Egyszerre vesz körül a Minden és a Semmi. A teljesség és az üresség. És mindazon csoda által, ami a szemed elé tárul, minden nehéz lélegzet, minden újabb lépés közelebb visz saját magad teljesebb megismeréséhez. Nem csak az ismeretlen és a világ felfedezését jelenti odafent lenni: önmagad megismerését is. Az ember elveszik és magára talál: a test és lélek új állapotait ismered meg. Újjáértelmeződik múlt, jelen és jövő. Újjászületsz."
