Na, sikerült végigolvasnom a mai összes szösszenetet hajnaltól idáig, ez már eleve sportteljesítmény volt a részemről. (Nagyon elkényelmesedtem az utóbbi időben az ukrán topic "sajátosságai" miatt...
)
Láttam legalább hétféle összeesküvés elméletet mindkét oldal részéről, az ukrán titkosszolgálati háttértől Putyin tisztogatási szándékán át egészen a Prigozsin a CIA fizetett ügynöke elméletig, és mondhatom jókat mosolyogtam. Igaz, az ember egy olyan fajta gondolkodó lény, hogy ha valamit nem ért, azt megpróbálja valamiféle elmélettel megmagyarázni, és ez jól is van így, mert ez a fejlődés motorja. Jelen helyzetben azonban egyetlen apró dologra nem nagyon gondolt senki: mi van, ha emögött az egész "puccs" mögött nincs semmiféle fondorlat? Mi van, ha minden pontosan az, aminek látszik? Ha Prigozsin valóban besértődött a Wagner félreállításán, ha valóban a katonái miatt aggódott és valóban ki van akadva azon, hogy a reguláris vezetők nagyarckodásai miatt a Wagner veszteségek sokkal magasabbak voltak, mint kellett volna lenniük? Ha valóban berágott a Sojgu-Geraszimov duóra, ha tényleg nem puccsolni akart csupán figyelmeztetésképpen bevonulni Moszkvába, hogy végre komolyan vegyék az aggályait?
Ez az egész vonulósdi pedig egy dologra valóban rávilágított: az orosz hadseregen belüli anomáliákat kezelni kell! És lássuk be a reguláris alakulatok parancsnokai az elérhető szolgálati úton ezekre nem sok sikerrel hívhatták fel a figyelmet, ehhez egy szervezeten kívüli, de Artemovszk óta nagyon nagy respecttel rendelkező katonai vezetőnek volt csak esélye, konkrétan Prigozsinnak. A vonulás során nem volt ellenállás sehol, sőt látványosan nem volt! Mert a regulárisok is érzik, hogy amiért Prigó felemelte a szavát az valóban megoldásra vár, és az ő érdekükben is vonulnak a wagneriták.
Azt senki nem tudja itt, hogy mi is szerepel abban a bizonyos alkuban, amit Lukasenka közvetített, de feltételezhetően sikernek értékeli Prigó, valószínűleg megfelelő garanciák mellett vállalta a visszafordulást. Ezzel természetesen még emelte a saját presztizsét akár a seregen belül is (ez alatt persze nem a felsővezetést értem) . Szerintem Putyinnak is ez a megoldás felelt meg a legjobban, bár úgy gondolom abban biztos volt mindkét oldal, hogy itt komoly belső vérontás nem lesz.
Ami igazán megmosolyogtatott az az itteni atlanti tábor felgerjedése, a lelkesedés Prigó irányába olyanoktól, akik pár hete Artemovszknál még a halálát kívánták, a bizakodás, hogy lám majd most végre összedől Oroszország, megbukik Putyin és eljön az atlanti kánaán...
Csak aztán mégsem. Azért remélem a csalódottság nem akadályoz meg senkit abban, hogy aludjon egyet az eseményekre és holnap újult erővel visszatérjünk az ukrán helyzethez... Jó éjt, szép álmokat!
ha igaz, nyalván nem minden kiskatona orrára kötötték a dolgot...ők pedig védeni akarták a hazát...persze a wagner meg nem akart saját megsemmisült hadoszlopot 
