Sokat, de annál nagy részét a szovjet érában nevelkedett országvezetőink személyes mohóságának köszönhetjük. Az ipar jól működő részének privatizációja, majd gondolkodás nélküli eladása olyan tulajdonosoknak, akik csak piacot vették, és bezárták a termelőegységeket, az nem gazdasági folyamat, hanem a saját haszon előnyben részesítése a nemzetgazdasággal szemben
Úgy ment, mint régen, akkor a nemesség azt a királyjelöltet emelte magasba, aki az ő személyes érdekeit (adómentesség, nemesi kiváltságok megmaradása, földtulajdon gyarapodása) ígérte neki, tekintet nélkül az ország érdekeire.
De személyes szabadságunkban (oda utazol, ahová akarsz, az EU-tagság óta ott vállalsz munkát, ahol el tudod adni a képességeidet), a minden termékhez való hozzájutás lehetőségében (nincsenek hiánygazdaságra jellemző üres polcú boltok) előrébb vagyunk. Kell érte tenni, hogy sok mindenhez hozzáférj? Igen. Baj? Nem. Az általad jogosan felemlegetett veszteségeink jó részét önző politikusaink köszönhetjük, akik saját zsebükre dolgoztak az elmúlt 33évben, és az ország érdekeit beáldozták.
Vlagyimir Putyin:
