Imádom, amikor teljesen fogalmatlanul írtok ide.
A lengyelek vért pisáltak hogy a levegőben tudják tartani a 29-eseiket.
2016-19 között évente 1 gépet vesztettek.
Majd azt követően
is csak küzdelem volt.
Olyanról is volt szó, hogy végül a 8 hónapos földre parancsolást tulajdonképpen a pilóták kényszerítették ki, mert egyszerűen nem voltak hajlandó a gépekkel repülni. A hazai felújítás nem sikerült olyan faszán...
Erre mikor visszatért a szolgálatba a típus, szinte azonnal újabb repülés közbeni meghibásodás követte.
Ráadásul mindezt úgy produkálták, hogy egy jelentős mennyiséget már az elejétől kezdve donornak használtak a németektől érkezett képek közül, mert élettartam volt még bennük, de a gépek piszok jó akrobatikai képességei miatt a németek is kenték nekik, mint itthon Vári Gyuláék.
A lengyelek mikor az átvételkor átvizsgálták a csomagot, akkor a jelentős részük ment egyből múzeumba, meg donornak.
Tessék megnézni, hogy mire mentek a lengyelek egy saját kérdéses felújító képességgel, miközben az oroszokat már régen elutasították. A ukránoknak átadott gépek mind a lengyelek, mind a szlovákok esetén is kritikán aluli állapotban voltak. A végére a szlovákok valami 4 gépet voltak képesek tartósan kiállítani szolgálatra. Igazság szerint ezek esetén
már az Ukrajnába való átrepülést sem merték igazán kockáztatni. Pedig az ukrán szerelők már alkatrészekkel mentek a gépekért, és mégis az lett a vége, hogy platón mentek Ukrajnába.
A németek azonnal dobták a Mig-29-est, amint csak tudták. Egyedül egy agresszor századot tartottak meg, ők adták a legtöbb NATO gyakorlaton a Red Team-et. De a Luftwaffenak úgy kellett ezek üzemeltetése mint egy jó kiadós butplug. De ők megtehették, hiszen a légteret, és a küldetéseket az Eurofighter, meg a Typhoon repülte. A lengyeleknek meg nem volt elég pénze, hogy db-db alapon F-16-ost vegyenek. A mennyiségre meg szükségük volt. De ők is csak úgy merték vállalni a dolgot, hogy a tartaléknak ott volt az F-16. Meg is szívták, amikor 8 hónapra le kellett ültetni a kispadra a teljes 29-es flottát, mert annyit kellett repülniük az F-16-osokkal, hogy sorba kellett leállítani azokat is, mert elkezdtek kifutni a Lockheaddel szerződött repült órákból. Az extra karbantartást meg arany árában mérték. CSak emiatt kellett visszahozni őket 8 hónap után. Az eredményt fentebb már leírtam.
Az indiai légierő esetén
hasonló tapasztalatok voltak. De mit mond az az adat, amikor már a szállításnál olyan csomagot raktak össze, amikor a 70 gépre rendeltek 48db tartalék hajtóművet. És gondolom, hogy ezt nem saját ötletből tették, hanem az oroszok ilyen arányokat javasoltak nekik.
Ennek ellenére sem értek el velük normális hadrafoghatóságot. Az indiai gépeket '86 és '90 között szállították le.
92-re a következő eredményt sikerült elérni:
Értem én, hogy India, meg minden, de azért na!
