További kérdés, hogy a 801-es át lett-e már adva a légierőnek, vagy ez még a gyáré volt-e.
Mert akkor ez a gyár kára, a légierő meg kér magának egy másikat helyette.
Mint a 01-es Szu-57-esnél.
Lassan azon is el kéne gondolkodni, hogy csak le kéne mégis állítani a Tu-160-as programot és a pénzt másra költeni, mert a típusnak valójában kétséges a harcértéke.
Interkontinentálisnak lassú, helyi háborúk időérzékeny céljaihoz rugalmatlan, a statikus célokhoz meg túl drága a 12 darab 2-3000km-es hatótávú szubszonikus robotrepülője.
Impresszív, de ez is csak az alkoholista Usztyinov marsall kényszeres paritásmániájának egyik manifesztációja, pont, mint a Buran is volt.
Ugyanazt, mint az amerikaiaké, de jobban!
A Space Shuttle is rossz minta volt, ahogy a B-1A, de még a B-1B is.
Napjainkra az oroszoknak a parancsnoki láncukhoz fizikailag egyre közelebb kúszó NATO hiperszonikus fegyverek korában inkább arra kellene figyelniük, hogy a Perimeter "halott ember kapcsolója" rendszer csak a silókba telepített ICBM-eket kezeli. Se a tengeralattjárók, se a Topol-M és Jarsz rendszerek nem képesek a Kreml, illetve Jekatyerinburg kiütése után maguktól ellencsapást mérni.
Ha a NATO megkapja a hiperszonikus fegyvereit és azokat Németországba, majd annak analógiájára egyenesen Finnországba és Lengyelországba telepíti, akkor képes lesz a korai előrejelző rendszerek radarhorizontja és reakcióideje alatt végzetes csapást mérni a parancsnoki láncra, amelyet követően a hozzárendelt technika lebénul.
Utána a Perimeter meg csinálhat amit akar, mert az elvileg csak bizonyos idő után lép működésbe és csak bizonyos szeizmikus és egyéb csapásmérésre utaló jelek alapján.
Ennek kompenzálására, vagy épp az ukránhoz hasonló hadszinterek kezelésére a Tu-160-as rendszer még modernizálva se releváns, csak szimplán impozáns, mint annó a B-36-os is volt a maga idejében.