Nyugger írt elég sokat róla 1-2 oldallal korábban.
[HÍREK] Ukrajnai fegyveres konfliktus
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Ja, mert az orosz légvédelem olyan mint a fa, ahol egyszer kinőtt, ott is szárad el ...
egyébként nem értem ezt az egészet ..
1. megtámadták az ukránok az orosz elnöki rezidenciát .. és ? miért ne támadták volna meg ? jól tették,háborúban állnak .
(igazából azt sem értem,hogy miért áll még egyáltalán a RADA ??)
2. vannak itt, akik azt állítják,hogy ez kamu,és csak egy ürügy arra hogy az oroszok kilépjenek a tárgyalásokból
(elég ha annyit mondanak a ruszkik,hogy "нет" nem kell ilyen ürügyet kitalálni ehhez, szóval "jó reggelt kívánok" a hiszékenyeknek is. )
3. én azt tartom inkább valószínűnek,hogy vagy Zelenszkij tudtával,vagy Zelenszkij tudta nélkül egy harmadik fél tervezte és hajtotta végre a támadást,akinek az az érdeke,hogy a jelenlegi eseménysorozat folytatódjon,mert ebből ez az entitás jelentős hasznot húz,most hogy ez egy külföldi résztvevő/befektetőkör vagy Zelenszkij személyes környezete az teljesen mindegy ,nincs különösebb jelentősége, annyi van,hogy vélhetően van egy olyangazdaságilag érintett csoportosulás, aki kurva jól keres ezen az egész háborúsdin,és nekik nem érdekük ennek a mielőbbi lezárása.
(azt meg engedje el mindenki,hogy az ukránok nem vetemednének ilyen dologra a béketárgyalások közepette,mert az atomerőművet is folyamatosdan támadták .. hiába volt ott a NAÜ ellenőrző bizottsága, persze utána próbálták azukrán propi fogyasztó tökfejeknek bemagyarázni (részben sikerrel) ,hogy igazából az oroszok lőtték önmagukat,egy olyan atomreaktor területén,amit ők tartanak kézben)
-igazából ha kritika illetheti az orosz állami vezetést, akkor nem emiatt az elnöki rezidenciát ért támadás miatt kellene most habzó szájjal bosszút esküdni, hanem a civil toronyházakat ért szándékos dróntámadások miatt,vagy a bevásárlóközponti lövöldözés miatt,vagy a "véletlenül" elhagyott robbanó tárgyak miatt .. ez utóbbiakat inkább nevezném szándékos terrorscsdelekménynek,mint az elnöki dácsa támadását.
-
Szerinted olyan mint egy vándorcirkusz? De segítek, az a légvédelem ami objektumokat véd az bizony fix telepítésű (max tüzelőállásokat vált, de azok is az adott objektum körül vannak), szóval igen, ez a része a légvédelemnek gyakorlatilag olyan mint egy fa, amíg meg kell védeni az adott objektumot, addig ott van.
Haditudósító beszámolója hogy milyen a mindennapi élet a frontközeli Kramatorszkban...
Érdekes "life-hackeket" és túlélési trükköket mond drónokkal teli területen...
Érdekes "life-hackeket" és túlélési trükköket mond drónokkal teli területen...
Bejelentették: heteken belül vége lehet a háborúnak, amerikai katonák mehetnek Ukrajnába
Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint akár heteken belül vége lehet az ukrajnai háborúnak, az Egyesült Államok pedig készen áll arra, hogy katonákat küldjön Ukrajnába a béke biztosítása érdekében - számolt be a lengyel TVP hírportál..
www.portfolio.hu
Túl jól mentek a tárgyalások?
Nem a Putyin-dácsa volt a valódi célpont, hanem a stratégiai atom-ütöerö kényes infrastruktúrája..
Az, hogy mik a valós károk azt nem lehet tudni, össze-vissza kamuznak a russzkik(IS).
Viszont a képességek ilyentén fókuszált degradálását biztosan nem fogjk tovább hagyni.
Az, hogy mik a valós károk azt nem lehet tudni, össze-vissza kamuznak a russzkik(IS).
Viszont a képességek ilyentén fókuszált degradálását biztosan nem fogjk tovább hagyni.
Eddig sem tettek semmit. Amcsik, zsidók a századáért porig romboltak volna mindent.
Ez a kemény... mert szépen burkolt állásfoglalást kaptunk.
Kínai oldalról ott van, hogy haddelhadd esetén az egész északi határvidékük biztosítva van az amerikai légicsapások ellen, vagyis a haderő foglalkozhat a főiránnyal. Mert az orosz is ziher lelő mindent, ami arra megy, de a lényeg, hogy a kínai vadászok is mehetnek arra, ami zárójelbe teszi az amerikai légicsapásokat abból az irányból, de küldheti a PLAAF a csere szeretetcsomagokat.
DK befogva ÉK által, India nekik nem ellenfél, azokat a pakik is bekontrázzák, szóval nyertek maguknak többezer kilométeres biztos határszakaszt (ezért nem engedik soha szétszedni az oroszt, és Kazahsztánt se beszakítani). Kína csendes felé terjeszkedése ezzel teljes erővel történhet.
Nekünk meg a lényeg itt Európában, hogy akkor a kínai meg az orosz oldalán van, ha Európában nekiesnek, ami nagyon úgy tűnik, mert készítik elő a stratégiai csapásra a terepet.
Ja, ilyesmit rebesgetnek több helyen is. Persze a fene tudja.
Ha belegondolunk, az egész Putyin lecsapásnak semmi értelme. Mert ha mondjuk eltalálják és elpatkol, akkor jön egy sokkal keményebb vezető + az orosz vért fog kívánni, és akkor az ukrán olyan szopásban részesül, amihez képest az eddigiek babazsúrnak minősülnek.
De nem sikerült (a légvédelem nem semmi, leszedte mind a 91-et, respect, fejlődnek), ellenben így is várható éjjel némi csúnya pofozás. Mogyorózást is emlegetnek - ami az idézett MAD elemek elleni támadás teóriát erősíti, mert azt amúgy szerintem erre nem vennék elő, simán csak ledrónoznák a Rada prominensebb képviselőinek dácsáit.
Az egész jó urugynek szolgál a mozgósításra:
Ugyanis a 2025-re tervezet 14 új hadosztályból még csak 7 voltak képesek létrehozni és még azok se voltak feltoltve, mert ez eloeró mind a frontra ment ...
Rövid frontvonal-jelentés – 2025. december 30. Illusztrációk: Mihail Popov. Üzenet az orosz védelmi minisztériumtól: „A ’Nyugat’ csoport egységei határozott akciók eredményeként átvették az irányítást Boguszlavka település felett a Harkiv megyében.” Az ukrán fegyveres erők fő csapatait Kupjanszk városának visszafoglalására irányuló kísérletek szorították vissza. December utolsó napjaiban az ellenség ellentámadást kísérelt meg a Borovaja kiszögellés északi bázisán, hogy helyreállítsa a közlekedési kapcsolatokat a jobb part és a kupjanszki szektor déli része között. Ennek eléréséhez vissza kell szerezniük az ellenőrzést a Kupjanszk-Borovaja autópálya felett, és össze kell kötniük a kupjanszki irány szárnyait Borovaja és Szenkovo településeken lévő átkelőhelyeken keresztül. Az ellenség fő előrenyomulási tengelyei Gluskovka - Kolesnikovka és Borovaja - Zagrizovo voltak. Az orosz fegyveres erők egységei visszaverték a náci támadásokat, megállították azokat Glushkovka és Novoplatonovka térségében, majd ellentámadást indítottak és december 30-án felszabadították Boguslavka települést (49°28′29″ É 37°41′01″ K, lakossága 2015-ben kb. 1160 fő). Boguslavka falu az Oszkol folyó bal partján található, a Lozovaja folyó torkolatánál. Az orosz fegyveres erők egységei megtartották pozícióikat, és bekerítési veszélyt jelentettek a Novaja Krugljakovka térségében állomásozó ukrán fegyveres erők csoportja számára. Kihasználva az ellenség Kupyanszk város közelében összpontosított főerőit, az orosz fegyveres erők egységei aktiválták az irányt Rubtsy település felé délebbre, és előrenyomultak Korovij Jar település területére. Ez elmélyítette a Borovaja-kiszögellés déli bázisát, és az ellenséget az Oszkol folyóhoz szorítja. Üzenet az orosz védelmi minisztériumtól: „A ’Dnyepr’ csoport egységei határozott műveletek eredményeként felszabadították Lukjanovszkoje települést a Zaporizzsja megyében.” Sztyepnogorszk település felszabadítását követően (2025.12.27.) a 7. Gárda Légirohamhadosztály egységei a sikerre építve december 30-án felszabadították Lukjanovszkoje települést (É. sz. 47°36′41″, K. sz. 35°26′48″, lakossága 2001-ben: 143 fő). Lukjanovszkoje falu a Sirokaja-szurdok torkánál található. Ez a szurdok folyásirányban a Szuhaj-szurdokba ömlik, a Jancsekrak folyóba ömlik, és hozzáférést biztosít a Konka folyó és a Sirokaja-Szuhaj-Jancsekrak folyó vízgyűjtő rendszere közötti vízgyűjtő terület magaslatához. Négy kilométerre északkeletre fekszik Novojakovlevka település, amely a С081306 (Novojakovlevka-Kamiszevakha) és az O-081342 (Novojakovlevka-Tavrijszkoje-Orekhov) utak kereszteződését ellenőrzi. Novojakovlevka falutól keletre, északnyugat-délkeleti irányban körülbelül 17 kilométer hosszan, Neszterjanka településig, egy településektől mentes, magaslati folyóközi terület fekszik. Erre a magaslatra előrenyomulva,Az orosz alakulatok egy kiterjedt hídfőállást építenek. Erről a pozícióról ellenőrizhetik a Konka folyó medre mentén futó H-08-as autópályát (Zaporizzsja-Kamisevakha-Orekhov), és északnyugatról mélyen bekeríthetik Orekhov városát. A közvetlen cél valószínűleg Magdalinovka település felszabadítása. Terepmagassági adatok: · Novojakovlevka településtől keletre: 121,0 tengerszint feletti magasságpont. Jurkovka település közelében 8 kilométerre keletre: 36,0 tengerszint feletti magasságpont. Ez 85 méteres szintkülönbséget eredményez 8 km-en keresztül. · Magdalinovka település: 99,0 tengerszint feletti magasságpont. Északon 5,5 kilométerre Zaporizzsec település közelében: 28,0 tengerszint feletti magasságpont. Ez 5,5 km-en keresztül 71 méteres szintkülönbséget eredményez.
Castel:
Itt pedig Szabó József szól be picit szbírónak.
Szabó József
2 n. ·
„Egy centivel sem keletre” — az emlékezet politikája és a felejtés ára
Sz. Bírót olvasok. (ÉS, Egy hamis mítosz. avagy A NATO bővítés tilalma. 2025. december 18-i szám).
Szeretem, amikor valaki elegánsan lesöpri az egész kérdést egy kézmozdulattal: „a NATO-bővítési ígéret? Ugyan kérem, ez csak mítosz!” Mintha a „mítosz” varázsszó volna, amely feloldja a kényelmetlen dokumentumokat, a tárgyalási jegyzőkönyveket, a visszaemlékezéseket, a diplomáciai levelezéseket. Csakhogy a történelemben a mítosz nem azt jelenti, hogy hazugság - inkább azt, hogy egy bonyolult történetet leegyszerűsítünk úgy, hogy ne kelljen vele szembenézni. Kényelmes, nem? Ha „mítosz”, akkor nem kell magyarázkodni, nem kell beszélni az amerikai ígéretekről, Kohl egykori német kancellár megjegyzéseiről, a biztosítékokról, a „nem mozdulunk egy centit sem kelet felé” típusú mondatokról. A mítosz ebben az esetben nem a valóság hiánya, hanem a felelősség alól való menekülés. Így lesz a kényelmetlen múltból higiénikusan csomagolt emlékezet: steril, veszélytelen... és félrevezető.
A mai európai közbeszéd egyik leginkább zavarba ejtő jelensége az, ahogyan a történelem egykori ígéretei hirtelen köddé válnak, mintha azok soha el sem hangzottak volna. Mindaz, amit a hidegháború végének nagypolitikai tárgyalásain rögzítettek, ma úgy jelenik meg, mint puszta félreértés, rosszul idézett mondat, vagy éppen orosz propaganda. (Ja, és bizonyos körök számára kötelező jelleggel miniszterelnökünket is belekeverve ebbe a katyvaszba). A globalista, háborúpárti narratívák rendre azt állítják: nem volt ígéret, nem volt kötelezettség, nem hangzott el semmi, ami korlátozta volna a NATO keleti bővítését.
Ám amikor az ember kézbe veszi a titkosítás alól feloldott jegyzőkönyveket, a diplomáciai feljegyzéseket, a vezetők visszaemlékezéseit, és nem a memóriánk, hanem a dokumentumok nyelvén próbál eligazodni, egészen más kép bontakozik ki. Ott találjuk James Baker volt amerikai külügyminiszter szavait, Gorbacsov pártfőtitkár válaszait, Genscher biztosítékait — mind ugyanabba az irányba mutatnak: az egyesült Németország NATO-tagságának ára az volt, hogy a NATO fennhatósága nem tolódik keletebbre. Nem gesztus volt ez, hanem feltétel, nem szívesség, hanem alku.
És itt nem lehet megállni a politikai síkon; a kérdés elkerülhetetlenül átvezet a nemzetközi jog világába, amely jóval árnyaltabb, mint amennyire ma sokan beállítani szeretnék. Sz. Bíró ezen a területen pedig már teljes egészében járatlan. Kedvelt érve így hangzik: „Nem volt szerződés, nem volt kötelezettség sem.”
Ez első hallásra elegáns érv; racionálisnak, mi több, jogásziasnak tűnik. Csakhogy, az 1969. évi bécsi egyezmény a nemzetközi szerződések jogáról - amely a nemzetközi szerződések „alaptörvényeként” funkcionál - éppen ennek mond ellent. Én még úgy tanultam annak idején a Budapesti Közgazdasági Egyetemen (a nemzetközi jog szigorlati tantárgyam volt), hogy a nemzetközi szerződések létrejöttének fogalmi elemei közé tartozik, hogy a.) nemzetközi jogalanyok között jöjjön létre; b.) a felek közös akaratmegegyezését rögzítő megállapodás szülessen, amely bármely formát ölthet (vagyis figyelem: lehet szóbeli is, noha az egyezmény 5. cikkelye az írásos formát preferálja); 3.) nemzetközi jogok és kötelezettségek létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére irányuljon.
Az egyezmény 3. cikkelye világosan rögzíti: az egyezmény alkalmazása - vagy annak hiánya - nem érinti más olyan megállapodások érvényességét, amelyek nincsenek írásba foglalva. Más szóval: az, hogy valami nem vált formális szerződéssé, még nem teszi semmissé a felek megállapodását. A 11. cikk pedig továbbmegy: kimondja, hogy az államok kötelezettségvállalását nemcsak írásos szerződés, hanem számos más forma is kifejezheti - beleértve a szóbeli megállapodásokat, a politikai biztosítékokat, a diplomáciai nyilatkozatokat.
A hidegháború végének kulcsfontosságú tárgyalásai pedig pontosan ebbe a körbe tartoznak.
A legmagasabb szinten, állam- és kormányfők között hangzottak el, és egy rendkívül konkrét geopolitikai ügyhöz kapcsolódtak: a szovjet csapatok kivonásához, a német egység elfogadásához és a biztonsági architektúra újrarendezéséhez. Ezeket úgy beállítani, mintha jelentéktelen, homályos beszélgetések lennének, nem egyszerű történelmi tévedés, hanem tudatos bagatellizálás.
Gorbacsov a korabeli tárgyalásokon világossá tette: hozzájárulása az egyesült Németország NATO-tagságához nem magától értetődő. A hozzájárulás feltételhez kötődött: nem lesz keleti irányú NATO-terjeszkedés. Ráadásul, ezt a feltételt nem is a szovjetek találták ki, az amerikai fél ajánlotta fel cserébe azért, hogy Németország egyesülhessen, és hogy az egyesült Németország a NATO tagja lehessen. Az USA megnyugtatta partnerét, és megkapta, amit akart: béke, stabilitás, csapatkivonás, „rendezetten” összeomló szovjet birodalom.
Ám amikor a geopolitikai tér felszabadult, amikor sorra jelentek meg azok az államok, amelyek érthető félelemmel és történelmi tapasztalattal a hátuk mögött nyugati garanciát kerestek, a korábbi ígéretek hirtelen kényelmetlenné váltak.
Ekkor lépett elő az „okos jogászkodás”: nem volt szerződés, nem kötelez semmi. Jogilag formális, politikailag kényelmes, morálisan indokolható, geopolitikailag azonban pusztító álláspont.
A nemzetközi politika elsődleges tőkéje ugyanis nem a papír, hanem a bizalom. És amikor egy nagyhatalom azt látja, hogy az egyszer elhangzott biztosítékokat relativizálják, átértelmezik, eltagadják, akkor elkerülhetetlenül olyan döntéseket kezd hozni, amelyek - saját logikája szerint - a biztonságát szolgálják. Innen indul el az a láncolat, amely végül konfliktusokba, háborúkba, összeomló kapcsolatokba vezet.
Ez nem felmentés Oroszországnak, és nem vádirat kizárólag a Nyugat ellen. Sokkal inkább annak felismerése, hogy a geopolitika világa nem azokkal a kategóriákkal operál, amelyekkel a közvélemény szeretné értelmezni a világ dolgait, különösen válságos időkben. Ebben a koordinátarendszerben az ígéretek nem „erkölcsi gesztusok”, hanem biztonsági alkuk, amelyek megszegése rendszerint - előbb vagy utóbb - árat követel.
Ezt az árat ma egész Európa fizeti. És talán éppen ezért kellene végre kimondanunk:
– igen, létezett ígéret;
– igen, ez politikai kötelezettségnek minősült;
– és igen, a megszegése meghatározó szerepet játszott abban, hogy a bizalom végleg felszámolódott.
Azok, akik ezt következetesen tagadják, a NATO-ígéretek történetét „mítosznak” minősítik, valójában nem a múltat vitatják, hanem a felelősséget próbálják letagadni.
u.i. Sz. Bíró téziseit akár egyetlen mondattal is cáfolni lehetne, csak Genscher volt német külügyminisztert kell idézni, aki egy korabeli tévéhíradóban kimondta: a NATO keleti terjeszkedésére vonatkozó ígéret általános érvényű, nem csak Kelet-Németország területére korlátozódik. Úgy látszik azonban, hogy unatkoztam és kedvem volt írni.
Itt pedig Szabó József szól be picit szbírónak.
Szabó József
2 n. ·
„Egy centivel sem keletre” — az emlékezet politikája és a felejtés ára
Sz. Bírót olvasok. (ÉS, Egy hamis mítosz. avagy A NATO bővítés tilalma. 2025. december 18-i szám).
Szeretem, amikor valaki elegánsan lesöpri az egész kérdést egy kézmozdulattal: „a NATO-bővítési ígéret? Ugyan kérem, ez csak mítosz!” Mintha a „mítosz” varázsszó volna, amely feloldja a kényelmetlen dokumentumokat, a tárgyalási jegyzőkönyveket, a visszaemlékezéseket, a diplomáciai levelezéseket. Csakhogy a történelemben a mítosz nem azt jelenti, hogy hazugság - inkább azt, hogy egy bonyolult történetet leegyszerűsítünk úgy, hogy ne kelljen vele szembenézni. Kényelmes, nem? Ha „mítosz”, akkor nem kell magyarázkodni, nem kell beszélni az amerikai ígéretekről, Kohl egykori német kancellár megjegyzéseiről, a biztosítékokról, a „nem mozdulunk egy centit sem kelet felé” típusú mondatokról. A mítosz ebben az esetben nem a valóság hiánya, hanem a felelősség alól való menekülés. Így lesz a kényelmetlen múltból higiénikusan csomagolt emlékezet: steril, veszélytelen... és félrevezető.
A mai európai közbeszéd egyik leginkább zavarba ejtő jelensége az, ahogyan a történelem egykori ígéretei hirtelen köddé válnak, mintha azok soha el sem hangzottak volna. Mindaz, amit a hidegháború végének nagypolitikai tárgyalásain rögzítettek, ma úgy jelenik meg, mint puszta félreértés, rosszul idézett mondat, vagy éppen orosz propaganda. (Ja, és bizonyos körök számára kötelező jelleggel miniszterelnökünket is belekeverve ebbe a katyvaszba). A globalista, háborúpárti narratívák rendre azt állítják: nem volt ígéret, nem volt kötelezettség, nem hangzott el semmi, ami korlátozta volna a NATO keleti bővítését.
Ám amikor az ember kézbe veszi a titkosítás alól feloldott jegyzőkönyveket, a diplomáciai feljegyzéseket, a vezetők visszaemlékezéseit, és nem a memóriánk, hanem a dokumentumok nyelvén próbál eligazodni, egészen más kép bontakozik ki. Ott találjuk James Baker volt amerikai külügyminiszter szavait, Gorbacsov pártfőtitkár válaszait, Genscher biztosítékait — mind ugyanabba az irányba mutatnak: az egyesült Németország NATO-tagságának ára az volt, hogy a NATO fennhatósága nem tolódik keletebbre. Nem gesztus volt ez, hanem feltétel, nem szívesség, hanem alku.
És itt nem lehet megállni a politikai síkon; a kérdés elkerülhetetlenül átvezet a nemzetközi jog világába, amely jóval árnyaltabb, mint amennyire ma sokan beállítani szeretnék. Sz. Bíró ezen a területen pedig már teljes egészében járatlan. Kedvelt érve így hangzik: „Nem volt szerződés, nem volt kötelezettség sem.”
Ez első hallásra elegáns érv; racionálisnak, mi több, jogásziasnak tűnik. Csakhogy, az 1969. évi bécsi egyezmény a nemzetközi szerződések jogáról - amely a nemzetközi szerződések „alaptörvényeként” funkcionál - éppen ennek mond ellent. Én még úgy tanultam annak idején a Budapesti Közgazdasági Egyetemen (a nemzetközi jog szigorlati tantárgyam volt), hogy a nemzetközi szerződések létrejöttének fogalmi elemei közé tartozik, hogy a.) nemzetközi jogalanyok között jöjjön létre; b.) a felek közös akaratmegegyezését rögzítő megállapodás szülessen, amely bármely formát ölthet (vagyis figyelem: lehet szóbeli is, noha az egyezmény 5. cikkelye az írásos formát preferálja); 3.) nemzetközi jogok és kötelezettségek létrehozására, módosítására vagy megszüntetésére irányuljon.
Az egyezmény 3. cikkelye világosan rögzíti: az egyezmény alkalmazása - vagy annak hiánya - nem érinti más olyan megállapodások érvényességét, amelyek nincsenek írásba foglalva. Más szóval: az, hogy valami nem vált formális szerződéssé, még nem teszi semmissé a felek megállapodását. A 11. cikk pedig továbbmegy: kimondja, hogy az államok kötelezettségvállalását nemcsak írásos szerződés, hanem számos más forma is kifejezheti - beleértve a szóbeli megállapodásokat, a politikai biztosítékokat, a diplomáciai nyilatkozatokat.
A hidegháború végének kulcsfontosságú tárgyalásai pedig pontosan ebbe a körbe tartoznak.
A legmagasabb szinten, állam- és kormányfők között hangzottak el, és egy rendkívül konkrét geopolitikai ügyhöz kapcsolódtak: a szovjet csapatok kivonásához, a német egység elfogadásához és a biztonsági architektúra újrarendezéséhez. Ezeket úgy beállítani, mintha jelentéktelen, homályos beszélgetések lennének, nem egyszerű történelmi tévedés, hanem tudatos bagatellizálás.
Gorbacsov a korabeli tárgyalásokon világossá tette: hozzájárulása az egyesült Németország NATO-tagságához nem magától értetődő. A hozzájárulás feltételhez kötődött: nem lesz keleti irányú NATO-terjeszkedés. Ráadásul, ezt a feltételt nem is a szovjetek találták ki, az amerikai fél ajánlotta fel cserébe azért, hogy Németország egyesülhessen, és hogy az egyesült Németország a NATO tagja lehessen. Az USA megnyugtatta partnerét, és megkapta, amit akart: béke, stabilitás, csapatkivonás, „rendezetten” összeomló szovjet birodalom.
Ám amikor a geopolitikai tér felszabadult, amikor sorra jelentek meg azok az államok, amelyek érthető félelemmel és történelmi tapasztalattal a hátuk mögött nyugati garanciát kerestek, a korábbi ígéretek hirtelen kényelmetlenné váltak.
Ekkor lépett elő az „okos jogászkodás”: nem volt szerződés, nem kötelez semmi. Jogilag formális, politikailag kényelmes, morálisan indokolható, geopolitikailag azonban pusztító álláspont.
A nemzetközi politika elsődleges tőkéje ugyanis nem a papír, hanem a bizalom. És amikor egy nagyhatalom azt látja, hogy az egyszer elhangzott biztosítékokat relativizálják, átértelmezik, eltagadják, akkor elkerülhetetlenül olyan döntéseket kezd hozni, amelyek - saját logikája szerint - a biztonságát szolgálják. Innen indul el az a láncolat, amely végül konfliktusokba, háborúkba, összeomló kapcsolatokba vezet.
Ez nem felmentés Oroszországnak, és nem vádirat kizárólag a Nyugat ellen. Sokkal inkább annak felismerése, hogy a geopolitika világa nem azokkal a kategóriákkal operál, amelyekkel a közvélemény szeretné értelmezni a világ dolgait, különösen válságos időkben. Ebben a koordinátarendszerben az ígéretek nem „erkölcsi gesztusok”, hanem biztonsági alkuk, amelyek megszegése rendszerint - előbb vagy utóbb - árat követel.
Ezt az árat ma egész Európa fizeti. És talán éppen ezért kellene végre kimondanunk:
– igen, létezett ígéret;
– igen, ez politikai kötelezettségnek minősült;
– és igen, a megszegése meghatározó szerepet játszott abban, hogy a bizalom végleg felszámolódott.
Azok, akik ezt következetesen tagadják, a NATO-ígéretek történetét „mítosznak” minősítik, valójában nem a múltat vitatják, hanem a felelősséget próbálják letagadni.
u.i. Sz. Bíró téziseit akár egyetlen mondattal is cáfolni lehetne, csak Genscher volt német külügyminisztert kell idézni, aki egy korabeli tévéhíradóban kimondta: a NATO keleti terjeszkedésére vonatkozó ígéret általános érvényű, nem csak Kelet-Németország területére korlátozódik. Úgy látszik azonban, hogy unatkoztam és kedvem volt írni.
Dézsi meg a boldizsár, valami rajzfilm címe is lehetne, kik ezek tee? Egyoldalú bagázs ez a zebrarádjó, folyamatosan hallgatom kv helyett nagyon jó délután, drágabolgáruruk a legkeményebb. Bucsaaaaa...
Orosz propaganda szöveg fordításával készült, történelmi és jogi tévedésekkel, teljesen alaptalan az egész magyarázkodás.
Eleve a Szovjetunió nem létezik. Az olaszok követelőzhetnek a római birodalom idején elhangzott beszélgetések kapcsán?
De komolyra fordítva a szót, Putyin hogy akar egy szóbeli ígéretet számon kérni, amikor ő maga az írásos kötelezettségeit sem tartja be?!
Mondjuk kezdjük egy Oroszország által 1994-ben aláírt Budapesti Memorandummal !!!
Kiba....tt gáz ez a propaganda , ami ennyire hülyének nézi az embereket.
Szégyellheti magát ez a szabó a Marx Károly egyetemen szerzett diplomájával....
Miért kell ez?
A belarusz védelmi szövetség létrejöttekor sem kérte ki Putyin a szomszédos országok véleményét!
Fordítva miért kellett volna?
Akkor mit akar a NATO csatlakozás után 20-30 évvel?
Nagyon gáz, ha ezt magyarázni kell...
Orosz propaganda szöveg fordításával készült, történelmi és jogi tévedésekkel, teljesen alaptalan az egész magyarázkodás.
Eleve a Szovjetunió nem létezik. Az olaszok követelőzhetnek a római birodalom idején elhangzott beszélgetések kapcsán?
De komolyra fordítva a szót, Putyin hogy akar egy szóbeli ígéretet számon kérni, amikor ő maga az írásos kötelezettségeit sem tartja be?!
Mondjuk kezdjük egy Oroszország által 1994-ben aláírt Budapesti Memorandummal !!!
Kiba....tt gáz ez a propaganda , ami ennyire hülyének nézi az embereket.
Szégyellheti magát ez a szabó a Marx Károly egyetemen szerzett diplomájával....
Miért kell ez?
A belarusz védelmi szövetség létrejöttekor sem kérte ki Putyin a szomszédos országok véleményét!
Fordítva miért kellett volna?
Akkor mit akar a NATO csatlakozás után 20-30 évvel?
Nagyon gáz, ha ezt magyarázni kell...
