[BIZTPOL] Irán
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
Szerintem meg volt, feláldozták saját lakosságukból 1-2 ezret, hogy támadhassanak és területeket nyerhessenek, növeljék befolyásukat a környéken és sajnáltathassák magukat. Gyorsan szétbombáztak mindent és több 10 ezer (köztük sok gyerek) volt a halott.
A helyzetkép pontos ismerete kellett pl. az a sok felrobbanó csipogóhoz is.
Na tessék! Még hogy nem támogatják kívülről a belső lázadókat fegyverrel, hogy polgárháborút robbantsanak ki.
Nem értek oda időben a fegyveres erői, így jöhet a színészkedés.
Én annyira nem értek a fegyverekhez de tutira a félaztomata shotgun a legjobb fegyver egy lázadónak?
Home defense-re jó lehet, pláne így tus nélkül…
Vagy bandaháborúra közelharc fegyverként.
Stressz helyzetben kiképzés nélkül megfelelő lőszerrel (sörét valamilyen méretben) érdemi célzás nélkül (értsd csövet felé fordítod) 10–15 méterig jó, 25 felett már látványosan romlik a hatékonyság, elsősorban zárt térben (folyosó) alkalmazva - célpont(ok)egy szűk mezőben jelenik meg.
A polgárháborúban - amit az elnevezés is elárul - szélsőségesen polarizált társadalomban alakulhat ki, s feltételez legalább kettő egymással hatalmi egyensúlyban levő kihívó csoportot, mely az adott/korábbi hatalmi dinamika és struktúra szabályai mentén nem képes elrendezni a hatalmi és/vagy elvi/ideológia kérdéseket.
Van elég fegyver Iránban. A polgárháborúhoz leginkább “csak” az kell, h a fegyverek birtokosai (itt hadsereg elsősorban) passzív/aktív támogatása/együttműködése kialakuljon, értsd fegyvereket “adjon át” a tüntetőknek
és/vagy maga is átálljon.
Kép kicsit AI-nak tűnik mint illusztráció.
egymásra találtakKésőn kaptak észbe, addig változott a politikai helyzet. Te nem így gondolod?
Az Iráni Gárda nem igen akar átállni kósza moszat, cica felforgatásra.
Hogy van-e elég fegyver Iránban?
Biztos van, csak hogy kinél. Ha be akarták vinni ezt a 60 ezer db fegyvert, akkor akiknek szánták, ott nincs elég fegyver.
Töltényről semmi hír, anélkül sima furkósbot.
A híradásból nem derül ki (1 kép), hogy tulajdonképpen fajtánként mennyi van.
A kérdés arra utalt hogy kamu. Nettó ökörség fegyvert csempészni egy mai országba, főleg Iránba ami állig fel van szerelkezve. Inkább onnan szereznének. Inkább a kommunikációs eszközöknek lenne értelme60 ezer, az 60 ezer.
Ha a lőszerre kérdeztél volna rá, lehet hogy ....
Hát a rendszer furkósbotja, a erőszakos bűnök forrása miért is akarna átállni?
Forradalmi Gárda(IRGC) és a Baszidzs maga rendszer.
Most kb azt sikerült mondanod, h
pl.: 1956-ban az ÁVÓ-sok nem igen akartak átállni a forrongó tömeghez - pláne miután közéjük lőttek…
Ugye ennek így semmi értelme…(?)
A hadseregről volt szó, melynek az IRGC sok területen vetélytársa is.
Esettanulmányt készítettem, amelyben két válságot hasonlítottam össze: az iráni tüntetések elfojtását és a gázai háborút. Az összehasonlítás rávilágít arra a szembetűnő és kellemetlen kettős mércére, ahogyan a nemzetközi közösség a civil haláleseteket kezeli.
A The Sunday Times által idézett jelentések szerint több mint 16 500 iráni halt meg mindössze 21 napos tüntetések alatt. Ezek nem harci halálesetek. Kivégzések. A tüntetőket, akik közül sokan 30 év alattiak voltak, katonai minőségű fegyverekkel lőtték le, gyakran fejbe, nyakba és mellkasba. Több dokumentált esetben az áldozatokat még egyértelműen betegként azonosíthatóan ölték meg, karjukon kórházi csuklópánttal, infúziós tűkkel és monitorozó berendezésekkel. Ezek a részletek arra utalnak, hogy az emberek már orvosi ellátás alatt álltak, nem kereszttűzbe estek, hanem szándékosan ölték meg őket.
Ez egy olyan rezsim, amely szándékosan gyilkolja meg saját állampolgárait, hogy elfojtsa a nézeteltéréseket.
A nemzetközi válasz szinte nem létezett.
Most pedig hasonlítsuk ezt össze Gázával.
Gázában civil halálesetek történtek Izrael és a Hamas közötti aktív háború során.
Ezek a halálesetek nem Izrael hadjáratának céljai voltak.
Egy olyan terrorszervezet elleni városi hadviselés tragikus következményei voltak, amely civil negyedekbe ágyazódott be, otthonokból, iskolákból és kórházakból működött, és szándékosan emberi pajzsként használta a civileket.
A gázai civileknek sem engedték elhagyni a háborús övezetet. A nemzetközi közösség ellenezte a nagymértékű evakuálást, és megtagadta a menekültek befogadását, gyakorlatilag bezárva a civileket egy aktív csatatérre, míg a Hamász megakadályozta a szárazföldi mozgást, és katonai és propaganda célokra kihasználta a lakosságot.
Ennek ellenére a globális reakció Gázára azonnali és elsöprő volt.
A Hamász áldozatainak számát széles körben elfogadták komolyabb vizsgálat nélkül. Rendkívüli ENSZ-üléseket hívtak össze. Határozatokat fogadtak el. Szankciókkal fenyegetőztek. Nagyköveteket hívtak vissza. A nyugati fővárosok utcái megteltek tüntetésekkel, amelyek Izraelt népirtással vádolták.
Iránban, ahol a gyilkosság szándékos, célzott és belföldi, nincsenek sürgősségi határozatok. Nincsenek szankciók. Nincsenek tömegtüntetések. Bizonyos esetekben diplomáciai erőfeszítések is történnek, amelyek célja a kivégzéseket végrehajtó rezsim stabilizálása vagy védelme.
Ez az esettanulmány elkerülhetetlen következtetésre vezet.
A Gázára adott reakció soha nem kizárólag a civil halálesetekről szólt. Ha így lenne, Irán uralná a címlapokat, a tanácstermeket és a tiltakozó mozgalmakat világszerte. Ehelyett úgy tűnik, hogy a felháborodást inkább a politika, mint az elvek határozzák meg, és az, hogy ki követi el a gyilkosságot, nem pedig az, hogy a civileket szándékosan végezik-e ki, vagy nem szándékosan sérülnek-e meg a háborúban.
A szándék számít. A kontextus számít.
És az Iránnal kapcsolatos hallgatás rávilágít arra, hogy mennyire szelektíven alkalmazzák ezeket a normákat.
A The Sunday Times által idézett jelentések szerint több mint 16 500 iráni halt meg mindössze 21 napos tüntetések alatt. Ezek nem harci halálesetek. Kivégzések. A tüntetőket, akik közül sokan 30 év alattiak voltak, katonai minőségű fegyverekkel lőtték le, gyakran fejbe, nyakba és mellkasba. Több dokumentált esetben az áldozatokat még egyértelműen betegként azonosíthatóan ölték meg, karjukon kórházi csuklópánttal, infúziós tűkkel és monitorozó berendezésekkel. Ezek a részletek arra utalnak, hogy az emberek már orvosi ellátás alatt álltak, nem kereszttűzbe estek, hanem szándékosan ölték meg őket.
Ez egy olyan rezsim, amely szándékosan gyilkolja meg saját állampolgárait, hogy elfojtsa a nézeteltéréseket.
A nemzetközi válasz szinte nem létezett.
Most pedig hasonlítsuk ezt össze Gázával.
Gázában civil halálesetek történtek Izrael és a Hamas közötti aktív háború során.
Ezek a halálesetek nem Izrael hadjáratának céljai voltak.
Egy olyan terrorszervezet elleni városi hadviselés tragikus következményei voltak, amely civil negyedekbe ágyazódott be, otthonokból, iskolákból és kórházakból működött, és szándékosan emberi pajzsként használta a civileket.
A gázai civileknek sem engedték elhagyni a háborús övezetet. A nemzetközi közösség ellenezte a nagymértékű evakuálást, és megtagadta a menekültek befogadását, gyakorlatilag bezárva a civileket egy aktív csatatérre, míg a Hamász megakadályozta a szárazföldi mozgást, és katonai és propaganda célokra kihasználta a lakosságot.
Ennek ellenére a globális reakció Gázára azonnali és elsöprő volt.
A Hamász áldozatainak számát széles körben elfogadták komolyabb vizsgálat nélkül. Rendkívüli ENSZ-üléseket hívtak össze. Határozatokat fogadtak el. Szankciókkal fenyegetőztek. Nagyköveteket hívtak vissza. A nyugati fővárosok utcái megteltek tüntetésekkel, amelyek Izraelt népirtással vádolták.
Iránban, ahol a gyilkosság szándékos, célzott és belföldi, nincsenek sürgősségi határozatok. Nincsenek szankciók. Nincsenek tömegtüntetések. Bizonyos esetekben diplomáciai erőfeszítések is történnek, amelyek célja a kivégzéseket végrehajtó rezsim stabilizálása vagy védelme.
Ez az esettanulmány elkerülhetetlen következtetésre vezet.
A Gázára adott reakció soha nem kizárólag a civil halálesetekről szólt. Ha így lenne, Irán uralná a címlapokat, a tanácstermeket és a tiltakozó mozgalmakat világszerte. Ehelyett úgy tűnik, hogy a felháborodást inkább a politika, mint az elvek határozzák meg, és az, hogy ki követi el a gyilkosságot, nem pedig az, hogy a civileket szándékosan végezik-e ki, vagy nem szándékosan sérülnek-e meg a háborúban.
A szándék számít. A kontextus számít.
És az Iránnal kapcsolatos hallgatás rávilágít arra, hogy mennyire szelektíven alkalmazzák ezeket a normákat.
Irán felszopók be like: "NEm ÉRTem mIÉrt UTálNÁ BárKi eZT a REZSimEt"