Hát nem. Csak ezek a hàttérben mentek.
Most lefolyt a màz.
Most lefolyt a màz.
Ez a pali totális cezaromániában szenved.
Ennyire? Szerintem nem.
A 2.vh óta azért történt sok minden, de ekkora kavarodás sosem.
Ráadásul ennyire fölösleges.
Már csak A Király segíthet
Nem fog. Európa töketlen politikusokkal van tele, ebben speciel igaza van Newsomnak. Ezek a politikusok teljesen alkalmatlanok arra, hogy ilyen időkben vezessék a saját országukat és az EU-t is. Rá kellene ébredni, hogy rózsaszín felhős tündi - bündi virág szedős, szagolgatós birka idealizmus most baromira nem segít.
Azért a szövetségesek közötti területi annexió, pláne ha fegyveresre fordul, azért az tényleg más szint.
Mindezt úgy hogy dánok fényesre nyalták eddig az amcsik seggét: legtöbb embert ők vesztették Afganisztánban az amcsik után lakosságra vetítve. Sok amcsi fegyvert vettek, eddig is annyi bázisuk lehetett az amcsiknak Grönlandon amennyit csak akartak. Bányászni sem volt tilos, sőt kerestek is rá befektetőket, de senkinek nem éri meg kilométeres jég alól bányászni bármit is.
Szóval ez tényleg szintlépés!
Egyre inkább az az érzésem, hogy ez Európa összeugrasztásáról, az EU gyengítéséről szól...
Kubai rakétaválság, gyarmarbirodalmak megszűnése, szovjetúnió felbomlása,vietnam, korea, franciàk kilépése a NATO-ból etc.Ennyire? Szerintem nem.
A 2.vh óta azért történt sok minden, de ekkora kavarodás sosem.
Ráadásul ennyire fölösleges.
Már csak A Király segíthet
Vagy el tetszett hinni a történelem végét?
Mert akkor a hiba az ön készülékében van.
#akasszákfelfukuyamàt
De, csak mi átlagjóskák nem tudhattunk róla, mert az rombolta volna az USA imidzsé, csak trump ezt most látványosan leszarja helyette elterelték a figyelmünket Hollywooddal
Grönlandért Donbaszt kölcsónösen elismerni? Én még Kubával megfejelném.
Nem tudom. Szted mikorra van arra esély, hogy a Patrióták és a Konzervek átvegyék a brüsszeli gyeplőt?? Ezek a maiak ennyit tudnak. Velünk szívózni a kispályán, de a nagypályán csak a cserepadról figyelhetnek.
Valami hasonlo erzes reggel bemenni a munkaba.
Nem, nem . Ez a csávó defektes.
Ez nem diplomácia. Ez nem tudom mi.
Mintha egy hisztizős gyerek lenne…
Érdekek vannak a geopolitikában.
Az USA már egyszer belökte a busz alá a baràtait a gyarmatbirodalmak felszámolásában való aktív részvételnél.
Vedd le a rózsaszín szemüveget.
Valóban nem a barátaiddal csinálsz ilyet hanem a vazallusaiddal..
Csak hogy el tudd helyezni európát a táblán.
Fukuyama Előtt (F.e.) 18-ban, Cipruson volt már hasonló. Csak persze ahhoz legalább a közelmúlt történelmét is ismerni kéne.
Te az elmúlt 5 évben háttal ültèl a tévének?
Továbbra sem érted. Nem azzal a vélt céllal van bajom, hogy US érdekek érvényesítése, hanem ahogy -állítólag- el akarja érni.
Mert abban biztos vagyok ,hogy így nem fogja.
Ahogy eddig is csak belekapott mindenbe, hogy majd kap érte Nobelt, vagy majd ő lesz a Szeretett Vezér, de valójában
csak romba döntött még jobban mindent, ennek is csak az lesz a vége.
Csak most nem Venezueláról, Irakról van szó, hanem Európáról, K-Keletről.
A legtöbb ma élő amerikai és európai számára az anarchia világa valószínűleg soha nem tűnt teljesen valóságosnak. 1945 óta az Egyesült Államok és szövetségesei olyan rendet hoztak létre és tartottak fenn, amely bár sem nem teljesen liberális, sem nem teljesen nemzetközi, olyan szabályokat hozott létre, amelyek fenntartották a békét a nagyhatalmak között, elősegítették a viszonylag nyitott kereskedelem világát, és megkönnyítették a nemzetközi együttműködést. Az azt követő évtizedekben a világ stabilabbá és virágzóbbá vált.
Ez előtt a hosszú nagyhatalmi béke előtt azonban az anarchia messze nem volt elvont fogalom a fejlett világban. Csak a huszadik század első felében két világháború, egy globális gazdasági válság és egy halálos világjárvány dúlt. A gyenge globális szabályok és a gyengébb végrehajtási mechanizmusok miatt a legtöbb államnak nem volt más választása, mint hogy önmagára támaszkodjon, gyakran katonai erőhöz folyamodva. De még mindig voltak korlátai annak, amit a szuverén államok megtehettek egy konfliktusban. Az országok csak most kezdték katonai erejüket határaikon túlra kivetíteni, és az információk, az áruk és az emberek lassabban mozogtak. Még a nemzetközi zavargások idején is az államok csak korlátozott mértékben tehettek valamit egymással anélkül, hogy kockáztatták volna saját vesztüket.
Ma a leghatalmasabb ország egy másfajta anarchiába vezeti a világot. Bár Donald Trump amerikai elnök nem egymaga idézte elő az 1945 utáni rend hanyatlását, hivatalba lépése óta eltelt első évben felgyorsította, sőt, elfogadta annak bukását. Trump területi terjeszkedési vágya kizsigereli az 1945 utáni legerősebb normát: hogy a határokat nem lehet fegyveres erővel újrarajzolni. A hazai intézmények semmibevétele pedig lehetővé tette számára, hogy eltaposson minden olyan hazai kísérletet, amely a külföldi terjeszkedési álmok megfékezésére irányul.
Más szóval, a Trump alatt kialakuló anarchia kaotikusabb. Közelebb áll Thomas Hobbes politikai filozófus primitívebb anarchiájához – egy „mindenki mindenki ellen” világához, ahol a szuverén hatalmat sem belföldön, sem nemzetközi szinten nem lehet megkérdőjelezni. Ebben a hobbesi rendben, amelyet egy olyan vezető hajt, aki elutasít minden cselekvési képességét korlátozó körülményt, és akit a technológia bátorít arra, hogy forgószél tempóban haladjon, bármi megengedett.
Ebből az anarchiából végül rend kerekedhet, de ezt a rendet valószínűleg nem az Egyesült Államok fogja vezetni – vagy az nem fog neki kedvezni.
www.foreignaffairs.com
Ez előtt a hosszú nagyhatalmi béke előtt azonban az anarchia messze nem volt elvont fogalom a fejlett világban. Csak a huszadik század első felében két világháború, egy globális gazdasági válság és egy halálos világjárvány dúlt. A gyenge globális szabályok és a gyengébb végrehajtási mechanizmusok miatt a legtöbb államnak nem volt más választása, mint hogy önmagára támaszkodjon, gyakran katonai erőhöz folyamodva. De még mindig voltak korlátai annak, amit a szuverén államok megtehettek egy konfliktusban. Az országok csak most kezdték katonai erejüket határaikon túlra kivetíteni, és az információk, az áruk és az emberek lassabban mozogtak. Még a nemzetközi zavargások idején is az államok csak korlátozott mértékben tehettek valamit egymással anélkül, hogy kockáztatták volna saját vesztüket.
Ma a leghatalmasabb ország egy másfajta anarchiába vezeti a világot. Bár Donald Trump amerikai elnök nem egymaga idézte elő az 1945 utáni rend hanyatlását, hivatalba lépése óta eltelt első évben felgyorsította, sőt, elfogadta annak bukását. Trump területi terjeszkedési vágya kizsigereli az 1945 utáni legerősebb normát: hogy a határokat nem lehet fegyveres erővel újrarajzolni. A hazai intézmények semmibevétele pedig lehetővé tette számára, hogy eltaposson minden olyan hazai kísérletet, amely a külföldi terjeszkedési álmok megfékezésére irányul.
Más szóval, a Trump alatt kialakuló anarchia kaotikusabb. Közelebb áll Thomas Hobbes politikai filozófus primitívebb anarchiájához – egy „mindenki mindenki ellen” világához, ahol a szuverén hatalmat sem belföldön, sem nemzetközi szinten nem lehet megkérdőjelezni. Ebben a hobbesi rendben, amelyet egy olyan vezető hajt, aki elutasít minden cselekvési képességét korlátozó körülményt, és akit a technológia bátorít arra, hogy forgószél tempóban haladjon, bármi megengedett.
Ebből az anarchiából végül rend kerekedhet, de ezt a rendet valószínűleg nem az Egyesült Államok fogja vezetni – vagy az nem fog neki kedvezni.
Trump’s Year of Anarchy
The unconstrained presidency and the end of American primacy.