Az összes légkörön kívülre repülő rakéta fejrészén van hővédő pajzs, mert a visszatéréshez szükséges. Ettől még gond nélkül tudnak navigálni és egy meghatározott pontra becsapódni.
A célkeresés egy fokkal nehezebb mozgó célpont esetén. Az egyik megoldás, hogy külső forrásból, műholdról kapja a céladatot. A műhold felé (felfelé és jellemzően hátra) néző részén nincs hőpajzs. A másik megoldás, hogy nem keres célt, mert annyi idő alatt, amennyit a WU-14 szörföléssel tölt, a cél nem mozdul el annyira az utolsó ismert helyzethez képest, hogy egy nuki fej ne tudná leamortizálni. A harmadik megoldás, hogy a hőpajzs megnyitható/ledobható a végfázisban, amikor már a fej kellően lelassult és csak az utolsó korrekciókhoz kell egy kis pontosítás. A negyedik megoldás pedig az, hogy nem optikai, hanem radaros az irányítása. Az 5-10 Mach mellett is megoldható. Lásd nagy teljesítményű légvédelmi rakéták (SZ-300V/VM, SZ-400), légiharc rakéták (Phoenix, R33/37, PL-21), egyes hajó és földi célok elleni elleni rakéták (H-22/32, 3M22 Cirkon, Perseus, Brahmos II, Shaurya, H-15 aktív/passzív radaros változata), vagy például Pershing-II a 80-as évekből.
Jó pár esetben megoldották már ezt a problémát, úgyhogy nem tudom Molni mit vitat ezen.
