Nem értem. Mekkora erőről van szó? Milyen a terep? Mi a feladat?
Van olyan feladat, hogy napokat, heteket kell a hátadon cipelni a csigaházat. Itt általában a diszkréció a lényeg. Kerülik az ösvényeket, jármű nem játszik. Ott fognak menni, ahol a legsűrűbb a dudva, és a legkisebb a valószínűsége, hogy belefutnak az ellenségbe. Árnyékként darabosan osonnak fedezékről fedezékre. Gyakran megállnak és figyelik a környezet rezdüléseit. Ha kell mellkasig merülnek a vízbe, lassan kúsznak előre a vaddisznódagonyában. Ezek a srácok egyébként szeretnek valamilyen megkülönböztető színű Barettet hordani és nem jellemző, hogy szakasz erővel hajtsanak végre feladatot.
Ha gépesített alakulatról van szó akkor sem értem. Ott lakik a motyó a HMMWV csomagtartójában, a Pizarro oldalára felkötve, vagy a Kamaz platóján, ami direkt ezeket hozza.
Ha nem mozgunk, mert már kiépültek a támaszpontok, helyőrségek, FOB-k(pl. Afganisztán, Irak az invázió után) vagy megmerevedett a front(Kelet Ukrajna), megint csak nem értem a dolgot. Akkor semmi gondot nem jelent éjszakára visszatérni a relatíve biztonságos táborba, vagy egész nap úgyis ott ülünk beásva a frontvonalon.
A cikkről meg az a véleményem, hogy valaki megint Afganisztántól/Iraktól nem tudott elvonatkoztatni. Pedig a világ nagyobb része nem egy fostos sivatag, az ellenség meg nem csak Kalasnyikovot lóbáló papucsos Mudzsahedin lehet.
Szóval összegezve nagyon erősen keresem azt a helyzetet és terepet, ahol a taktikai talicska hasznos lehetne, de egyenlőre én nem jöttem rá. Esetleg egy 200 kilométeres sivatagi lurp, ahol kibaszásból elvárják, hogy a felderítők gyalogoljanak. Gondolom drága a Polaris, vagy nincs gázolaj a Land Cruiserbe.
Kérlek írd le nekem, hogy milyen terepen, kiknek és milyen feladatra lenne ez egy igazán hasznos eszköz.