Gondolom az elméletet megtanítják nekik, utána a gyakorlatban lassan, eleinte komolyabb korlátozásokkal, majd ezeket fokozatosan elengedve szereznek gyakorlatot. Az F-22-esnek sincs két üléses változata.
Hát nem hiszem, hogy ez így működne!
A főiskola elvégzése után ott áll az ifjú titán vadászpilóta, 35 - 40 óra L-39/Jak-130-ason , illetve 15 - 20 óra Szu-27-en lerepült óra "tapasztalattal". Kb. képes le és felszállni, iskolakört és útvonalat repülni, valamint az alap műrepülőfigurákat végrehajtani, nappal jóidőben. Megkapja az első beosztását, majd elvezényelik az alakulata által repült típus átképző tanfolyamára, ami 3 hónap és 25 - 30 óra repülés. Ez a Szu-30/35 esetében Lipeckben van, de például a MiG-31-esnek Szavaszlejkán. Mikor a típustanfolyamot befejezi ugyan arra képes, mint a főiskola után, csak már az alakulata által használt harci gépen.
Az alakulatánál megkezdi a harckiképzését, és egy átlagos pilóta általában (ha kap 120 -150 óra repidőt) 1 év alatt jut el a 3. osztály megszerzéséig, ami annyit jelent, hogy nappal jóidőben, géppár vagy rajkötelékben bevethető. Újabb 1 év a 2. osztály, amivel már nappal és éjjel egyszerű időben, illetve felhőben is bevethető. Újabb 2 év mire megszerzi az 1. osztályt, amikor már bonyolult időben is bevethető lesz. Ténylegesen ekkortól számít bevethető vadászpilótának, aki készültséget adhat, vagyis rábízzák a Rogyina légterének védelmét.
Ebben a folyamatban sok mindent meg lehet csinálni szimulátoron, de még mindig sok feladat van, amit oktatóval kell megrepülni. A kiképzésben fontos, hogy az oktató át tudja adni a tapasztalatát, javítani tudja a növendéke hibáit. Ezt pedig gépben ülve lehet a leghatékonyabban megcsinálni. A modern szimulátorok sok mindenre jók, de pont a nagy túlterheléssel járó műrepülő és légiharc manőverek gyakorlására nem. A G-ket egy szimulátor sem tudja visszaadni. Tehát szerintem a Szu-30SzM (de az kétüléses, szóval ott nincs ilyen probléma) és a Szu-35Sz nagy manőverezőképességének kihasználását szimulátoron nem lehet megtanulni.
Nem is beszélve arról, hogy még a tapasztalt pilótáknak is kell időnként kétüléses gépen repülnie, például amikor hosszabb kihagyás (betegség, szabadság stb.) után ellenőrzik a tudását. Nem véletlen, hogy szinte minden harci gépnek készül kétüléses oktató - gyakorló változata.
A Szu-35Sz-el repülő IAP-oknál is vannak ilyen gépek, pl. a 22. GvIAP. 17 db Szu-35Sz-el és 4 db Szu-30M2-essel rendelkezik. (Meg 25 db MiG-31BSzM-el de az más tészta.) Csak a 30M2-nek hagyományos hajtóműve van.
A szovjet időkben volt már olyan, amikor egy csúcskategóriás vadászgépnek, esetünkben a MiG-19-esnek és a MiG-21F-13-nak nem csináltak oktató változatot. MiG-15UTI-val próbálták oktatni a pilótákat, ami a 19-esnél még működött is valahogy, de a 21-es pilóták reptechnikai képzettsége annyira alacsony szintű maradt, hogy megszaporodtak a balesetek és katasztrófák. 2 évvel később rohammunkában mégis elkészült a kétüléses MiG-21U-400-as.
