Vajon milyen nagyságrendet képviselt abban a mennyiségben a hadrafoghatóság. 90-100% biztos nem lehetett. Én saccra úgy 70-80 % közötti értéket tippelek. Az is szép szám lenne. 1800 körüli hk al. Hiábba ha nagy része elavult 55 öcsi. Továbbá számoljunk a menet közbeni kiesőkkel is. Akkor is 700-1000 db hk át tudtak volna lökni pár napon belül.
Minek? A Néphadsereg egyetlen vezetöje sem gondolta komolyan hogy a Magyar Néphadsereg menetböl átkel az osztrák hegyeken,és diadalmasan bedübörög a Pó sikságra,az éljenzö olasz munkások sorfala között.
A mi hosszú menetelésünk,az elsö osztrák hágóig tartott volna.és ott szépen feltorlodott volna a technika és az ember.
Ide helikopterek,légideszant+hegyi csapatok kellettek volna,hegyvidékre ezzekel megyünk kirándulni,nem harckocsival.
Hát, jó a kérdés, felvetés. Azért mernék hozzászólni ehhez, mert élményeim aztán vannak abból az időből. A hadrafoghatóság messze nem volt szerintem egységes, ahogy a kiképzettség sem, ami a Néphadsereget illeti. A Dunántúlon települt úgynevezett 1. lépcsős dandárok feltöltöttsége, 80-90 % volt. A hiányzó létszámot 24 órán belül fel tudták tölteni ,az adott megye kiképzett tartalékosaiból. Volt olyan bőven akkor. Kiképzettségük, én úgy gondolom, megfelelt az akkori követelményeknek, az éles harctevékenységre. Ami a fegyverzetet illeti, a hadrafoghatóság nagyon jó volt. Alig volt a használatban lévő harcjárművekből műszaki meghibásodás miatt álló. Az is rövid ideig, mert igyekeztek megjavítani. Az alakulatoknál forgás volt, gyakran változtatták a kiképzésre használt és M zárolt harcjárműveket. Amit M zároltba raktak, azt előtte alaposan átnézték és javították, ha kellett. Az indító akkumulátorokat a századszinten, a fegyverszobában tároltuk mi is a BMP-1-hez. Azért hogy bármilyen körülmények között, azonnal indulni lehessen. Az M zárolt gépek fel voltak tankolva, lőszer bemálházva. A BMP-1 harcjárművekben, a lőszeres ládák mellett, kézigránátok, stb is bent voltak. Így álltak a telephelyen, lezárva, azonnali bevetésre készen. Ezeken kívül, emlékeim szerint, a szombathelyi dandárnál, volt még telephelyen, rengeteg PSZH, és régi Csepel teherautó is, elvileg tartalék. A PSZH konzerválva volt-e, nem tudom. A Csepeleken annyit láttam, hogy a szélvédőkön is zsírpapír borítás volt. Az, hogy ebből mi működött, vagy sem, hát passz. Arról szintén nem tudok, ohgy az ország keleti felében lévő keretalakulatok harceszközei milyen állapotban lehettek. Viszont nem emlékezem olyanra, hogy kannibalizátltak volna bármit is, hogy egy másik eszközt javítani tudjanak. Szerintem a 80-as évek végén, még ez nem volt megszokott eljárás.
Hm...1989-ben a Nagykanizsán székelő Dózsa György laktanya járműállománya valóban 70-80% körüli hadrafoghatósággal bírt - a laktanya kapuig...
A hosszú távú vezetési gyakorlaton (a kilométernagyságra bevallom, nem emlékszem) a Csepelek, PSZH-k, DAC-665 ösök hullottak el, mint a legyek.
Csepelek - amúgy főleg télen - már beindításkor hengerfejesek lettek, kapásból két PSZH egy-egy kereke önállósította magát (szerencsére mindkettő bele az árokba), a DAC-okat meg nem volt tanácsos sokáig hagyni alapjáraton hagyni (meg 40 km/h felett menni se, mert felrobbantak a Victoria gumik) - pedig álltunk eleget...
A laktanyaparancsnok autója volt a legfiatalabb; egy világos kereklámpás zöld Lada 1300-as - rozsdától lyukas bal első sárvédővel.
Ő volt - messze - a legnormálisabb a tisztikarban; valami Havril Andrásnak hívták... Mond ez a név valakinek valamit?
A technikai parancsnok meg csak üvöltött a kerekes romokat megjavítani próbáló sorállománnyal, hogy a "Technika Bajtársak (89 ősze), a Technika!" Mi meg néztünk, hogy hol?
(Fejvakarás) "Helyezze üzembe!"
Én parancsnoki (pont a technikai parancsnoké...) sofőrként próbáltam úton tartani - no meg ha kellet, akkor megállítani - a karos lengéscsillapítós, aszinkron váltós, egykörös fékrendszerű (Alpok hágói éérted?) UAZ-t.
...A mai Szlovénia közepéig nem jutottunk volna el.
Lehet, hogy máshol jobb volt a helyzet, de a soktíz éves Technika (bajtársak a Technika!) csak Patyomkin falunak volt való. Időnként "Lejöttek Pestről a Fejesek", megnézték az olajjal, gázolajjal szépen átkent - kellő időben(!) kiállított Technikát, elégedetten bólogattak, (minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vagyok elégedve), beflamóztak, aztán szépen visszamentek Aminisztériumba' a fekete 2410-es, 3102-es Volgákkal, 2015-ös Ladákkal meg a zöld fehér Latvijákkal.
Most sem jobb a helyzet, mindig a látszatra adunk. A Pestről Jött Politikus Megtekint, a dolgozók szépen kiöltözve, mint Szaros Pesta Jézus Nevenapjára, a nőihölgyek előző nap fodrásznál, szüzek kivakolva, mindenki mosolyog, és kicsattan az egészségtől, még a betegek is (ja kórházról beszélek, eddig nem írtam?
), minden működik, minden rendben, ugye milyen aranyos a megtekintésügyi biztos? Pedig ugye le is lövethetett, mit is mondok ki is rúgathatott volna... (Nem félreérteni; az egész elmúlt harminc évről beszélek!)
Nem változott ebben az országban semmi; a problémákról kussolunk, kérdésre a szabályokat maximálisan betartjuk, mindenki mindig védőfelszerelésben stb.
Én mindenkit köteleznék, hogy menjen el parancsnoki, meg igazgatói sofőrnek, s az ünnepség alatt/után/helyett nyitott szemmel sétáljon egyet a színfalak mögött, s elegyedjen beszélgetésbe a helyi pórnéppel is.
Talán egyszer, talán (tudom, szóismétlés) lehullana a hályog a szemekről azoknak is, akik "bemondta a tévé, meg a rádió, az újság is megírta" jobban hisznek, mint a saját időpont előjegyzésüknek...