A pattanás végén azért felrobbant?
""Viszont a bomba legalább jó nagyot szólt...""
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, és a kialakult helyzet kapcsán szeretnénk elkerülni a (többek között az ukrán topikban is tapasztalható) információs zajt, amit részben a hazai sajtóorgánumok hozzá nem értő cikkei által okozott visszhang gerjeszt. Mivel kizárható, hogy a hazai sajtó, vagy mainstream szakértők többletinformációval rendelkezzenek a fórumhoz képest a Wagner katonai magánvállalat oroszországi műveletével kapcsolatban, így kiegészítő szabály lép érvénybe a topik színvonalának megőrzése, javítása érdekében:
Ezen tartalmak az oldal tulajdonosának és moderátorainak belátása szerint egyéb szabálysértés hiányában is törölhetők, a törlés minden esetben (az erőforrások megőrzése érdekében) külön indoklás nélkül történik.
Preferáltak az elsődleges és másodlagos források, pl. a résztvevő felekhez köthető Telegram chat-ek, illetve az ezeket közvetlenül szemléző szakmai felületek, felhasználók.
A pattanás végén azért felrobbant?
Ok, csak az nem volt tiszta, hogy at ütközés vagy robbanás miatt.""Viszont a bomba legalább jó nagyot szólt...""
Csak hogy pontosítsunk: A Szuhoj azt jelenti oroszul hogy száraz. Vagyis a cikk címe értelemszerűen így kezdődik:Száraz levegő: a Védelmi Minisztérium megvásárolja a Su-34 továbbfejlesztett változatát. 2027-ig 76db korszerűsített bombázó szállítását tervezik
https://iz.ru/1016971/anton-lavrov-...ony-zakupit-su-34-usovershenstvovannoi-versii
Csak hogy pontosítsunk: A Szuhoj azt jelenti oroszul hogy száraz. Vagyis a cikk címe értelemszerűen így kezdődik:
- "Szuhoj légi-hírek ..."
Ivánéknál is volt egyszójáték, arra alapozva hogy a Szuhoj-gépekkel a légierőn belül köztudomásúlag nem volt egyszerű repülni (nagyon bonyolult gépek voltak kényes reptechnikai tulajdonságokkal):Szójáték
Ez érdekes. A szuhojos pilóta ismerősöm szerint a Szu-17 után a MiG-27 egy igen béna gép volt és repülni kifejezetten nem szeretett vele.
Melyik típusra/típusokra gondoltak ekkor?Ivánéknál is volt egyszójáték, arra alapozva hogy a Szuhoj-gépekkel a légierőn belül köztudomásúlag nem volt egyszerű repülni (nagyon bonyolult gépek voltak kényes reptechnikai tulajdonságokkal):
-"Jeszli szamoljot Szuhoj, ljotcsik nyebrezsnoj!" - vagyis ha a gép Szuhoj=száraz, akkor a pilóta lucskos - mármint az izzadtságtól!
Amúgy a hazai, magyar Szuhoj pilóták is szerették, igaz közülük csak egynek volt tapasztalata a MiG-23-ason, a többi MiG-21-esről ült át.
De egyik se panaszkodott a repülési jellemzőire.
Azok a szovjet Szu-17M hajózók, akik MiG-27-re kerültek, a MiG-27-es (és ez nagyon nem MiG-23MF, ez tény, szinte másik gép) legnagyobb hibájának a rossz repülési jellemzőit jelölték meg. Orrnehéz volt a páncél miatt, csúszott, a gépágyú nagyot rúgott, a kabin nem volt olyan ergonómikus, stb.
Ezen felül az oroszoknál volt még Szu-7, erről sok infóm nincs, Szu-24, ennek nem volt MiG megfelelője, de nem tudom, hogy volt-e vele gondjuk, a Szu-25, ami nálunk nem volt, de ez megint egy önálló kategória, a Szu-15, itt talán a MiG-23P (ami egy PVO-sított MiG-23ML) lehetne összehasonlítási alap (de ezek egyikét se nagyon szídhatták a hazánkban ideiglenesen szolgálók) és a Szu-27-es.
Ez utóbbi esetében meg aztán végleg nem lehetett panasz.
Nem tudom, melyik szovjet Szuhoj gépre illik ez a mondás.
A fenti repülős-közmondás még a korai erősen nyilazott szárnyú Szu-7 és deltaszárnyú Szu-9,-11,-15 gépek korából való. A Szu-17/22 típus-család repülési tulajdonságai (főleg a lassan-repülő képességei) már tényleg jobbak voltak mint a MiG-23/27 gépeké. Mikor anno a budaőrsi bemutatóra készültek és Szu-22 vezérgép 2xMiG-23 kísérővel repült, az aki a rádiózást tudta hallgatni az főleg arra emlékezhetett, hogy a két 23-as pilótája hol arra panaszkodott hogy nem tudja követni a Szuhojt (gázadás után jobb volt a gyorsulása), hol meg arra hogy "Gyorsabban, gyorsabban, mi mindjárt leesünk!!". Persze ehhez hozzá tartozik, hogy a Szu-22 ugye vadászbombázó volt, alapból földközeli repülésre tervezték, a MiG-23 meg inkább közepes és nagyobb magasságra tervezett vadász volt.Ez érdekes. A szuhojos pilóta ismerősöm szerint a Szu-17 után a MiG-27 egy igen béna gép volt és repülni kifejezetten nem szeretett vele.
Akkor ráhibáztam az előbb a linkkel.A fenti repülős-közmondás még a korai erősen nyilazott szárnyú Szu-7 és deltaszárnyú Szu-9,-11,-15 gépek korából való. A Szu-17/22 típus-család repülési tulajdonságai (főleg a lassan-repülő képességei) már tényleg jobbak voltak mint a MiG-23/27 gépeké. Mikor anno a budaőrsi bemutatóra készültek és Szu-22 vezérgép 2xMiG-23 kísérővel repült, az aki a rádiózást tudta hallgatni az főleg arra emlékezhetett, hogy a két 23-as pilótája hol arra panaszkodott hogy nem tudja követni a Szuhojt (gázadás után jobb volt a gyorsulása), hol meg arra hogy "Gyorsabban, gyorsabban, mi mindjárt leesünk!!". Persze ehhez hozzá tartozik, hogy a Szu-22 ugye vadászbombázó volt, alapból földközeli repülésre tervezték, a MiG-23 meg inkább közepes és nagyobb magasságra tervezett vadász volt.
Nagyon jo meglátás! . Csak az baj hogy az oroszok még mindig követik ezt a szovjet hagyományt. Amikor a szu-35 gyartasra érett volna akkor kellet volna leallitani a szu30sm gépek gyártásàt es atallni a Szu-35-re.Volt olyan időszak hogy a szu30 gépből 18 adtak egy ev alatt a szu35-ből meg 10-et. Nem egységes az ipar a kevés penz ellenére sem.Ha jon a pakda egyszer akkor minek kell már a tu160-sal foglalkozni?
Akkor egy kevésbé elméleti, inkább gyakorlati változat: ha a fenti, CSAK Szu-27-el repülő szovjet/VSz vadász-légierő létrejött volna, akkor bármilyen baleset, műszaki hiba miatt kiadott rep-tilalom azonnal a totális vadászgép-állomány elveszítését jelentette volna!! Lásd: a "05"-ös MiG-23MF-ünk lezuhanása után hónapokig rep-tilalom alatt voltak a 23-ok!! DE - szerencsére volt más, repülhető tipus, ha csak egyetlen tipus van és arra mondanak ki repülési tilalmat - el lehet gondolkozni a következményeken ...Van nekem egy elméletem. Elmélet, szóval aszerint kell kezelni.
Az történt, hogy ugye a hetvenes évektől nagyon elaprózódott a VSz és a szovjet Front Légierő gépparkja. Nemhogy minden feladatkörre volt külön gép, de volt olyan feladatkör, amire rögvest kettő is akadt.
Abból kiidulva, hogy a hetvenes évek második felétől elterjedőben levő Szu-17M, Szu-20/22, MiG-23M és annak exportja, a MiG-23MF, a MiG-23ML és MLD, majd ezután a Szu-25 és MiG-29 ahhoz, hogy egy-egy felszállásból érdemben repülni is tudjon, jóformán neki se indulhatott póttartályok nélkül.
Hogy ezekben a tartályokba mennyi kerót tankoltak per gép, hogy a feladatok 95 százalékában a multirole fegyverzet kimerült UB blokkokban meg hagyományos bombákban... nos nem lett volna jó, ha mindenki a Szu-27-eseket rendszeresítette volna? Mindenki. És minden feladatra.
Kb 1500, külön erre a célra gyártott Szu-27Sz és UB gép lefedte volna az összes VSz és Front Légierő minden ilyen irányú igényét.
Képzeljünk el egy világot, ahol végül nem készül el a MiG-23ML, hane az egész vonal az M után elhal, a Szu-22-es sose valósul meg, miközben a MiG iroda teljes erejével a MiG-31-esre fókuszál és talán csinálnak egy MiG-23-as variánst a Szu-27-esek AL-31F hajtóművére alapozva a szegény afrikai, meg arab elvtársaknak.
De itt Európában minden ARZ a Szu-27-esre rendezkedik be, mindenki ezt üzemelteti, az 1989-es Gerecse helyett már a 80-as évek elejétől átállt volna mindenki a két százados ezredekre, esetleg így a nagyobb darabszám miatt hamarabb eljött volna precíziós képesség (hiszen minden, ami a Szu-22M3/M4-be, meg Szu-25-be került, az itt jelenik meg), míg a Szu-24-es egy marginális típus lett volna csak.
Cserében egy fél kerótöltéssel (kb 5-5.5tonna, ennyi ment egy Szu-22-esbe, ha két póttartály rajta volt), utánégető nélküli starttal is legalább másfél órás repidőket lehetett volna összeszedni, ami a felszállásokra jutó kiképzés minőségét emelte volna.
Mert ugye a mi világunkban úgy ismerjük a Szu-27-est, hogy jajj, hát az egy túl nagy gép! Tényleg így volna? Az a baj, hogy két hajtóműve van, vagy az a baj, hogy 14.7 méter a fesztávja? A MiG-23-asnak meg 14, ha szét van nyitva. Sok létra kell hozzá? Valóban, mindig szerelni kell azt a gépet? Talán több, kisebb gépeket nem kell többet szerelni?
Érdekes lett volna, ha a fentiek fényében az összes negyedik generációs harcászati repülőgépre fordított szovjet fejlesztési forrást idejében erre az egy méretkategóriára és erre az egy típusra koncentrálják, mégpedig a fentiek szellemében. Ez akkor egy kolosszális paradigmaváltás lett volna, ráadásul a Nyugatot is meglepte volna, hiszen ott se gondolkodott senki se hasonlóban. Hogy egyetlen nagy méretű, nagy hatótávú, pótartályokat hírből sem ismerő, sok felfüggesztési ponttal rendelkező, de amúgy nagy manőverezőképességű géppel fedjék le az összes harcászati repülőgép kategóriát.
Hogy drágább lett volna? A géphez felhasznált alapanyag mennyiség bekerülési és megmunkálási költsége a kb másfélszeres méretre vetítve nem lett volna drágább.
Ha szinte csak ezt az egyetlen repülőgépet gyártja szinte az összes harci repülőgépgyár, az összes avionikai előállító és beszállító erre az egy típusra dolgozik, akkor nyílván nem lett volna drága. Meg eleve nem lett volna drágább, mint olyan, mert nem lett volna mihez hasonlítani.
Van nekem egy elméletem. Elmélet, szóval aszerint kell kezelni.
Az történt, hogy ugye a hetvenes évektől nagyon elaprózódott a VSz és a szovjet Front Légierő gépparkja. Nemhogy minden feladatkörre volt külön gép, de volt olyan feladatkör, amire rögvest kettő is akadt.
Abból kiidulva, hogy a hetvenes évek második felétől elterjedőben levő Szu-17M, Szu-20/22, MiG-23M és annak exportja, a MiG-23MF, a MiG-23ML és MLD, majd ezután a Szu-25 és MiG-29 ahhoz, hogy egy-egy felszállásból érdemben repülni is tudjon, jóformán neki se indulhatott póttartályok nélkül.
Hogy ezekben a tartályokba mennyi kerót tankoltak per gép, hogy a feladatok 95 százalékában a multirole fegyverzet kimerült UB blokkokban meg hagyományos bombákban... nos nem lett volna jó, ha mindenki a Szu-27-eseket rendszeresítette volna? Mindenki. És minden feladatra.
Kb 1500, külön erre a célra gyártott Szu-27Sz és UB gép lefedte volna az összes VSz és Front Légierő minden ilyen irányú igényét.
Képzeljünk el egy világot, ahol végül nem készül el a MiG-23ML, hane az egész vonal az M után elhal, a Szu-22-es sose valósul meg, miközben a MiG iroda teljes erejével a MiG-31-esre fókuszál és talán csinálnak egy MiG-23-as variánst a Szu-27-esek AL-31F hajtóművére alapozva a szegény afrikai, meg arab elvtársaknak.
De itt Európában minden ARZ a Szu-27-esre rendezkedik be, mindenki ezt üzemelteti, az 1989-es Gerecse helyett már a 80-as évek elejétől átállt volna mindenki a két százados ezredekre, esetleg így a nagyobb darabszám miatt hamarabb eljött volna precíziós képesség (hiszen minden, ami a Szu-22M3/M4-be, meg Szu-25-be került, az itt jelenik meg), míg a Szu-24-es egy marginális típus lett volna csak.
Cserében egy fél kerótöltéssel (kb 5-5.5tonna, ennyi ment egy Szu-22-esbe, ha két póttartály rajta volt), utánégető nélküli starttal is legalább másfél órás repidőket lehetett volna összeszedni, ami a felszállásokra jutó kiképzés minőségét emelte volna.
Mert ugye a mi világunkban úgy ismerjük a Szu-27-est, hogy jajj, hát az egy túl nagy gép! Tényleg így volna? Az a baj, hogy két hajtóműve van, vagy az a baj, hogy 14.7 méter a fesztávja? A MiG-23-asnak meg 14, ha szét van nyitva. Sok létra kell hozzá? Valóban, mindig szerelni kell azt a gépet? Talán több, kisebb gépeket nem kell többet szerelni?
Érdekes lett volna, ha a fentiek fényében az összes negyedik generációs harcászati repülőgépre fordított szovjet fejlesztési forrást idejében erre az egy méretkategóriára és erre az egy típusra koncentrálják, mégpedig a fentiek szellemében. Ez akkor egy kolosszális paradigmaváltás lett volna, ráadásul a Nyugatot is meglepte volna, hiszen ott se gondolkodott senki se hasonlóban. Hogy egyetlen nagy méretű, nagy hatótávú, pótartályokat hírből sem ismerő, sok felfüggesztési ponttal rendelkező, de amúgy nagy manőverezőképességű géppel fedjék le az összes harcászati repülőgép kategóriát.
Hogy drágább lett volna? A géphez felhasznált alapanyag mennyiség bekerülési és megmunkálási költsége a kb másfélszeres méretre vetítve nem lett volna drágább.
Ha szinte csak ezt az egyetlen repülőgépet gyártja szinte az összes harci repülőgépgyár, az összes avionikai előállító és beszállító erre az egy típusra dolgozik, akkor nyílván nem lett volna drága. Meg eleve nem lett volna drágább, mint olyan, mert nem lett volna mihez hasonlítani.
Nagyon jo meglátás! . Csak az baj hogy az oroszok még mindig követik ezt a szovjet hagyományt. Amikor a szu-35 gyartasra érett volna akkor kellet volna leallitani a szu30sm gépek gyártásàt es atallni a Szu-35-re.Volt olyan időszak hogy a szu30 gépből 18 adtak egy ev alatt a szu35-ből meg 10-et. Nem egységes az ipar a kevés penz ellenére sem.Ha jon a pakda egyszer akkor minek kell már a tu160-sal foglalkozni?