Nem érted. Pont erről írok. Ne abból indulj ki, hogy a Szu-27-es az drága. Ha csak azt gyártják dömping mennyiségben, akkor nem lett volna drága.
Mondok egy jó példát és megérted. Mikor 1993 végén bejöttek a MiG-29-eek, a garanciális időszakban, az 1994-es évben sorra jöttek a meghibásodások és a pótalkatrészek beszerzései. Az első időben volt, hogy a KOLSz előtti üvegbúra egy jégesőbe repülést követően megrepedt, cserélni kellett. Az orosz ekkor (már a Szovjetúnió széthullása után vagyunk, náluk meg iszonyat nagy pénzhiány volt) azt mondta, hogy a MiG-29-eshez ez az üvegbúra 8000 dollár. Az azóta elhunyt egyik magyar pilóta mesélte, hogy csak a miheztartás végett, megkérdezték, hogy a Szu-27-eshez ez az üvegbúra (ott ez nem sokkal, de valamivel nagyobb méretű, viszont ugyanaz az anyag, ugyanaz a gyártástechnológia) mégis mennyibe kerül? A válasz: 38000 dollár!
Ennyi.
Csak mert nagyobb volt a gép, meg kevesebb volt belőle, meg kurrensnek számított, minden sokkal drágább volt hozzá. De valós, technikai indok nélkül.
Az is beszédes, hogy mikor az államadósság rendezése felmerült, akkor a pilóták (egy-két tábornok) a Szu-27-est szerette volna, de ettől az oroszok az előző reflexek nyomán mereven elzárkóztak. A Szu-27-es az nagyon sokáig a koronaékszer volt és a PVO legféltettebb kincse.
De a Front Légierőnél meg már megkezdték a rendszeresítését és már elkezdtek puhatolózni az exportot illetően is. Szóval az oroszoknál (már a szovjeteknél is!) egyszerre, párhuzamosan zajlott két folyamat.
Az egyik szerint mereven elzárkóztak a Szu-27-es exportjától, míg a másik már elkezdte a promóciót. Kína lett végül az első külföldi, aki vásárolt ilyen technikát és a kilencvenes évek közepén az oroszok már a Szu-30-assal tettek egy félszeg próbálkozást nálunk is(!), a Szu-35-öst meg a legatyásodott Meciar-féle szlovákoknál mutogatták.
