Igazából arról van szó, hogy mekkora külső erő kell az atomi potenciálfal áttöréséhez. Ha kellően nagy a nyomás, akkor atomok egymás közötti orientációját lehet úgy megváltoztatni, hogy a fémes rácsra jellemző tulajdonságokat vehet fel:
- kollektív elektronfelhő
- kristályos szerkezet (ez itt gyakorlatilag a 4 test-probléma atomi szintre transzformálva. A 4 test-probléma megoldása a tetraéderea kristályrács lesz - legalábbis a képződési entalpia alapján ennek a legkisebbb a felülete)
- a szupravezetés -ha tippelnek kellene, akkor a BCS-elmélet alapján a két elektronpár között a taszító kölcsönhatás adott, a vonzóerő könnyen létrejöhet, mert szerintem a kristályrácsba befordulás miatt a spin-momentum elfordul, így elvileg a kristály nagyobb vonzóerőt hozhat létre, mint az elektronok közötti taszítas. Emiatt az elektronok úgy gyorsulnak a rács jelenlétében, mintha gyorsító-feszültséget kapnának. Alaphelyzetben az elektron ütközéssel adja át a mozgást a másik elektronnak - ami miatt veszteség - végső soron az ellenállás keletkezik.
- ha metastabil, akkor milyen körülmények között lesz stabil? Az 1700-as arányszám alapján durva cucc.
Szerintem az állapot megtartásához a 400GPa kell, amit mondjuk elő lehet állítani nagyon kis felületen a gyémántsatun. Mondjuk ebből hogyan lesz tartály, azt nem tudom. Az ammóniaszintézishez használunk 325bar-os berendezéseket, ami 32,5MPa. Többrétegű tartályokkal elérhető a 9000bar, ami 900MPa, vagyis 0,9GPa.
Ezt a teherbírást kellene legalább ötszázszorosára emelni... Már 0,9GPa a csúcs, egy ilyen tartály akkora, mint egy gázpalack, nagyobbat a héjelmélet és a jelenleg meglévő anyagok alapján nem lehet építeni.
Ez mind szép és jól mutat egy videóban, csak megint a realitás...