Azért van forszírozva ez, mert amit létrehozunk haderő az eddigi ismert szinten a szárazföldi vonalon önmagában édeskevés. Ha fel tud állni a kívánt létszámmal a jövőben a haderő, ez az eszközmennyiség önmagában akkor is kevés, hogy mindenhol ott legyen minden feladatot ellásson.
Az amcsi vonal speciel, amit eszközpark tekintetében igyekszek erőltetni, mert a legtöbben nem értik valahogy az elavultság viszonylagosságát a harcjárművek, fegyverek tekintetében. A majdnem ugyanaz mint amit az army kap. Ezért tolom speciel az összes ellenérv ellenére is a spanyol leó történetet. Ennek több tekintetben lenne vonatkozó előnye, ha megvennénk és a5+ szintig upgradelnénk őket. Egyrészt más nem vehetné meg, mert nálunk van. Másrészt jóval olcsóbban(így is sokba fájna), de magas harcértékű fegyverzettel tudnánk vagy a szerződéses haderőt, vagy a tartalékos állományt ezzel felszerelni az ismert, beszerzés alatt állóeszközök elégtelen mennyiségén felül. Ezért igyekeztem a Marderre is fordítani a koncentrációt, bár erről PH azt mondta, hogy már felvágták mindet kohóba.
Szóval hogyha valamilyen értelmes, nem a jelenlegi tartalékos rendszert szeretnél, akkor annak ugyanúgy kell valamiféle vonzerejének lennie technikai szinten is. HA már komoly technikát adsz alájuk, akkor viszont az már magas képzettséget igényel tőlük aminek meg kell felelni. Mivel tartalékosokról van szó, akik háború idején kellenek, de amúgy civil életet élnek, fizikailag nem fognak akkor sem úgy teljesíteni ahogy az aktív állomány, akármit is vársz el. Ezért a képzésüknek feladatorientáltnak kell lennie.
Erre viszont a jelenlegi tartalékos rendszer elméleti alapja megfelel, mert lehetőséget ad a komolyabb szintű hadműveleti tartalékos lehetőségre és lehetőséget ad arra, hogy a környezetüket jól ismerő de javarészt lelkiekben elhivatott területiek is részt vehessenek a védelemben szükség szerint. A lényeg viszont a bennük rejlő vonzerő hiánya jelenleg még. Mivel nem reklámozott lehetőség volt eddig, nem volt jelentős igazán a magától érdeklődők száma. Akit érdekel, az is átgondolja, hogy megéri e neki a plusz elvárások vállalása az életében, főleg ötvenen túl, amikor már tele van a f@sza nagyjából mindennel.
Szóval egyrészt vonzerőt kell építeni. Ehhez médiakampány is kell, ami elmagyarázza szájbarágósan, hogy mi az előnye a szabadabb életnek a szerződésesekhez képest, ez milyen jogi körülmények között, milyen feltételek mellett várható el. Mennyire hat az ember munkájára, létbiztosságára, milyen lépésekkel tudják érvényesíteni a jogait ez esetben. Valamint olyan eszközparkot kell mindegyik szinten biztosítani, amivel feladatorientáltan tudnak a rájuk bízott tevékenységeknek megfelelni.
Mivel a szerződéses profi állomány létrehozása és kiemelt képzettsége és felszerelése elsőrendű, akármit csinálsz, a tartalékos erők felé csak a kezdő lépéseket tudod megtenni. Nekik kell a komoly illetményt biztosítani, hogy a jogaik egy részéről lemondva az életük javát annak szenteljék, hogy utasításokkal tömött életet élve pengeként készülnek a feladataikra. Ehhez minden gyakorlat kell amit csak elvégezhetnek, ahhoz pedig minden alapfeltételt biztosítani kell.
A tartalékos állomány tehát szükségszerűen mellékes szereplő. Egyrészt ugye a komoly eszközökkel felszereltségük ellen szól, hogy egy alapvető tartalékos állomány rendes felszerelése, amolyan gárda jellegűen nálunk kapásból elérné a szerződéses honvédállomány felszereltségének a mennyiségét, ez pedig kérdésessé tenné, hogy akkor ezt a tartalékosok kapják, vagy maga az aktív honvédállomány? Ez egy dilemma. A másik dilemma, hogyha a tartalékosok kapják, akkor nekik is biztosítani kell a gyakorlatok mennyiségével és minőségével a szükséges képzettségi szintet, ahhoz pedig a megfelelő mértékben biztosítani kell az alapfeltételeket szintén. Használati amortizációja utáni alkatrészellátás, üzemanyag. Állomáshelyet igényel az eszközpark ugyanúgy mint az aktív esetben. Tehát a dilemma lényege, hogy két külön hadsereget kelljen számontartanunk, vagy a honvédség kizárólagosságát kellene erőltetnünk?
Ha a tartalékos állományra fordított ingatlan, jármű, fegyver, eszköz, kiképzés, hadgyakorlat, lőszer, a velük foglalkozó szerződéses állomány, törzs szükségletét nézzük ütőerőt elérni képes minőségben, hasonló igényeket támaszt mint az aktív állomány. Így viszont nem bohóchadsereg lenne. Viszont ez esetben nem lenne értelme talán a jelenlegi mértékű elkülönítésnek az állományok tekintetében. Ebben az esetben bővítéssel az aktív laktanyákban lenne a rotációsan elhelyezett műveleti tartalékosállomány, akik önálló és részben az aktívokkal együtt tartott gyakorlatokon készülhetnének fel a feladataikra illetve az eszközeik kezelésére.
Ezzel fel lehetne építeni egyfajta nemzeti gárdát, ami képes folyékonyan együttműködni az aktív állománnyal és érti a műveleteik lényegét. Ugyanakkor a jelenlegitől eltérő szinten megemelt időt kellene a katonai létére fordítania. A harcjárműkezelőknek típusokat megismerni, a gyalogosaiknak gyalogsági taktikát tanulni, stb...
A másik kérdés a területi tartalékos állomány. Ahhoz hogy ne csak egy alacsony harcértékű kiöregedett és/vagy alkalmatlan 'tömeg' legyen, egyrészt az aktív állomány kell a meghatározója legyen a műveleti területek kialakításának. Itt önkormányzati terület/objektumbiztosítással lehet létrehozni ésszerűen a központjait az egységeknek. Állományfelmérés után szintén a jogok és kötelességek mélyreható ismerete után lehet nekikezdeni a profibb tartalék felállításának.
Szintén eszközparkigényes, de sokkal kisebb mértékben és sokkal egyszerűbben a legtöbb területen. Szállítójárműparkot igényel területi egységenként letárolva, mozgósíthatóan, bár ez aktív honvédségi objektumokból is elérhető kell legyen a gyorsaság miatt. Mivel itt a legkisebb az általános fizikai felkészültség, szintén feladatokra koncentrált egységekben kell gondolkodni. Ha informatikai szinten elérhető értő állomány lehetséges, akár drónhadviselésig menően. De tüzérségi, felderítő, adott területeken kiemelt hegyi hadviselésre alkalmas egységek létrehozása. Itt, mivel területvédelmisnek javarészt azok jelentkeznek akik már idősebbek, érettebbek, és ezáltal választják ezt a formáját a honvédelemhez való hozzájárulásnak, a fő vonalak meghatározásán kívül a hadvezetésnek jelentősebb teret kell engednie az adott terület védelmi filozófiájának a kialakításában. Mivel általában a lakhelyük közelébe eső, általuk sok esetben jól ismert tájegységekről van szó, amit olykor jobban ismer egy-egy akár lezüllöttebb ember, mint bárki más, a tapasztalataik és ismereteik egyedülálló előnyt jelenthetnek. Tudok olyan vízmosás jellegű kis erecske által vágott völgyecskéről, aminek teljesen egyedi élővilága van a körülötte burjánzó teljesen vad természet ellenére és nagyjából még hatan ismerik olyan 30 km-es körzetben. Azon kívül annyian sem.
Sok ilyen titkos ösvény van a hegyesebb területeken, amikre vonatkoztatva a fenti eszmefuttatásomat, lehet építeni a területisek hadviselési lehetőségeinek a kialakításában.
Persze ehhez, akárhogy is, hogy működjön, kell hogy indoktalanul is működjön a háború paranoia és ez fenntartható és átadható neurózisként működjön, másrészt pedig az ilyen gondolatmagokból kiindulva lehet felfejleszteni a valóságban működő rendszerekké.
