A kimaradást nem szokták értékelni.
Vizsgáld meg a Monarchia szerepét a Krími háborúban. Szinte semmit sem tett, mégis nyert vele. Abból indulsz ki, hogy egy esetleges konfliktus valamelyik fél totális vereségével ér véget.
Ha néhány ütésváltás után megegyeznek valamiben, akkor jobb, ha kimaradunk, így nem támadtunk senkit, de nem is akadályoztunk semmit.
Ha pedig közben még erősödünk is, míg leendő elleneink püfölik egymást, helyi túlsúlyhoz vezethet.
Ha pedig nem áll meg a dolog néhány pofon után, akkor ott leszünk egy salaksivatag közepén, akkor meg mindegy.
Egy bibi van csak ezzel..... a "HA" nem történelmi kategória.


