A KAI a német hadsereg legújabb eszköze - ez egy 10 m hosszú, több csuklós, 1,9 tonnás acélkarral ellátott jármű. A robosztus kart arra tervezték, hogy biztonságos távolságból felderítse és azonosítsa a fel nem robbant lőszereket. Elegendő "ügyességgel" rendelkezik ahhoz, hogy egy katona használhassa, és a végén lévő érzékelőkkel és szerszámokkal ellenőrizze, hogy pl egy híd alatt vagy máshol van-e bomba, remélhetőleg anélkül, hogy felrobbantaná.
A rendszer rövidítetlen német neve majdnem olyan hosszú, mint maga a kar: Kampfmittelaufklärung und-identifizierung, ami annyit tesz: "lőszerfelderítés és azonosítás". Egyszerűen csak KAI-t ismerik.
A hosszú kar egy 30 éves páncélozott szállítójármű legújabb változatát, a Fuchs 1A8-at ("fuchs" németül "róka") hordozza. Maga a 23 tonnás jármű jól védett az aknák és a rögtönzött robbanószerkezetek (IED) robbanásai ellen, és akár 80 km/órás sebességre is képes.
A Bundeswehr, vagyis a német hadsereg katonái körülbelül hat hét alatt tanulják meg használni ezt az új eszközt, amelyet a Rheinmetall, gyárt. A jármű tetején harmonikaszerűen összehajtogatott kar három csuklóval rendelkezik, és 360 fokban elfordítható a jármű körül. De "a normál helyzetben a kar a jármű elejére nyúlik ki" - mondta Ilja Kembel, a KAI projektvezetője a PopSci-nek adott telefonos interjúban.
A Rheinmetall egy közleményben úgy jellemzi, hogy "kvantumugrást jelent a német hadsereg azon képességében, hogy felderítse és azonosítsa a fel nem robbant lőszereket és hasonló harctéri veszélyeket".
A kart egy emberi kezelő irányítja a jármű belsejéből, így senkinek sem kell vállalnia azt a kockázatot, hogy gyalogosan közelítse meg a veszélyzónát. A kar mentén és magán a járművön öt kamera látja a kezelőt. A hatodik, és egyben legnagyobb kamera a kar végén található, hogy felismerje az esetleges csapdákat. A kamera egy dönthető fejre van szerelve, így a kezelő óvatosan el tudja fordítani a nehezen belátható helyeken. E helyek némelyike sötét és piszkos, ezért a felderítő kamera lencséjét egy törlő- és mosórendszerrel lehet tisztán tartani: ez egyfajta miniatűr ablaktörlő, "így minden körülmények között használható" - mondja Kembel.
A kar nagyon erős: 882 kilós terhelést is elbír. "Azért terveztük így, hogy embermentő eszközként is használható legyen" - magyarázza Kembel. "Ha egy katona megsebesül, miközben átkel egy mezőn vagy egy aknákkal vagy IED-kkel felrobbantott úton, akkor nyilvánvalóan senki más nem tudja megközelíteni. A KAI-l tehát hevedereket és szükség esetén hordágyat tudunk a kar végére erősíteni, majd a mentőegységet a sérült fölé engedni, akit anélkül tudunk kiemelni a veszélyből, hogy a mentőegységnek a földre kellene tennie a lábát." - mondta.
A kezelő a kamerát a felszíni robbanószerkezetek felderítésére használja, de az eltemetett robbanószerkezetek esetében a karra szerelt másik fontos eszköz is bevetésre kerül: egy kettős érzékelő, amely 0,8 m átmérőjű, és egy talajradart és egy fémdetektort kombinál. Ez a radar létfontosságú, mivel a fémdetektor önmagában nem elegendő az aknák vagy bombák felkutatásához, mivel a robbanóanyagot műanyag vagy más nem fémből készült burkolatok is tartalmazhatják. A készülék a talajt pásztázza, és a járműnek visszaküldött jeleket a kezelőszemélyzet értelmezi, akiket arra képeztek ki, hogy felismerjék a különbséget egy természetes tárgy, például egy kő, és egy egyértelműen nem természetes tárgy, például egy bomba között.
Ez az érzékelő, egy sokkal nagyobb, közel két méter széles változatban, már korábban is kulcsfontosságú része volt a Bundeswehr útvonal-felismerő rendszerének, amelyet a Rheinmetall 2011-n szállított. Jelenleg mindegyik rendszer öt járműből áll, köztük két távirányítású Wiesel lánctalpas járműből - amelyek mindegyike elöl rendelkezik ezzel a nagyméretű érzékelővel -, hogy felderítse és kiiktassa a "robbanóanyag-csapdákat"
A KAI járműrendszer hatodik járműként csatlakozik az útvonal-felszabadító rendszerhez, hogy megvizsgálja azokat a sebezhető pontokat, amelyeket a Wiesel-ek nem érnek el. Ugyanakkor képes lesz önállóan, az útvonal-felügyeleti rendszertől függetlenül is működni, például egy szállítási konvoj részeként.
Amint egy földbe rejtett robbanó szerkezetett észleltek, egy víz-levegő ásórendszer lép működésbe. A víz 400 bar nyomáson hagyja el a szerkezetet, ami körülbelül ötszöröse annak a nyomásnak, ami egy autómosó tömlőjéből kijön. Ez a nyomás elegendő ahhoz, hogy az összes földet eltakarítsa egy eltemetett akna körüli területről. "Nem fedhetjük fel, hogy milyen mélyre tud lemenni" - jegyezte meg Kembel, de ideális esetben valaki, aki egy ilyen robbanószerkezetet a föld alá rejt általában nem fog túl mélyre ásni.
Van egy másik eszköz is, amellyel a földet lehet "finomabban" lehet eltávolítani ha olyan gyanús tárgyakat fedezzenek fel, amelyeket nem lehet egyértelműen azonosítani.
A KAI-kart nem bombák vagy aknák hatástalanítására tervezték. De az emberi kezelő irányításával azonosítja a robbanóanyag típusát, és lézeres távolságmérője segítségével GPS-koordinátákkal térképen vagy optikai jelölőeszközzel megjelöli annak pontos helyét. A tűzszerészek ezután pontosan tudni fogják, hogy hol kell cselekedniük.Ha a felfedezett lőszer véletlenül felrobban - akkor a hosszú a kar, és a páncélozott a jármű, amelyhez csatlakozik megfelelő védelmet nyújt a kezelőknek.