Érdekes ez a családosdi....
Annó a franciáknál,csak egyedülállóként írhattál alá.( Gyereked sem lehetett)
5 évig a laktanyában kellett laknod,utána lehettél bejárós.
Nősülés minimum 5 év szolgálattal,parancsnoki engedélyel.
Igaz voltak bizonyos tesztek,felmérések 3-4 havonta...aki nem hozta az elvártat visszab@szták kiképzőszázadba....max konyházni járt nem missziózni.
Igen,futott reggelente az írnok meg a szakács is...
Meg az egész parancsnokság,kivétel nélkül,mindenki.
Bizony. Reggel 7-kor mindenki a munkahelyén volt,ismétlem,mindenki.
És 9H30-ig semmi nem nőtt, még a fű sem,az egész seregben,mert mindenki sportolt.
Ünnepnapokon "összezárás"-volt. Senki-sehová.
Ahol a katona,ott a parancsnok,mindegy hogy altiszt vagy tiszt.
Igaz, Január közepén már tudtam hogy abban az évben mit fogok csinálni,napra lebontva ( Gyakorlatok,tanfolyamok,tesztek,felmérés,szabadságolás,készültség,stb)...amitől eltérni nem lehetett.
A laktanya pk-tól kezdve, az utolsó szottyadt kopaszig ,mindenki bent volt...mert az a családod.
És francia viszonylatban kb a munkanélküli segélyt kaptuk fizunak.
Úgy hogy hétszeres túljelentkezés volt minden szabad helyre. (Ma talán tízszeres a túljelentkezés)
Lehet a fejekben kellene rendet rakni,és elengedni véglegesen a vöröskommunista ,kivételezéses,kummantós rendszert. A parancsok mindenkire vonatkoznak,főleg azokra akik kiadják,és betartatják.
Akkor a katona HINNE saját magában,és legfőképpen a PARANCSNOKAIBAN.
Büszke lenne rá hogy egyenruhában járhat,és ezért bevállalná akár a kevesebb fizut,meg a különélést és egyéb kényelmetlenségeket is.