Életem egyik legboldogabb napja volt, amikor sétapapírral civilben búcsúztam a laktanyától.Elhiszem. Jó hogy csináljátok, lehet rá reagálni, feljészülni, javítani
Én is láttam ilyet máshol. De más egy statisztikaba leirni, meg odaállni a papírral vagy amikor behívatnak a papírért. Sokat tud változni a vélemény.
Nem volt sem tervem, sem konkrét munkalehetőségem, csak a felszabadultság érzése.
Építkezésen tudtam elhelyezkedni ács mellett. Többet és keményebben kellett dolgoznom. De! Szabad voltam, boldog, és akkori viszonylatban sokkal jobban kerestem.
Sok minden változott azóta, de garantálom ez ma is ugyanígy történne ezekkel a srácokkal.