A hosszútávú trend a lényeg. Szerintem az oroszok felemelkedése, a csekély lakosság miatt (Japán lélekszám, fele akkora teljesítménnyel), valami hihetetlen gyors gazdasági expanziót igényelne, mert a világ elmegy mellettük.
Ezt az elmúlt 3-4 évtizedben nem tudták produkálni, mert minden gáz- és olajbevételt fegyverkezésre költöttek, a régi szovjet örökség restaurálására koncentráltak. Egy központosított, tervutasításos gazdasági modell mintájára, az állam túlszabályozásával, a kapitalista működési mechanizmusok kizárásával. Posztkommunista, pazarló, nem hatékony gazdaságuk ezért lemaradt, versenyképtelenné vált. Ahelyett, hogy a strukturális reformokat végrehajtották volna, illetve az oktatás és K+F terén jutottak volna a világ élvonalába, mint a Dél-korea vagy Kína.
A nagyhatalmi szerep visszaszerzését nem technológia vezérelt gazdasági alapokon, hanem háborúval, terület, lakosság és erőforrás rablással gondolta Putyin véghez vinni. Így szeretet volna nagyobb lenni. A FÁK országok visszafoglalásával gondolta növelni területét, lakosságát, növelni erőforrásait.
A villámháborús megoldás az elején működhetett volna, azonban a 22-es vereség után az erőforrás alapú stratégia került előtérbe, így fontossá vált a hadianyag ellátásához a megfelelő gazdasági teljesítmény. A tartalékok mellett a gazdaság teljesítő képessége szükséges ahhoz, hogy tovább bírják a "darálást", mint az ellenfél.
Az orosz stratégiai gondolkodás a mennyiség és minőség arányát másképp súlyozza a doktrinákban, mint a technológiailag fejlettebb eszközöket alkalmazó nyugati gondolkodás.
A mennyiség központú szemlélet velejárója a nagyobb anyagi és humán veszteség, amit az eltérő hagyományok és társadalmi tűrőképesség keleten jobban tolerál.
A technológiai fejlettségre épülő erőfölény a történelmi tapasztalatok alapján rövid idejű háborúban eredményez sikert vagy kudarcot.
Ellenben a mennyiségi erőfölényre épülő stratégia elhúzódó háborúskodást is lehetővé tesz, borzalmas veszteségekkel.
Viszont mindkettőhöz pénz kell. Egyiknél a technológiát kell megfizetni, és itt az eszköz és anyag felhalmozás nem is igen megy. A másik esetében a hatalmas nyersanyag igény és gyártó kapacitások, illetve felhalmozandó hadianyag készletek miatt van szükség pénzre.
Ennek forrása pedig a gazdasági teljesítmény, mértékegysége a pénz.
Tehát önmagában a nyersanyag és humánerőforrás megléte még kevés, kell az a GDP és ami előállítja: a gazdaság.
Ha nem így lenne, akkor az afrikai országok lennének a nagyhatalmak.
Így nézve satnya az orosz felzárkózás üteme, amiben persze benne van a túl korán elkezdett háború és annak velejárójaként a szankciók hatása.
A megfelelő méretű GDP-hez tehát vagy a demográfiai és természeti erőforrások útján, vagy technológiai fejlődésen keresztül lehetséges eljutni. A szuperhatalmak mindkét lehetőséget igyekeznek kihasználni. Az USA és Kína rendelkezik minden adottsággal így a legoptimslisabban biztosíthatják fölényüket ellenségeik felett.
Oroszország viszont rosszul választott, jobb lett volna előbb gazdaságilag megteremteni a katonai erő tartós alapjait, megfelelő technológiai háttérrel. A fölényt az ellenfél felett...
Jól láthatóan erőforrás alapú stratégiájuk maradt a technológiai fölény hiánya miatt. Kellene, vagy kellett volna az a technológiai fölény a hatékony hadviseléshez.
A tempósan öregedő, jól fogyó 140 milliós Oroszország úgy tűnik a másik utat is elzárta maga elől, és Kína vazallusává válva örökre lemondhat nagyhatalmi ambícióiról.
A hadiipari expanzióra alapuló növekedés a tartalékok felélését eredményezi, nem tartható fenn, közben a munkaerőköltség az orosz gazdaság versenyelőnyét is elemészti. Mivel ez nem jár technológiai "ugrással", így közép és hosszútávon további hanyatlást eredményez.
Tudom, az most nem számít, háborús vereséget kellene elkerülniük.
De a GDP számait ezek alapján érdemes nézegetni.
Az évi többszáz milliárd eurós ásványkincs és nyersanyag export alapján nem 0-3 %-közötti trend lenne, lett volna a realitás, hanem egy kínai tempó.
Három évtizedet buktak ezzel a háborúval és örökre lemondhatnak nagyhatalmi ambícióikról.
Tekintve háborús céljaikat, ez nagy szerencséje a világnak. Jó lenne minél előbb visszatérniük a nemzetközi közösségbe, hogy minél előbb megkezdődhessen a gazdasági felzarkozásuk. Minél több pénzt ölnek a felesleges háborúba, annál nehezebb lesz a talpraállás.