A Bearcat "lekéste" a II. világháborút, akkoriban nem volt harci bevetésen.
Az F-4U Corsair győzelem-veszteség aránya a japánokkal szemben 11:1 volt ( a Zero-val szemben 12:1, a későbbi, modernebb Hayate és Raiden gépekkel szemben 6:1).
Az F-6 Hellcat 19:1 aránnyal dicsekedhetett, egyik leghíresebb pilótája, Alexander Vraciu egyetlen bevetésen, 10 percnél rövidebb idő alatt 6 japán gépet lőtt le a "marianai pulykalövészeten".
Érdekes, hogy több amerikai NAVY-pilóta egybehangzó véleménye szerint (akik mindkettőt repülték), jó gép volt a Hellcat, főleg az átlagos kiképzésű pilóták számára, könnyű volt vele repülni és célba lőni mert stabil gép volt, egyszerű volt a karbantartása is. Viszont minden hátrányával és problémájával együtt (mert voltak olyanok is), egy jól képzett és gyakorlott, profi vén rókának számító vérbeli vadászpilóta kezében a nagy teljesítményű, erőtől duzzadó Corsair volt az igazi vadászgép. (És milyen érdekes - 20 évvel később a NAVY-nél a sugárhajtású korszakban ugyanez lejátszódott, csak akkor a Crusader és a Phantom voltak a szereplők. "Soha senki nem mondhatja, hogy a Phantommal könnyű volt repülni, DE..." - és itt nagyjából a fenti véleményt hallhattuk egy 60-as évekbeli pilótától).
És egy élőben és vérrel is szerzett tapasztalatokon alapuló vélemény a Messer kontra ellenséges gépekről: néhai Tobak Tibi "Cica" bácsi (akinek faltuk könyveit és cikkeit, és úgy néztünk fel rá mint földön járó istenre), aki anno a Puma ezrednél Me-109G-6-al repült azt mondta, hogy a szovjet gépek közül bizony a La-7 volt a legkeményebb ellenfél, de jó pilótával a Jak-3-ok is csúnyán megizzaszthatták őket. Szerinte a háború vitathatatlanul legjobb vadászgépe a Mustang volt, amivel nagyjából egálban voltak az ő Messereik légiharcban. Ezt a teljesítményt a Mustang viszont úgy "hozta", hogy Olaszországból elrepült idáig, megvívta a légiharcot, és innen még haza is ment, hát ezt a Messzerrel nem lehetett megcsinálniuk, még ha lettek is volna hozzá elegen.