Ezzel és az előző kommenteddel is az a baj, hogy szokás szerint elhanyagolsz olyan "lényegetelen" dolgokat, hogy üzemanyag szint és fegyverzet. A prototípus szerinted mikor van fullra tankolva? Fegyver nélkül és azok lőszere nélkül a gép cirka 1 tonnával könnyebb. A Mustang meg elrepüét Németország közepéba nem optimális sebességen, légiharcolt és utána hazament.<blockquote rel="molnibalage"><blockquote rel="zsolti">Ja, és hogy kicsit ellent is mondjak, azzal nem értek egyet, hogy a Ta-152 hasonló harcérték volt, mint a P-51D, mert egyértelműen JOBB volt nála. Kurt Tank állvahagyta a fegyvertelen protítpussal is a rátámadó Mustangokat mint a szart... Jobban emelkedett, lényegesen gyorsabb volt, 3 gépágyúval. Mitől lettek volna egy ligában?
Izé... A képességek összessége terén egyik német vadász sem rúgott labdába a Mustang mellett. Egy gép harcértékét annak hatósugara és generális alkalmazhatósága is befolyásolja. Lásd Me-109E nevetséges hatúsugarát az Angliai csata alatt és szövik hasonló problémáját később a saját vadászaikkal kezdetben...
</blockquote>
Az pedig, hogy kinek mehhora a hatósugara, felhasználási szándék kérdése. A háború elején, 100km előnye volt a Spitnek, a Mester ellen. Mikor már a szövetségesek támadtak, nyilván már kellett nekik a hatótáv. A németnek, orosznak nem kellett messzire repülni a harcért.</blockquote>
Hogy egy harcigépnek mekkora a hatósugara, az sajna nemcsak felhasználási szándék kérdése, hanem az ország iparának lehetőségeitől is függ. Pl. képesek-e nagy teljesítményű motort gyártani megfelelően szerény fogyasztás és ki súly mellett?! Hiába volt pl.a szovjet MiG-3 motorja azonos teljesítmény-kategóriában a korabeli angol és német motorokkal, mikor 30%-al nehezebb volt azoknál, így a gép fegyverzetével, súlyával (vagyis a benzinnel is) spórolni kellett, eredmény - se tűzerő, se hatótáv!
És biza a németnek is időnként messzire kellett - volna - repülni a harcért, így az Angliai csatában is, ahol sok bombázójuk veszett oda, és sok bombatámadásuk azért volt sikertelen, mert a Messerekhez akkor még nem volt póttank, nem tudták kiharcolni az abszolút légifölényt és nem tudtak a kellő távolságig vadászfedezetet adni a bombázóknak. Mire lett póttartály, addigra az angolok galád módon megnyerték a csatát, és a németeknek borítékolni kellett az angliai partraszállást (mint később kiderült, örökre!). Ha korábban rájönnek, hogy a bombázókat csak a teljes vadászvédelem mellett tudják kihasználni megfelelően, akkor lehet, hogy kicsit jobban felszerelve és szervezettebben támadnak, és le tudják nyomni a RAF-ot, majd ezután távol tudták volna tartani a Royal Navy-t a Csatornától. Akkor pedig a győzelmektől dagadó, ereje teljében lévő Wehrmacht talán partra tudott volna szállni Angliában, és a kontinensen kivérzett, majdnem a teljes technikai felszerelését és nehézfegyverzetét Dunqerque-nél hagyó brit hadsereg nem biztos, hogy komoly ellenállást tudott volna felmutatni ellene. Szóval lehet, hogy mindössze párezer póttartályon múlt, hogy nem foglalták el Angliát a germánok.