A II. világháború (1939 - 1945)

[molnibalage]

Zsukov mint zseniális taktikus? Ugye ezt csak viccnek szántad... Egyetlen csata sem volt amit megnyert volna... Tömegével áldozta fel az embereket értelmetlenül. A szovjet katonák csak úgy nevezték "a mészáros". Zsukov hadvezérként egy nulla volt. Egyvalamiben volt zseniális, seggnyalásban sztálinnál. No meg a megszállt országok műkincseinek kirablásában.
Zsukovot a legkevésbé sem lehet egy lapon említeni olyan valóban tehetséges hadvezérekkel mint Rokoszovszkij, Konyev, Malinovszkij, Tolbuhin, stb.

Amit a veszteségekkel kapcsolatban leírsz, az mindenhol így volt. A németeknél, a szovjeteknél vagy az amcsiknál is.

A T-34 megállta a helyét a Pz IV-vel vagy a StuG-al... Háááát... 1941-ben még igen. Miután a németek átfegyverezték ezeket a hosszú 75-ösre, a T-34 súlyos minőségi hátrányba került. Sőt, még a Panzer III-al (J/L/M) szemben is! Csak 1944-ben, a T-34/85 bevezetésével lett újra szovjet fölény a PzIV és STuggal szemben. Csakhogy akkorra már ott volt a Panther is, ami klasszisokal jobb volt.

Azt soha nem tudtam megítélni és nem is értettem, hogy egy tábornok minősége mi alapján dönthető el.
De főleg egy szovjeté, ahol mindenhol és mindig iszonyatos veszteségeik voltak.

Számvéber előadásaiban elképedve láttam, hogy a már régen árnyéka önmagának Wermacth is képes volt télen Buda ostroma alatt mekkora előnyre nyomulásra és igen komoly arányba nem veterán személyzettel is iszonyatos kill arányokat felmutatni.

De hogy pl. Monty is mitől félisten sokak szemében?
Mikor volt, hogy nem iszonyatos túlerőben győzött?

Ki volt az a brit, aki a 1-2 ho-val lényegében a teljes olasz afrikai haderőt seggberúgta?
Ismeretlen senki a többségnek, nekem se jut perpill eszembe a neve.

 

[dudi]

Azt soha nem tudtam megítélni és nem is értettem, hogy egy tábornok minősége mi alapján dönthető el.
De főleg egy szovjeté, ahol mindenhol és mindig iszonyatos veszteségeik voltak.

Számvéber előadásaiban elképedve láttam, hogy a már régen árnyéka önmagának Wermacth is képes volt télen Buda ostroma alatt mekkora előnyre nyomulásra és igen komoly arányba nem veterán személyzettel is iszonyatos kill arányokat felmutatni.

De hogy pl. Monty is mitől félisten sokak szemében?
Mikor volt, hogy nem iszonyatos túlerőben győzött?

Ki volt az a brit, aki a 1-2 ho-val lényegében a teljes olasz afrikai haderőt seggberúgta?
Ismeretlen senki a többségnek, nekem se jut perpill eszembe a neve.

Monty nyert Afrikában. Ez az érv mellette. És ami különbség volt közte és Rommel közt az az, hogy felismerte, azt, hogy Afrikábn az győz akinek nagyobb a túlereje. Mondhatjuk persze, hogy ez általánosságban is igaz, de Afrikában a túlerőt kompenzálni sokkal nehezebb volt mint pl Európában.

 

[Centquri prime]

Azt soha nem tudtam megítélni és nem is értettem, hogy egy tábornok minősége mi alapján dönthető el.
De főleg egy szovjeté, ahol mindenhol és mindig iszonyatos veszteségeik voltak.

Számvéber előadásaiban elképedve láttam, hogy a már régen árnyéka önmagának Wermacth is képes volt télen Buda ostroma alatt mekkora előnyre nyomulásra és igen komoly arányba nem veterán személyzettel is iszonyatos kill arányokat felmutatni.

De hogy pl. Monty is mitől félisten sokak szemében?
Mikor volt, hogy nem iszonyatos túlerőben győzött?

Ki volt az a brit, aki a 1-2 ho-val lényegében a teljes olasz afrikai haderőt seggberúgta?
Ismeretlen senki a többségnek, nekem se jut perpill eszembe a neve.

Sir Archibald Wawell?(remélem így írja a nevét)

Nehéz kérdés, leginkább a hype, és a politikai kapcsolatok.
Zsukov pl.: alapvetően remel stratégiai érzékkel vezette a csapatait, és a pártnál se feküdt rosszul, de nem volt annyira népszerű, hogy veszélyt jelentsen Sztálinra, így megtették a szovjet haderő arcának.
Monty a klasszikus kiszorítósdit játszotta, nem hagyta, hogy megkerüljék, csapdába csalják, felnyissák az erőit. Egy olyan időszakban, amikor mindenki vesztett jól el lehetett adni.
Rommel jól feküdt a pártban, illetve a győztesen előrenyomuló Desert Ratsok ellen harcolt, így jól hypolta az ellen is.
De ott van az amerikai buldog, a hős tengernagy, a benyögések nagymestere, akit a sajtó kedvelt. Az, meg, hogy vesztett kit érdekel?

 

[gorkamorka]

Mert a szovjet veszteségek nagy része páncéltörő lövegektől származott.

No meg a Stugoktól. Ez volt a II.Vh legnagyobb mészárosa, állítólag több mint 20.000 harckocsit lőttek ki.

+a Panther fő ellenfele az IS széria volt (na meg a saját hajtáslánca), mivel azok vezették a rohamot támadáskor '44-től.

A fő ellenfél mindenhol a T-34 volt. Az ISz nem volt olyan gyakori. A háború alatt kb. 3300 készült.

Nem volt egy jó tank a T-34, de a célnak megfelelt, elvitte a szovjet katonákat a hátán Moszkvától Berlinig.

A szovjet katonákat a halálba vitte, nem Moszkvától Berlinig. Valami egészen hihetetlen veszteségeket szenvedett ez a típus, a legyártott mennyiség 82%-a, majdnem 45.000 harckocsi végleges veszteség volt. Az 1941-es kezdeti időszakot leszámítva mindenhol taktikailag gyenge teljesítményt nyújtott, 1944-re elavult, a (méretéhez képest gyenge) 85mm-es löveg már nem segített rajta semmit.
Ráadásul egyáltalán nem számított megbízhatónak sem.

 

[Törölt tag 22302]

Azt soha nem tudtam megítélni és nem is értettem, hogy egy tábornok minősége mi alapján dönthető el.
De főleg egy szovjeté, ahol mindenhol és mindig iszonyatos veszteségeik voltak.

Számvéber előadásaiban elképedve láttam, hogy a már régen árnyéka önmagának Wermacth is képes volt télen Buda ostroma alatt mekkora előnyre nyomulásra és igen komoly arányba nem veterán személyzettel is iszonyatos kill arányokat felmutatni.

De hogy pl. Monty is mitől félisten sokak szemében?
Mikor volt, hogy nem iszonyatos túlerőben győzött?

A komoly történészek meg stratégák nem a K/D arányokra recsiznek, hanem a műveletek eredményét nézik.

Sokszor fogsz olyasmi érvekkel találkozni a németektől és internetes panzer general-októl, hogy XY harckocsit alig lőttek ki csatában, a legtöbbet a saját legénysége robbantotta fel vagy utánpótlás hiányában hagyták el és ezért foglalta el az ellenség.
Ez jól hangzik, első nézésre relativizálásra alkalmas is.

Aztán bele kell gondolni, hogy várjunk már... Miért is nem volt ellátmány? Miért kellett elhagyni a gépet?
Csak nem azért, mert mondjuk egy szovjet egység 30 kilométerrel arrébb áttörte a vonalat (5:1 tank kill arány a németek javára hurráá) majd a harcászati mélységet elhagyva betört a műveleti mélységbe? A németek saját tartalékok hiányában ezt a betörést nem tudták elzárni, (mondjuk mert a hírszerzésüket átvágták mint sz@rt a palánkon, és a tartalékuk épp 300 kilométerre vár épp egy támadásra) melynek eredménye az lett, hogy a szovjetek elvágták a dicső német alegység utánpótlását, effektíve kivonva azt a harcból.

Reconnaissance by battle was executed only a few hours before the main attack, and it was combined with the seizure of particularly critical strong-points. Although this would put the gunners under great time pressure when modifying the fire plan, conducting the reconnaissance on the previous day would have given the enemy too much time to modify his own preparations. Each forward battalion was preceded by obstacle-clearing detachments with mine-plowing tanks, accompanied by a tank company and SAU battery and supported by three to four artillery regiments. The first position was quickly carried, as the Germans had decided that the reconnaissance by battle was the main attack and had pulled back accordingly. In accordance with new thinking, the artillery preparation was shortened to forty-five to ninety minutes (one-half to two-thirds the 1944 norm), but it made up in intensity what it lacked in length. This helped achieve surprise and maximum psychological impact. Then the double rolling barrage on key sectors reached deep to include the second position. It was followed closely by the tanks, infantry, and SAUs of the first echelon, which seamlessly took up the attack of the forward battalions. Massively outgunned and outnumbered, the Germans could do no more than check the advance on the second position for a few hours.

During the first day of Zhukov’s operation, 14 January, Eighth Guards and Fifth Shock Armies largely penetrated the main defense zone from the Magnuszew bridgehead, crossing the river Pilica 13 km (8 miles) in the enemy’s depth with forward detachments. Continuing their attack through the night, they created conditions for the committal of First Guards Tank Army through a clean breach early the next morning at a depth of 15 km (9 miles) in a 10 km (6 mile) wide zone; likewise, Second Guards Tank Army was committed early on 16 January through a 20 km (12 mile) gap at a depth of 20 km (12 miles). The committal of the tank armies was supported by 70 percent of Sixteenth Air Army, and it was air action, together with the timely deployment of antitank reserves, that repulsed the counterattack by the reserve XL Panzer Corps. Meanwhile, Sixty-Ninth and Thirty-Third Armies used 11 and 9 Tank Corps to complete the breakout from the Pulawy bridgehead on 14 January, advancing up to 22 km (13 miles). Success on the main axis helped the three armies on the hitherto passive sector to defeat the enemy facing them as well, resulting in the fall of Warsaw. In less than two days, the defense of the Vistula line had collapsed, as it had already done in 1 Ukrainian Front’s zone, and with it, any German prospects of holding Poland were eliminated. The Wehrmacht lacked the operational reserves to occupy in good time any of the six prepared defense lines in depth, and such was the speed of the Soviet advance that the Red Army’s spearheads arrived at them before or, at worst, simultaneously with hurriedly redeployed German formations. The evolution in full of the Vistula-Oder Operation, which considerably exceeded the expectations of the planners, is shown in map 3.1

Folyt köv

 

[Törölt tag 22302]

By the end of the fifth day, Zhukov’s exploitation forces, with rifle formations not far behind, had advanced more than 100 km (60 miles) and thus had almost completed his front’s near mission in half the time allotted. Accordingly, on 17 January the Stavka set a new task for the front—to reach a line Bydgoszcz-Poznan by 2–4 February. This advance would entail crossing another two intermediate defense lines and several water obstacles, in addition to the two rivers, the Pilica and the Bzura, that had already been negotiated en route to the immediate objective. (In all, the front forces would make twenty river crossings on their way to the Oder and would spend seven of the eighteen days of the operation doing so; whenever possible, they crossed two obstacles at a time, with the main bodies crossing one while forward detachments forced the next.) The reinforcement of front mobile groups with additional medium, rocket, and antitank artillery and engineers would be important when these obstacles had to be fought for. Even more so was air reconnaissance, local air superiority (for example, constant combat air patrols were provided for Second Guards Tank Army by a reinforced fighter corps), and air-delivered firepower (Second Guards Tank had a dedicated ground attack corps). But the main weapon in the tank armies’ armory was speed. Forward detachments with intimate air support routinely preempted the defense or found ways round isolated fragments clinging to important ground or, more usually, towns. The Germans switched Panzer Corps Gross Deutschland from East Prussia to stop the rot, but it was largely destroyed in a meeting engagement at Lodz before it could properly complete its deployment. 59 Lodz fell on 19 January. On the morning of 23 January First Guards Tank Army was fighting on the approaches to Poznan, 200 km (125 miles) farther west, and Second Guards Tank was nearing Bydgoszcz.

a könyv végéről:

Clearly, ultimate success was attributable only partly to the numbers of men and weapons the USSR brought to bear against Germany. Given that these could have been squandered to little effect, as happened all too often in the first period of the war and into the second, the soundness of Soviet doctrine must be given an equal share of the credit. Had the theoretical framework elaborated in the late 1920s and 1930s not, for the most part, correctly analyzed the nature of future war and produced viable concepts for its prosecution, the Red Army might have fought with as little success in the Second World War as its Russian predecessor had in the First.
(...)

The Soviet system was undoubtedly effective in the end: the USSR not only survived but also created a new, far stronger military out of the wreckage of the old. In the first winter the enemy was stopped or driven back across the front. In the second he was decisively defeated and deprived of the initiative, setting the scene for a new phase of the war characterized by increasingly successful Soviet offensives. But while the system was effective, it was not efficient. It was extraordinarily wasteful, both in lives and often in the first two periods, in efforts which had little point or few positive results. The continuously high turnover of officers and men prevented the evolution of mature combat units and formations that quickly learned from experience and improved in performance at an increasingly acceptable cost. It happened over time, of course, and some Soviet mobile formations in particular became very tactically adroit, capable of performing complex tasks beyond the unthinking execution of simple battle drills. But right through to the end of 1944, the Red Army’s tactical skills remained generally inferior to those of the enemy, even though the Germans’ qualitative edge was steadily eroded by spiraling losses of manpower incurred in successive defeats. The fact that the Soviets needed numbers to offset the enemy’s superior tactical quality did not matter too much—except to the hundreds of thousands of men killed and injured. The Red Army had two things going for it: a deeper reservoir of manpower and, more significant, of materiel. And in the third period, it also displayed a growing superiority in the conduct of operational art, which often rendered the adroitness of German units and minor formations inconsequential as they were swallowed up in vast operational catastrophes.

(C. J. Dick, From Defeat to Victory, The Eastern Front, Summer 1944)

Egy hadsereg és annak valós katonai eredménye nem a taktikai szintű kill/death-ben áll meg, hanem abban, hogy mennyire képes az ellenségétől fontos területet és harcoló kapacitást elvenni, mennyire képes arra a saját akaratát erőszakolni.

A Budapest példád is tökéletes ide. Konrádokhoz felvonultatott egységek (súlyponti támadás annak minden ideális feltételével) szépen teljesítettek egy rövid ideig, aztán megfogta őket a védelem. Végeredmény: nagy semmi történt, a németek tudnak kicsit recsizni a k/d-re, de a lényeg az hogy ők pótolhatatlan technikát és élőerőt vesztegettek el a nagy semmiért.

Ugyanez a Frühlingserwachen hadművelet. A nagy műveletet megfogja a mélységi védelem, majd átcsap rajta az ellentámadás. Katonák tízezreit, páncélosok százait hagyják ott, effektíva kinyitva a kaput a szovjeteknek Bécs felé. Bécs egy hónappal később el is esik.

 

[gorkamorka]

Zsukov pl.: alapvetően remel stratégiai érzékkel vezette a csapatait,

Ha arra gondolsz, hogy ész nélkül küldte a halálba a katonákat, nos, az lehet remek stratégiai érzék. Halhin-golnál még működött. Úgy-ahogy Jelnyánál is. Szicsevkánál már csak a húsdaráló maradt, eredmény semmi. Kb. ennyi volt amit Zsukov elért hadvezérként.
Ajánlanám a könyvet "Az igazi Zsukov - egy háborús bűnös tündöklése és bukása".

 

[Törölt tag 22302]

Ajánlanám a könyvet "Az igazi Zsukov - egy háborús bűnös tündöklése és bukása".

Földi Pál.
lol.

 

[Centquri prime]

Ajánlanám a könyvet "Az igazi Zsukov - egy háborús bűnös tündöklése és bukása".

Földi Pál alapból is meglehetősen vicces forrás, de alapvetően sok esetben tényleg hasznos infókat ad laikusoknak, és a fotel történészek közül kb egyedüliként tényleg impozáns forrás listát használ.
De az osztrák, és orosz gyűlölete végletekig elvakítja, így objektív forrásként egyszerűen nevetséges ilyen témában forrásként hozni.
Ezt a könyvet nem olvastam, de ha a mongolok titkos történetét nézem, ahol kb kihozza, hogy a rohadt oroszok nem akartak mongol megszállás alatt élni, és szemét módon visszaütöttek, vagy valamelyik kurucosban képes úgy leírni egy csatát, hogy a gyáva Pálffy amikor meglátta a kuruc sereget oldalmenetet vezényelt, míg a hős Rákóczi rohamot, csak sajnos nem tudta, hogy a két sereg közt mocsár volt (ti.: Pálffy felderített, Rákóczi nem) el tudom képzelni...

 

[Törölt tag 1711]

Földi Pál.
lol.

Vagy ~15 éve terepasztalos bemutatót tartottak a Hadtörténetiben a kurszki csatáról.
Pali bá vállalta a szovjet páncélosokat.
1 órát késet, majd elkezdte felpakolni a T-34/85-ösöket, meg IS-2-eseket...
Nem kicsit facepalm volt...

A fő ellenfél mindenhol a T-34 volt. Az ISz nem volt olyan gyakori. A háború alatt kb. 3300 készült.

Fele annyi, mint Párducból, amit 3 frontra szórtak szét...

 

[ssgtzlan]

Kerülgesd a kását, de míg a szovjetek leírták a kiégett tankot veszteségként, addig németeknél, ha el tudták vontatni akkor csak sérült volt.

Ha egy tank kiégett senki nem vontatta sehova.

 

[gorkamorka]

Földi Pál alapból is meglehetősen vicces forrás, de alapvetően sok esetben tényleg hasznos infókat ad laikusoknak, és a fotel történészek közül kb egyedüliként tényleg impozáns forrás listát használ.
De az osztrák, és orosz gyűlölete végletekig elvakítja, így objektív forrásként egyszerűen nevetséges ilyen témában forrásként hozni.
Ezt a könyvet nem olvastam, de ha a mongolok titkos történetét nézem, ahol kb kihozza, hogy a rohadt oroszok nem akartak mongol megszállás alatt élni, és szemét módon visszaütöttek, vagy valamelyik kurucosban képes úgy leírni egy csatát, hogy a gyáva Pálffy amikor meglátta a kuruc sereget oldalmenetet vezényelt, míg a hős Rákóczi rohamot, csak sajnos nem tudta, hogy a két sereg közt mocsár volt (ti.: Pálffy felderített, Rákóczi nem) el tudom képzelni...

Lehet fikázni Földi Pált, de amiket állít, nem hülyeség. Az, például, hogy Zsukov valójában nem készített egyetlen értelmes haditervet sem, nem vett részt a hadműveletek megszervezésében, bizony tény. A legtöbb szovjet tábornok vagy marsall tanúsítja. Miután elolvastam a könyvet, utánajártam mi belőle az igaz és mi nem. A szovjetek iránti gyűlölete nyilvánvaló (bár ezzel nekem bajom nincs), de hazugságokat nem ír sehol.

 

[gorkamorka]

Fele annyi, mint Párducból, amit 3 frontra szórtak szét...

És? T-34-ből meg több mint 50.000 készült a háború alatt. Szerinted minek volt nagyobb esélye, hogy T-34-el vagy ISz-2-vel találkozzon egy német harckocsi?

 

[Törölt tag 1711]

És? T-34-ből meg több mint 50.000 készült a háború alatt. Szerinted minek volt nagyobb esélye, hogy T-34-el vagy ISz-2-vel találkozzon egy német harckocsi?

Akkor olvas utána rendes forrásokban.
T-34-esek a front minden szakaszán harcoltak, nehéz tankok meg súlypontokon, ahol a németek is bevetették a saját nehéztankjaikat.

 

[speziale]

A Budapest példád is tökéletes ide. Konrádokhoz felvonultatott egységek (súlyponti támadás annak minden ideális feltételével) szépen teljesítettek egy rövid ideig, aztán megfogta őket a védelem. Végeredmény: nagy semmi történt, a németek tudnak kicsit recsizni a k/d-re, de a lényeg az hogy ők pótolhatatlan technikát és élőerőt vesztegettek el a nagy semmiért.

Ugyanez a Frühlingserwachen hadművelet. A nagy műveletet megfogja a mélységi védelem, majd átcsap rajta az ellentámadás. Katonák tízezreit, páncélosok százait hagyják ott, effektíva kinyitva a kaput a szovjeteknek Bécs felé. Bécs egy hónappal később el is esik.

hát ez azért nagyon nem így van...ugyanis hosszú távon ha te 5:1 arányú veszteségeket szenvedsz, akkor előbb utóbb el fog fogyni a sereged*

*: kivéve persze ha az ellenfél veled ellentétben 3 fronton harcol és még kapsz egy rakat hadianyagot a land lease keretében

a helyzet az, hogy a szovjet tábornokok teljesítményét szerintem nagyon-nagyon nehéz megítélni, mert leginkább a k*rva sok lúd disznót győz alapon nyomták le a németeket

a helyzet az, hogy a németek a 2. vh elején valóban hadtörténelmet csináltak azzal, hogy ők alkalmazták először a modern gépesített, összfegyvernemi harcot....ennek eredményeként simán legyakták a nyugati szövetségeseket, és hát a szovjeteket is visszatolták Moszkváig, úgy hogy számszaki értelemben mindkét esetben ők voltak a gyengébbek

az angliai csata első fázisa meg lényegében a modern (csapásmérő) légiharcászat megalapozása volt (infrastruktúra támadása)

 

[Centquri prime]

de hazugságokat nem ír sehol.

Hazudni több félén lehet. Lehet úgy, hogy azt mondod, a fű kék az ég zöld. Ilyet valóban nem csinál.
És lehet úgy is, hogy tulajdonképpen minden amit leírsz igaz, csak az összkép hazugság.
Pl:

Kétszerkettő NÉHA öt...



16 - 36 = 25 - 45

Most adjunk mindkét oldalhoz (9/2)2 -t !

16 - 36 + (9/2)2 = 25 - 45 + (9/2)2

Vegyük észre, hogy mind két oldalon teljes négyzetet látunk !

[4 - (9/2)]2 = [5 - (9/2)]2

Vonjunk, mindkét oldalból gyököt !

4 - (9/2) = 5 - (9/2)

A baloldalon szerepel 4, amiről tudjuk, hogy 2x2

2x2 - (9/2) = 5 - (9/2)

Adjunk mindkét oldalhoz (9/2)-t !

2x2 = 5
​

Na Földi ez utóbbi nagymestere. Természetesen amiket leír, és forrásokkal alátaszt abban nincs hiba. Csak a források megválasztása, illetve az azokból levont következtetései teljesen hazugok.
Pl: A hazáért és szabadságértből idézve pontosan az előbbi esetet:
"Heister marsall, aki dühét legszívesebben a fegyverteleb néppel éreztette, de az ellenség színe előtt többnyire óvatos és tartózkodó volt, Trencsén alatt is ki akart térni az ütközet elől. Így aztán elkövette az a legnagyobb hibát, amit egy hadvezér elkövethet- az ellenség arcvonala előtt egy oldalmenetet hajtott végre.
Ezt a helyzetet jól ismerte fel Rákóczi, és parancsot adott Perky tábornoknak, hogy lovasságával támadja meg a vonuló császári csapatokat... ... így Perky sokat ígérő lovasrohama megtorpant egy jelentős méretü, ingoványokkal benőtt halastó előtt" 193. Oldalról idézve.
Na most ezt a verziót tényleg sok forrás erőlteti, de egyszerűen baromság. Heister és Pállfy ugyanis gyakorlatilag abban a pillanatban, hogy a kuruc lovasság támadott, ellentámadással reagált, bár tény, hogy csak a lovassága volt ott, és ki akart térni az ütközet elől az alapvetően vértes lovassággal, és az is igaz, hogy Pállfy és Heister között vita volt arról, hogy a szurdokon keresztül vonuljanak tovább, vagy Trencsén felé térjenek le. Végül ugye az utóbbi történt. De a lapályon keresztül a kuruc támadás elakadt, ami egyben jelzi azt is, hogy miért hülyeség, hogy egy azonnali kuruc támadásnak bármi esélye lett volna.
Na ebből hozta ki a fenti dolgot Földi. Sorrol sorra nézve nem hazudik. Csak éppen mindenben.

 

[Catles]

Lehet fikázni Földi Pált, de amiket állít, nem hülyeség. Az, például, hogy Zsukov valójában nem készített egyetlen értelmes haditervet sem, nem vett részt a hadműveletek megszervezésében, bizony tény. A legtöbb szovjet tábornok vagy marsall tanúsítja. Miután elolvastam a könyvet, utánajártam mi belőle az igaz és mi nem. A szovjetek iránti gyűlölete nyilvánvaló (bár ezzel nekem bajom nincs), de hazugságokat nem ír sehol.

Földi szerintem sem tekinthető hitelesnek, de az hogy Zsukov az egyikl egkegyetlenebb (hogy szépen mondjam; leginkább veszteségtűrő) szovjet tábornok volt, azt szerintem több olvasmányélmenyemben szerepelt. Lényegében mindent erőből oldott meg. Persze lehet ezt úgy felfogni hogy célorientált volt és fel tudta mérni hogy hogy tudja felőrölni az ellent, de nekem ez azért nem a taktikai zseni kategória.

 

[Halfdan]

Ki volt az a brit, aki a 1-2 ho-val lényegében a teljes olasz afrikai haderőt seggberúgta?
Ismeretlen senki a többségnek, nekem se jut perpill eszembe a neve.

Richard O'connor, aztán sikerült hadifogságba esnie.

 

[Törölt tag 22302]

*: kivéve persze ha az ellenfél veled ellentétben 3 fronton harcol és még kapsz egy rakat hadianyagot a land lease keretében

Addig nyújtózkodj ameddig a takaró ér.
A németek rutinszerűen túlnyúltak. Meg is fizettek érte.

a helyzet az, hogy a szovjet tábornokok teljesítményét szerintem nagyon-nagyon nehéz megítélni, mert leginkább a k*rva sok lúd disznót győz alapon nyomták le a németeket

Szerinted. Aki meg ért hozzá, aszerint meg nem.

a helyzet az, hogy a németek a 2. vh elején valóban hadtörténelmet csináltak azzal, hogy ők alkalmazták először a modern gépesített, összfegyvernemi harcot....ennek eredményeként simán legyakták a nyugati szövetségeseket, és hát a szovjeteket is visszatolták Moszkváig,

és aztán szépen visszaverték őket, mert azt hitték a bab is hús.

Lehet fikázni Földi Pált, de amiket állít, nem hülyeség. Az, például, hogy Zsukov valójában nem készített egyetlen értelmes haditervet sem

Hát ha ezt így kerek perec leírta akkor igenis kurva nagyokat hazudik az öreg.
Mondjuk amúgy is.

 

[dudi]

Szerinted. Aki meg ért hozzá, aszerint meg nem.

Akkor minek köszönhetőek a brutálisan nagy veszteségek?

Nem tudom emlékeztek-e arra a Maróthos interjúra amikor valami harckocsizó tiszt is volt vele. Mit is mondott ez a harckocsizó tiszt? Neki azt tanították, hogy addig kell támadnia amíg el nem éri a saját csapataival a kétharmados veszteséget. Tehát nem addig kellett támadnia amíg volt értelme, hanem addig amíg meg meg nem semmisült az egységének a 66%. Ez mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogyha elsőre nem sikerül áttörnie a védelmen akkor menni kell újra és újra amíg 66%-os veszteséget nem szenved függetlenül attól, hogy már az első támadáskor is kiderült számára, hogy ott ő képtelen áttörni.
És ne legyenek kétségeink, a Néphadseregben a szovjet harcászat és hadászat került alkalmazásra.