Elnézést, valóban nem fogalmaztam pontosan: egyszerű magassági gyújtó szerkezetre gondoltam, mint az egyik lehetséges jó, bevált megoldásra(a lövés előtt beállítják, milyen magasságban robbanjon a lövedék). Egy kb 1.000 gépből álló 2-3 magassági "szinten" tagolt (ha jól emlékszem 150-350 méter magassági különbség volt) egymástól 50-150 méterre lévő több kilométer hosszan elhúzódó kötelék kb. közepén robbanó 2-3 Tonna robbanóanyagnak csak lökéshulláma iszonyú mészárlást vitt volna végbe! Pl optikai követés( a V-2-nél ez nem hiszem, hogy gondot okoz a 100m-es lángnyelvvel) és rádiózás vezérlésű gyújtás az alábbiakban okozott volna gondot a több kilóméteres célpontnál: vak zongorista, bárki dupla hegesztő-szemüveggel, stb...
A V-2 eredetileg is 900 kg-os robbanófejet vitt, ráadásul a végfázis hőterhelése miatt nem is a leghatékonyabb anyaggal volt töltve. Mivel az eredeti 250 km körüli hatótáv helyett max 15km lett volna követelmény, a harmad tüzelőanyag feltöltés is sok lett volna, több tonna plussz TNT-nek maradt volna hely.
A kreatív sörözés közben általunk összerakott "eszközünknek" minden elemét évek óta használták a német hadseregben!
Az egyetlen okként azt találtuk amiért nem került sor ilyen alkalmazásra, hogy a Luftwaffében ekkor már nem volt olyan vezető, aki kiállt volna egy nem szokásos alkakmazású fegyver mellett, mint pl. Guderián a páncélos vadászként alkalmazott rohamlövegek esetében, amik egyesek szerint a keleti front anyagháborújában jobbak voltak mint a Tigris.(?)
Az is megérdemelne egy elemzést mondjuk...
U.i: a legnagyobb gondot nem is a bombázók, hanem a képzett személyzet pótlása okozta volna!
A V-2 eredetileg is 900 kg-os robbanófejet vitt, ráadásul a végfázis hőterhelése miatt nem is a leghatékonyabb anyaggal volt töltve. Mivel az eredeti 250 km körüli hatótáv helyett max 15km lett volna követelmény, a harmad tüzelőanyag feltöltés is sok lett volna, több tonna plussz TNT-nek maradt volna hely.
A kreatív sörözés közben általunk összerakott "eszközünknek" minden elemét évek óta használták a német hadseregben!
Az egyetlen okként azt találtuk amiért nem került sor ilyen alkalmazásra, hogy a Luftwaffében ekkor már nem volt olyan vezető, aki kiállt volna egy nem szokásos alkakmazású fegyver mellett, mint pl. Guderián a páncélos vadászként alkalmazott rohamlövegek esetében, amik egyesek szerint a keleti front anyagháborújában jobbak voltak mint a Tigris.(?)
Az is megérdemelne egy elemzést mondjuk...
U.i: a legnagyobb gondot nem is a bombázók, hanem a képzett személyzet pótlása okozta volna!