W
Wilson
Guest
Kaszálás egy mezőn a kurszki területen, egy kiégett német Sd.Kfz.184 "Ferdinand" nehéz önjáró tüzérségi löveggel; 1943. augusztus
A II. világháború (1939 - 1945)
- Téma indítója fip7
- Indítva
T
Törölt tag
Guest
Ha jól emlékszem a legnagyobb veszteséget egy domboldal okozta a Ferdinándoknak, legtöbb kiégett / lerobbant mire felért volna.Kaszálás egy mezőn a kurszki területen, egy kiégett német Sd.Kfz.184 "Ferdinand" nehéz önjáró tüzérségi löveggel; 1943. augusztus
M
molnibalage
Guest
R
Ruby de Puteaux
Guest
Maus protó lánctalpának szerelése.
W
Wilson
Guest
Támadásban
T-34-76-os harckocsik az 5. hadsereg 220. különálló harckocsizó dandárjából Landsberg utcáin, Barndenburg tartományban; ~ 1945. január 30.
Landsberg városát (ma Gorzów Wielkopolski Lengyelországban) 1945. január 30-án foglalták el a 26. gárdista lövészhadtest (89., 94. és 266. gárdista lövészhadosztály) és a 220. páncélosdandár csapatai. 1945. január 30-án reggelre a dandár 15 T-34-es harckocsit (mind 76 mm-es löveggel) tartalmazott.
T-34-76-os harckocsik az 5. hadsereg 220. különálló harckocsizó dandárjából Landsberg utcáin, Barndenburg tartományban; ~ 1945. január 30.
Landsberg városát (ma Gorzów Wielkopolski Lengyelországban) 1945. január 30-án foglalták el a 26. gárdista lövészhadtest (89., 94. és 266. gárdista lövészhadosztály) és a 220. páncélosdandár csapatai. 1945. január 30-án reggelre a dandár 15 T-34-es harckocsit (mind 76 mm-es löveggel) tartalmazott.
M
molnibalage
Guest
Versenyfutás Norvégiáért 5.
1940 májusában a világ figyelme Dunkerque városára irányult, ahol a hadtörténet talán legnagyobb szabású evakuációja zajlott, mellyel a vereséget szenvedett francia és angol csapatokat a tengeren mentették ki a német bekerítésből. A hadművelet végső soron sikerrel zárult, s a németek egérutat adtak…
W
Wilson
Guest
A legnagyobb banzai támadás a Csendes-óceánon
Az amerikaiak szemétként buldózerolják a halott japán katonákat és tiszteket a Csendes-óceán legnagyobb banzai támadása után, amely 1944. július 7-én hajnali 4 órakor kezdődött azzal, hogy a japánok az "Umi Yukaba" japán hadihimnuszt énekelték, majd japánok tömegei rohantak a 105. amerikai ezred két zászlóaljának állásaiba.
Lehetetlen volt visszatartani a hatalmas tömeget, amelynek egyetlen célja a halál volt. Az amerikai erőket szétverték. A japánok tovább özönlöttek az amerikai tüzérségi állások felé. Harcvonaluk mögött hátborzongató menet vonult: a bénák, a vakok, a lábatlan nyomorékok, a betegek és a sebesültek - mindannyian azzal a céllal emelkedtek ki a priccsükről, hogy a harcban haljanak meg. Azokat, akik a sebesülésektől és betegségektől annyira legyengültek, hogy nem tudtak felkelni, a japánok megölték a kórházban, körülbelül 300-an voltak. Két amerikai 105 mm-es ágyúból álló üteg lőtte ezt a tömeget.
A japánokat tömegesen ölték meg, de a túlélők tovább haladtak előre, és szétverték a tüzéreket. Ezután ritkuló hullámokban támadták a tengerészgyalogosok sietve felszerelt állásait, továbbra is súlyos veszteségeket szenvedve. Egyes helyeken a halott japánok testei olyan magasan feküdtek egymáson, hogy az amerikai tüzéreknek tüzelőállást kellett váltaniuk, hogy nyílt tüzelési zóna álljon rendelkezésükre. A japánok sem adták meg magukat, inkább fegyverrel a kezükben haltak meg, mivel az amerikai egységek megérkeztek, és nem ejtettek foglyokat. Sokan közülük (feltehetően egynegyedük itt lett öngyilkos).
Így ért véget ez a tömeges mentális támadás. Csak az éjszaka beálltával csillapodtak a harcok, és a japán katonák két túlélő csoportja áttört a tenger felé, ahol továbbra is makacsul ellenálltak. A csata után az amerikaiak több mint 3000 halott japán katonát és tisztet számoltak össze.
Az amerikaiak szemétként buldózerolják a halott japán katonákat és tiszteket a Csendes-óceán legnagyobb banzai támadása után, amely 1944. július 7-én hajnali 4 órakor kezdődött azzal, hogy a japánok az "Umi Yukaba" japán hadihimnuszt énekelték, majd japánok tömegei rohantak a 105. amerikai ezred két zászlóaljának állásaiba.
Lehetetlen volt visszatartani a hatalmas tömeget, amelynek egyetlen célja a halál volt. Az amerikai erőket szétverték. A japánok tovább özönlöttek az amerikai tüzérségi állások felé. Harcvonaluk mögött hátborzongató menet vonult: a bénák, a vakok, a lábatlan nyomorékok, a betegek és a sebesültek - mindannyian azzal a céllal emelkedtek ki a priccsükről, hogy a harcban haljanak meg. Azokat, akik a sebesülésektől és betegségektől annyira legyengültek, hogy nem tudtak felkelni, a japánok megölték a kórházban, körülbelül 300-an voltak. Két amerikai 105 mm-es ágyúból álló üteg lőtte ezt a tömeget.
A japánokat tömegesen ölték meg, de a túlélők tovább haladtak előre, és szétverték a tüzéreket. Ezután ritkuló hullámokban támadták a tengerészgyalogosok sietve felszerelt állásait, továbbra is súlyos veszteségeket szenvedve. Egyes helyeken a halott japánok testei olyan magasan feküdtek egymáson, hogy az amerikai tüzéreknek tüzelőállást kellett váltaniuk, hogy nyílt tüzelési zóna álljon rendelkezésükre. A japánok sem adták meg magukat, inkább fegyverrel a kezükben haltak meg, mivel az amerikai egységek megérkeztek, és nem ejtettek foglyokat. Sokan közülük (feltehetően egynegyedük itt lett öngyilkos).
Így ért véget ez a tömeges mentális támadás. Csak az éjszaka beálltával csillapodtak a harcok, és a japán katonák két túlélő csoportja áttört a tenger felé, ahol továbbra is makacsul ellenálltak. A csata után az amerikaiak több mint 3000 halott japán katonát és tisztet számoltak össze.
Versenyfutás Norvégiáért 5.
1940 májusában a világ figyelme Dunkerque városára irányult, ahol a hadtörténet talán legnagyobb szabású evakuációja zajlott, mellyel a vereséget szenvedett francia és angol csapatokat a tengeren mentették ki a német bekerítésből. A hadművelet végső soron sikerrel zárult, s a németek egérutat adtak…
tetszik ez a kép. anno wotban jobban szerettem mint a hellcatet
m36 tankvadász
Állítóleg a Hellcat-nek volt a legjobb futóműve a II.h-s cuccok közül.
W
Wilson
Guest
Egy zsákmányolt Pak-43-as 88 mm páncéltörő ágyú a 3. Ukrán Front kötelékében Bécs külterületén; 1945 áprilisában
Minden valószínűség szerint az ágyú a 4. gárdahadsereg keretében működő 251. önálló páncéltörő hadosztályhoz tartozott.
A 251.ónálló páncéltörő zászlóaljat 1943 augusztusában a Délnyugati Front 6. hadseregének 266. gárdista páncéltörő tüzérezredéből alakították meg használható zsákmányolt hadianyaggal szerelték fel. Az alakulat "szabadúszó" volt, a 176. hadsereg tartalékos gyalogezredének állományában, a megalakult zászlóalj számára nem biztosítottak központilag tüzérségi vontatókat és járműveket, a traktorpark utánpótlása a harctéren "felszedett",zsákmányolt eszközök begyűjtésével és javításával történt. Kezdetben a zászlóaljhoz két 88 mm-es lövegből álló üteg tartozott, az első üteg 4, a második 3 löveggel (összesen 7 löveggel), de 1943 szeptemberében a zászlóaljhoz csatlakozott a harmadik üteg, amelyet zsákmányolt 75 mm-es lövegekkel szereltek fel. 1943 decemberében a zászlóalj visszakerült a 6. hadsereghez, és ezzel egyidejűleg a 75 mm-es ágyú üteget feloszlatták, helyette pedig megalakították a 3. 88 mm-es ágyú üteget. Ettől kezdve a zászlóalj a háború végéig ilyen szervezeti struktúrában működött.
A zászlóalj a hadsereg alárendelt egységeként működött, a gyalogsági alakulatok erősítéseként szolgált, és nemcsak a harckocsik ellen, hanem a páncéltörő harc eszközeként is harcolt: így az 1945 januárjától májusáig tartó hadműveletek során a 251. tüzérségnek 54 ellenséges harckocsit és ACP-t sikerült megsemmisítenie, valamint 8 tüzérségi üteget "elfojtania".
A hadosztály megalakulása óta a 6. hadseregben tevékenykedett, 1943. október közepén a hadosztályt a 3. Ukrán Front 8. Gárdahadseregéhez helyezték át, ahol a Dnyeper jobb partján lévő hídfőkön tevékenykedő csapatokat támogatta. 1943. december közepén a hadosztályt visszakerült a 6. hadsereg tüzérségéhez.
1944 júniusában a 6. hadsereg parancsnokságát a Sztavka tartalékába helyezték át, a 6. hadsereg alakulatai és egységei pedig a 3. Ukrán Front más hadsereg parancsnokságaihoz kerültek. Különösen a 251. hadosztályt helyezték át a 37. hadsereg tüzérségi megerősítésébe. A hadosztály a 37. hadsereg erőinek részeként részt vett a Jász-Kisinyovi hadműveletben (1944. augusztus 20-29.), és a hadsereg erőivel együtt előrenyomult Bulgáriába.
1944 novemberében a hadosztályt a 37. hadsereg csapataiból, amelyek addigra a bolgár-török határ közelében állomásoztak, Magyarországra helyezték át, ahol a 4. gárdahadsereg csapatainak részévé vált.
A 4. gárdahadsereg erőinek részeként a hadosztály részt vett az 1945. január 1. és 8. között az ostromlott Budapestre való áttörés érdekében indított német offenzíva (Konrád hadművelet) visszaverésében. A német támadások visszaverése során a hadosztály elvesztette mind a 7 db 88 mm-es ágyúját. A harcoló egység teljes elvesztése ellenére a zászlóalj továbbra is létezett, és "saját erőből" kezdett fegyverkezni - a fegyverek felkutatását, javítását és üzembe helyezését a zászlóalj személyzete végezte. Így az 1945. március 15-i bécsi offenzíva kezdetére a zászlóaljnak 5 darab 88 mm-es Pak-43-as páncéltörő ágyúja volt.
1945. június közepén a Vörös Hadsereg tüzérségi átszervezésének részeként a hadosztályt a 4. gárdahadseregből a 37. hadsereghez helyezték át Bulgáriába, ahol július 1-jén a 46. gárdahadsereg lövészdandár részévé vált [és a bevetésre kerülő dandár 4. hadosztályát képezte].
Minden valószínűség szerint az ágyú a 4. gárdahadsereg keretében működő 251. önálló páncéltörő hadosztályhoz tartozott.
A 251.ónálló páncéltörő zászlóaljat 1943 augusztusában a Délnyugati Front 6. hadseregének 266. gárdista páncéltörő tüzérezredéből alakították meg használható zsákmányolt hadianyaggal szerelték fel. Az alakulat "szabadúszó" volt, a 176. hadsereg tartalékos gyalogezredének állományában, a megalakult zászlóalj számára nem biztosítottak központilag tüzérségi vontatókat és járműveket, a traktorpark utánpótlása a harctéren "felszedett",zsákmányolt eszközök begyűjtésével és javításával történt. Kezdetben a zászlóaljhoz két 88 mm-es lövegből álló üteg tartozott, az első üteg 4, a második 3 löveggel (összesen 7 löveggel), de 1943 szeptemberében a zászlóaljhoz csatlakozott a harmadik üteg, amelyet zsákmányolt 75 mm-es lövegekkel szereltek fel. 1943 decemberében a zászlóalj visszakerült a 6. hadsereghez, és ezzel egyidejűleg a 75 mm-es ágyú üteget feloszlatták, helyette pedig megalakították a 3. 88 mm-es ágyú üteget. Ettől kezdve a zászlóalj a háború végéig ilyen szervezeti struktúrában működött.
A zászlóalj a hadsereg alárendelt egységeként működött, a gyalogsági alakulatok erősítéseként szolgált, és nemcsak a harckocsik ellen, hanem a páncéltörő harc eszközeként is harcolt: így az 1945 januárjától májusáig tartó hadműveletek során a 251. tüzérségnek 54 ellenséges harckocsit és ACP-t sikerült megsemmisítenie, valamint 8 tüzérségi üteget "elfojtania".
A hadosztály megalakulása óta a 6. hadseregben tevékenykedett, 1943. október közepén a hadosztályt a 3. Ukrán Front 8. Gárdahadseregéhez helyezték át, ahol a Dnyeper jobb partján lévő hídfőkön tevékenykedő csapatokat támogatta. 1943. december közepén a hadosztályt visszakerült a 6. hadsereg tüzérségéhez.
1944 júniusában a 6. hadsereg parancsnokságát a Sztavka tartalékába helyezték át, a 6. hadsereg alakulatai és egységei pedig a 3. Ukrán Front más hadsereg parancsnokságaihoz kerültek. Különösen a 251. hadosztályt helyezték át a 37. hadsereg tüzérségi megerősítésébe. A hadosztály a 37. hadsereg erőinek részeként részt vett a Jász-Kisinyovi hadműveletben (1944. augusztus 20-29.), és a hadsereg erőivel együtt előrenyomult Bulgáriába.
1944 novemberében a hadosztályt a 37. hadsereg csapataiból, amelyek addigra a bolgár-török határ közelében állomásoztak, Magyarországra helyezték át, ahol a 4. gárdahadsereg csapatainak részévé vált.
A 4. gárdahadsereg erőinek részeként a hadosztály részt vett az 1945. január 1. és 8. között az ostromlott Budapestre való áttörés érdekében indított német offenzíva (Konrád hadművelet) visszaverésében. A német támadások visszaverése során a hadosztály elvesztette mind a 7 db 88 mm-es ágyúját. A harcoló egység teljes elvesztése ellenére a zászlóalj továbbra is létezett, és "saját erőből" kezdett fegyverkezni - a fegyverek felkutatását, javítását és üzembe helyezését a zászlóalj személyzete végezte. Így az 1945. március 15-i bécsi offenzíva kezdetére a zászlóaljnak 5 darab 88 mm-es Pak-43-as páncéltörő ágyúja volt.
1945. június közepén a Vörös Hadsereg tüzérségi átszervezésének részeként a hadosztályt a 4. gárdahadseregből a 37. hadsereghez helyezték át Bulgáriába, ahol július 1-jén a 46. gárdahadsereg lövészdandár részévé vált [és a bevetésre kerülő dandár 4. hadosztályát képezte].
M
molnibalage
Guest
W
Wilson
Guest
Támadásban
Az 1. Vörös Hadsereg 1. távol-keleti frontján állomásozó önjáró tüzérségi zászlóaljának SU-76-os önjáró lövegei Mudanjiang utcáin, 1945 augusztusában.
Az 1. Vörös Hadsereg 1. távol-keleti frontján állomásozó önjáró tüzérségi zászlóaljának SU-76-os önjáró lövegei Mudanjiang utcáin, 1945 augusztusában.
hú de szuper közuton vontatható daru
Strabokan, 16 tonnás emelési kapacitással. Féllánctalpasok vontatták és egy óra alatt összeszerelhető volt, minden nagyobb német páncélosegységnek volt. Kb. 100 db. készült.