A II. világháború magyar vonatkozású katonai eseményei

[Terminator]

Közel 1700 esethez riasztották 2024-ben a Magyar Honvédség tűzszerészeit, akik összesen valamivel több mint 22 tonna, jellemzően a második világháborúból visszamaradt, különböző típusú robbanóeszközt semmisítettek meg tavaly...

https://honvedelem.hu/hirek/huszonket-tonna-robbanoeszkozt-semmisitettek-meg-tavaly.html

To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.

3. féltől származó sütik elfogadása

 

[Masztiff]

Örkény István Szakemberek (https://reader.dia.hu/document/Orkeny_Istvan-Egyperces_novellak-15378)

Két gróf állt a latyakos Várfok utcában, két nappal Buda eleste előtt.

– Te mit hoztál, Endre bátyám? – kérdezte a lengyelbundás, bilgericsizmás, zergekörmös kalapos.
– Teddy fiam cserkészkését – válaszolta a pézsmabundás, perzsagalléros, Eden-kalapos. – Hát te, Károly öcsém?
– Én a vadászkésemet – húzta ki Károly gróf a finn kést. Körbejárták a lódögöt. Messziről három rövid géppuskasorozat hallatszott, öt meg öt és megint öt lövés. Megállapodtak a tetem fejénél.
– Kevert gidrány – jegyezte meg a pézsmabundás, közismert versenyistálló-tulajdonos.
– Kese – mutatott a ló fehér kamásnijára a lengyelbundás, jeles úrlovas.
– Szép, izmos tüzérhámos – mondta a pézsmabundás.
– De azért hamar megfő – állapította meg elégedetten a lengyelbundás.
– Hát, remélem – mondta a pézsmabundás.
– Egészen biztos, Endre bátyám. Ez a gidrány maximum ötéves.
– Honnan lehet azt tudni, Károly öcsém?

A lengyelbundás kése hegyével végigzongorázott a vigyorgó lófej fogsorán.

– A dolog úgy áll, hogy amelyik lónak már egy csikófoga sincs, az okvetlen idősebb négy és fél évesnél. Másfelől azonban, ha minden fogán megvan a kupa, akkor hat évnél fiatalabb – magyarázta Endre grófnak Károly gróf. És sóhajtva tette hozzá:
– A bélszínhez kéne hozzáférni, Endre bátyám.
– Én is azt szeretném, Károly öcsém.
– Kívül jó ressen.
– Belül véresen.
– Isten tudja – sóhajtott a lengyelbundás, miközben újra körbejárják a dögöt –, hogy merre lehet az a vesepecsenye.

A harmadik házba bevágott egy akna, s utána sokáig potyogott lefelé a malter- s üvegtörmelék. Rá se hederítettek, csak mentek körbe-körbe, míg csak a pézsmabundás meg nem állt, és a ló marjába bele nem bökte a cserkészkés hegyét.

– Itt – mondta határozottan.
– Ha a marjába vágnak bele – magyarázta –, akkor a rostélyos alatt, néhány ujjnyival a hátszín fölött okvetlenül megtalálják a vesepecsenyét.
– Honnan méltóztatod ezt tudni, Endre bátyám? – kérdezte a lengyelbundás elismeréssel.
– Franciaországi erdőségeimben többször trancsíroztam szarvasokat – válaszolta könnyedén a pézsmabundás.
– Hát akkor lássunk hozzá, Endre bátyám.
– Parancsolj, Károly öcsém.
– Te értesz hozzá, kedves bátyám.
– Te vagy a frissebb, kérlek.
– Viszont te vagy az idősebb.

Még egy kicsit noszogatták egymást, aztán megállapodtak, hogy Károly gróf a hátszín felől kezdi a munkát, Endre gróf pedig a lágyék irányából. Megfenték a késeiket, egyiket a másikon.

– Hát rajta, Endre bátyám – mondta Károly gróf jókedvűen.
– En avant, Károly öcsém – szólt Endre gróf lelkesen. Ezzel nekiestek a húsnak.

Endre gróf ötven-, Károly gróf negyvenéves volt. Mindkettőjük életében ez volt az első hasznos munkamozdulat, s méghozzá – a sors különös kegyelméből – olyan mozdulat, melyhez jól értettek… Nagy idők voltak eljövendők.


1948

 

[Hortator]

Örkény István Szakemberek (https://reader.dia.hu/document/Orkeny_Istvan-Egyperces_novellak-15378)

Két gróf állt a latyakos Várfok utcában, két nappal Buda eleste előtt.

– Te mit hoztál, Endre bátyám? – kérdezte a lengyelbundás, bilgericsizmás, zergekörmös kalapos.
– Teddy fiam cserkészkését – válaszolta a pézsmabundás, perzsagalléros, Eden-kalapos. – Hát te, Károly öcsém?
– Én a vadászkésemet – húzta ki Károly gróf a finn kést. Körbejárták a lódögöt. Messziről három rövid géppuskasorozat hallatszott, öt meg öt és megint öt lövés. Megállapodtak a tetem fejénél.
– Kevert gidrány – jegyezte meg a pézsmabundás, közismert versenyistálló-tulajdonos.
– Kese – mutatott a ló fehér kamásnijára a lengyelbundás, jeles úrlovas.
– Szép, izmos tüzérhámos – mondta a pézsmabundás.
– De azért hamar megfő – állapította meg elégedetten a lengyelbundás.
– Hát, remélem – mondta a pézsmabundás.
– Egészen biztos, Endre bátyám. Ez a gidrány maximum ötéves.
– Honnan lehet azt tudni, Károly öcsém?

A lengyelbundás kése hegyével végigzongorázott a vigyorgó lófej fogsorán.

– A dolog úgy áll, hogy amelyik lónak már egy csikófoga sincs, az okvetlen idősebb négy és fél évesnél. Másfelől azonban, ha minden fogán megvan a kupa, akkor hat évnél fiatalabb – magyarázta Endre grófnak Károly gróf. És sóhajtva tette hozzá:
– A bélszínhez kéne hozzáférni, Endre bátyám.
– Én is azt szeretném, Károly öcsém.
– Kívül jó ressen.
– Belül véresen.
– Isten tudja – sóhajtott a lengyelbundás, miközben újra körbejárják a dögöt –, hogy merre lehet az a vesepecsenye.

A harmadik házba bevágott egy akna, s utána sokáig potyogott lefelé a malter- s üvegtörmelék. Rá se hederítettek, csak mentek körbe-körbe, míg csak a pézsmabundás meg nem állt, és a ló marjába bele nem bökte a cserkészkés hegyét.

– Itt – mondta határozottan.
– Ha a marjába vágnak bele – magyarázta –, akkor a rostélyos alatt, néhány ujjnyival a hátszín fölött okvetlenül megtalálják a vesepecsenyét.
– Honnan méltóztatod ezt tudni, Endre bátyám? – kérdezte a lengyelbundás elismeréssel.
– Franciaországi erdőségeimben többször trancsíroztam szarvasokat – válaszolta könnyedén a pézsmabundás.
– Hát akkor lássunk hozzá, Endre bátyám.
– Parancsolj, Károly öcsém.
– Te értesz hozzá, kedves bátyám.
– Te vagy a frissebb, kérlek.
– Viszont te vagy az idősebb.

Még egy kicsit noszogatták egymást, aztán megállapodtak, hogy Károly gróf a hátszín felől kezdi a munkát, Endre gróf pedig a lágyék irányából. Megfenték a késeiket, egyiket a másikon.

– Hát rajta, Endre bátyám – mondta Károly gróf jókedvűen.
– En avant, Károly öcsém – szólt Endre gróf lelkesen. Ezzel nekiestek a húsnak.

Endre gróf ötven-, Károly gróf negyvenéves volt. Mindkettőjük életében ez volt az első hasznos munkamozdulat, s méghozzá – a sors különös kegyelméből – olyan mozdulat, melyhez jól értettek… Nagy idők voltak eljövendők.


1948

Mondjuk az utolsó mondat nem öregedett jól, de ez nem Örkény hibája.

 

[Masztiff]

Mondjuk az utolsó mondat nem öregedett jól, de ez nem Örkény hibája.

Nem azt gondolta/várta '48-ban, ami lett...