1944 késő tavaszán vetették be az első Zrínyi II rohamtarackokat (a m. kir. 1. rohamtüzérosztály állományában, a Galíciában harcoló m. kir. 1. hadsereg keretén belül). A Zrínyi rohamlövegek a tordai csatában megsemmisítettek 18 db legendás T-34 típusú szovjet közepes harckocsit, míg a Zrínyi II-es típusú rohamtarackok közül csak 6 darabot tettek harcképtelenné a szovjet harckocsik! Később ezeket a rohamlövegeket Bozsoki János próbaszolgálatos zászlós rohamlövegével elvontatta, így sikerült ezeket is kijavítani. Bozsoki zászlós tettéért megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet. A Zrínyi rohamlövegek Budapest védelménél is kiválóan szerepeltek Billnitzer Ernő tábornok parancsnoksága alatt.
Azért a T-34 ellen kihozni egy 3:1-es előnyt úgy, hogy az ellenfélnek elismerten nyomasztó mennyiségi fölénye van a harctéri bevetéskor, az bizony elég jó arány!
A szegecselt páncél elavultnak számított már a háború elején is! Valóban! Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a lánctalppal, + perforált előtétpáncéllal nem volt --a szegecselt páncéloknál korábbi valóban tragikus-- sérülési arány a leszakadt fejű szegecsek belső térbeli pusztítása miatt, ami gyakorlatilag a repeszekhez hasonló hatású.
Tehát a II. v-h végére mindkét fél által általánosan alkalmazott tábori páncélzat kiegészítés --a lánctalp, mint előtétpáncél-- és a perforált lemez --a németek is átvették-- csökkentette annyira a a szegecselt páncélzat említett valós hátrányát, hogy a megmaradt leírások nem is említik ezt a hatást a szegecselt páncélzat jelentős hátrányaként.
Azt viszont igen, hogy a 18 darab T-34 kilövés során mind a hat saját Zrínyi javítható állapotú maradt!!!
A harctéri tapasztalat tehát azt mutatja, hogy a valóban elavult szegecselt páncélzat a kiegészítésekkel igen jó színvonalat tudott felmutatni A HARCTÉREN!
Nem papíron, nem lőtéren, nem gyakorlaton ...
A harctéren, a Valóságban!
Használhatóságát tekintve, összességében, egyes technológiai szempontból elavultnak tekinthető részei ellenére isélvonalbeli haditechnika volt!
A harctéren csak ez számit! A NATO-nak/a médiában ez nem számít, mint látjuk ezt naponta!
A korszerűséghez adalék: a StuG III alváza a PanzerKampWagen III már a háború elején is elavultnak számított!!!
Nicsak: mégis a II. V-h egyik élvonalbeli, újszerű haditechnikája lett belőle10e(+) darabszámban gyártva!
Összességében értékelve kapunk használható értékelést, részleteket kiragadva és önigazolásra használva nevetséges/használhatatlan/hiteltelen értékelést lehet csak készíteni
Vissza térve az eredeti témához: A német-csoda-várás akkor elqúrt plitikája miatt nem lett kiaknázva a további több fejlesztési lehetőség sem. Ilyen például az,hogy az eredetileg L24-esnél is "rövidebbre vágott" kb. L20-as lövegcső beépítése miatt bőven volt még tartalék! A Stug is ilyesmi L20 méretű löveggel kezdte, majd eljutott az L46-ig.
Ezt a lehetőséget "átaludtuk" a német igéretek miatt.
A magyar L20-as méretű --hazai gyártású !!!-- löveget is hosszabb L32/L40/L... verziókban kellet volna gyártani/beépíteni, ha nem aludjuk el az időt a kizárólagos német-csoda-várással ezen a területen!
Másik kimaradt lehetőség: Az olaszok például jól elvoltak a rövidebb csővel, mert voltak kumulatív gránátjaik hozzá!
Asszem' nekünk nem! Ebben nemvagyok biztos,de a forrásokban nem emlékszem ilyen lőszer jelentős használatának említésére.
Azt is átaludtuk, hogy hazai gyártása volt a 80mm-es Bofors (légvédelmi) ágyúnak, ami 15(+)/perces tűzgyorsaságot tudott.
A németek legjobb 88mm-es harckocsiágyúja is légvédelmi üzemmód felől jött!
Nekünk ezt a lehetőséget is sikerült "átaludni"!
Lehetőség volt, az illúziókat választottuk, majd jött a Politika részéről ismét a szokásos: "... a nehéz történelmi helyzet..."
.