20 évvel ezelőtt Magyarország és Németország szövetségesek voltak a Nagy Háborúban. A Wehrmacht számos tisztje az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében kezdte katonai pályafutását. Személyes kapcsolatok és régi fegyverbarátság fűzte össze a két ország tisztikarát. Németország nem csak szövetségesünk volt, de az egyetlen ütéképes szövetségesünk, amely pártolta a magyar revíziós törekvéseket és nyitott volt a gazdasági együttműködsére. Az első és második bécsi döntés után Hitler olyan népszerű volt Magyarországon, mint külföldi még soha. Utcákat, tereket neveztek el róla. A legerősebb ellenzéki párt a Nyilaskeresztes Párt volt, amely még messzebb ment volna el a németek kiszolgálásában, mint a kormány. A katonatisztek szinte követelték a háborút a németek oldalán. Egészen abszurd a feltételezésed, mely szerint Magyarország a németek ellen fordulhatott volna. (Ezt csupán egy marginális értelmiségi kör, az elnyomott zsidóság és az illegális kommunisták támogatták volna.) És ha mégis kimaradtunk volna? Túlértékeled a magyar fegyveres erők harcértékét, ha azt gondolod, hogy akár 1942-ben, akár 43-ban vagy 44-ben sikeresen szálhattak volna szembe a németekkel.
De a kedvedért játszunk el a gondolattal, hogy Magyarország akkor a 10 millió reálpolitikus jövendőmondó országa lett volna, akik hozzád hasonlóan látják, hogy a németek el fogják veszíteni a háborút és ezért eldöntik, hogy nem tartanak velük, sőt, ha kell, fegyverrel is megvédik hazájukat. Nos, a hasonló kvalitásokkal bíró Hollandia 5 napig tudott ellenállni. A jóval nagyobb és népesebb, hegyektől szabdalt Jugoszlávia 11 napig. Franciaország, amellyel végképp nem vagyunk egy súlycsoportban, 1 hónapig.
A vonakodó és megbízhatatlan magyarokkal szemben a németek már 1943 szeptemberére kidolgozták a megszállási terveket. Ennek fő előírásait követve indultak meg 1944 március 19-én Szerbiából, Horvátországból, Németországból és Szlovákiából a támadó csapatok. A műveletet megfelelően előkészítették, pár nappal korábban Horthy-t a vezérkari főnökkel együtt németországi tárgyalásokra hívták. Ott a vérontás elkerüléséről győzködték őket, végül Hitler a román hadsereg behívásával fenyegette meg Horthy-t, aki ezt elkerülendő beleegyezett a megszállásba.
A "kivérzett" német haderő harcértékét jelzi az is, hogy gyakorlatilag a szovjet frontvonal orra előtt verték le a varsói felkelést 1944 októberére és hasonló helyzetben sikeresen számolták fel a szlovák nemzeti felkelést is 1944 novemberére.
S hogy mindezt miből? A Wehrmacht személyi állománya 1944-ben érte el a csúcsot, amikor több, mint 12 millió katonát tartott fegyverben, az SS pedig 1945-ben ért a csúcsra 830 ezer katonával. A franciaországi hadjárat fő harckocsija a Pz.II volt, 1944-ben a budai várba már a Királytigris is bedübörgött. Ja, és ha mindez nem lenne elég, a románok alig várták, hogy jöhessenek!
Nem biztos, hogy megbízható forrás, de úgy rémlik, a szakkönyvek is hasonló adatokkal dolgoznak:
https://www.feldgrau.com/WW2-Germany-Statistics-and-Numbers
