A fenyegetésnek megfelelően kell felkészülni. Ha a környező országok és középtávon felmérhető biztonsági fenyegetés szerint ez lesz a legkomolyabb tüzérség a környéken, akkor bizony ez megfelelő erő.
El kellene már szakadni attól a bugyuta szemlélettől, hogy egy haderő úgy működik, hogy felfejlődik X km fronton. Ez még a tömeghadseregek korában sem volt igaz. A frontvonal valójában egy virtuális vonal az utolsó ismert ellenséges pozíciók között, de a vonal mentén sokszor nincs semmi. A védelem mindig városok és jól védhető területek közé épül fel. Pont olyan "buborékokat" hoznak létre, ahogy a konvojok és hadihajó csoportok körül.
A korszerű haderő arról szól, hogy van egy mobil, erős és jól védett zl. erőd, amit képes vagy odaküldeni bárhova védelmi pozíciót felvenni, támadni vagy ellentámadni. Mindezt úgy, hogy a légvédelmi biztosítja mozgás közben és az is mozog és a támogató fegyvernemek is segítenek, ha kell. Pl. a légierő is ilyen.
Valahol pislogok, hogy magyarázni kell ezt, mert a német Blitzkrieg is erről szólt. Áttörtek bizonyos pontokon és bekerítve nyomták le aztán az ellenséges erőket vagy foglaltak el kulcsfontosságú pontokat az ejések, amit aztán másolni akartak a szövik Market Garden hadművelettel, meg a D-napon is azért szórták le az ejéseket.
Nem véletlenül mondtam azt, hogy mennyire fontos a CAS reakcióideje és az, hogy mekkora távolságból tud dolgozni és miért kapálóztam a Mi-24 feltámasztása ellen. Azért bakker, mert ezzel a koncepcióval harcérintkezés esetén 2 db Gripen 6-8 db SDB-vel is gamechanger, ha nem kergeti el vadászgép. Megfelelő célkijelölés esetén egy század járművet leradíroznak. Ha addig a pillanatig kiegyenlített erőviszonyok voltak, akkor már nincsenek és a földiek tehetik a dolgukat és az ellen min visszavonulásra van késztetve.
Ez a területlédelem és nem az, hogy X ezer baka ül a seggén kalával. Már a Maginot vonalnál sem jött be...
ui., csak a margóra. A híres Easy század is Winters vezetése alatt így tartotta Hollandiában a számszerű német túlerő ellen a frontvonalat, hogy folyamatosan kis ellenlökésekkel - meg hol nagyobbal - dolgozott, mert belátta, hogy máshogy nem tudja tartani az számára kijelölt szakaszt.
Ezért nem ért semmit sem a doni magyar védelem, mert papírvékony volt és mobilitás 0. Teljesen alkalmatlan volt egy frontszakasz tartására. A harcászati realitás az lett volna, hogy megfelelő helyre visszavonulva ellentámadásokkal próbálnak esetleg útjába állni az oroszoknak, ha ehhez lett volna eszközük. De nem volt. A politikai vezetésben meg nem volt meg a hajlam arra, hogy nemet mondjon. Az eredmény ismert.
Vagy az 1943-as német 3. harkovi csata utáni siker is erről szólt. Manőverező védekezésről, katlan és német siker lett a vége. Télen.
(Ennyit arról, hogy a szovjet szuperkatona télen...)