Általában csak r.o. üzemmódban vagyok, de ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Szerintem kicsit félre kéne a TGM-féle neoliberális gőgöt és a háttérbeszorultság okán fellépett sértettséget. Körül kéne nézni egy kicsit objektív szemüvegen át is és nem csak a pocskondiázásra koncentrálni. Sokan saját személyes kudarcukat vetítik ki Magyarország "borzalmas" állapotára és szidnak mindent, holott a helyzetnek saját maguk is részesei, sőt nem kis mértékben okozói. A külföldre "menekülők" között nemcsak értékes mérnökök és orvosok vannak ám, hanem sok lusta, semmirekellő mihaszna pöcs, akik itthon nem gazdagodtak meg két hónap alatt és ezért hőzöngve külföldre távoznak. De azért megjegyezném azt is, hogy akik itthon maradnak és szorgalmasan dolgozgatnak, azok ha valamikor, hát most elérhetnek valamit, többet, mint eddig bármikor. Kereken negyven éves vagyok és a feleségemmel tíz év alatt eljutottunk albérletből, a 0-ról szép családi házba két gyerekkel 0 szülői segítséggel. Dolgoztunk. Ennyi történt. Nem hőbörögtünk, hanem dolgoztunk, és ezt a jelenlegi rendszer támogatja. Lehet fideSS-ezni, meg NER-ezni, leszarom. És a baráti körben, családban, rokonoknál mindenki kivétel nélkül ugyanígy előre jutott az elmúlt években, és vidéken, még kis zsákfaluban is ezt látom. Nekem spec. az oktatással az égvilágon semmi bajom nincs, a lányaim olyan oktatásban részesülnek, amiről én nem is álmodhattam 30 éve. Igenis van fejlődés, csak nemcsak a szart kell keresni mindenben. Elmehetsz ugyanabba a szállodába úgy, hogy eldöntöd hogy szarul fogod érezni magad és mindenben hibát keresel, és igen, szarul is fogod magad érezni, meg úgy is, hogy észreveszed a jót is és nem csak a hibákat keresed. Sok múlik a hozzáálláson is. Látni kell, hogy itthon mindig is divat volt fikázni meg szarozni mindent, csak amikor nem egy-kettő, hanem tömegével jönnek haza végleg a régi osztálytársak, kollégák, rokonok külföldről, akkor esik le, hogy annyira nem is szar ám itthon minden. Hogy Angliából, Franciaországból, Spanyolországból az összes ismerősöm hazajön, ha baja van, hogy az állandóan szarozott egészségügybe elmehessen és rendbetetesse a visszereit, kioperáltassa a zsírgombócát, meg kivetesse a firlefrancait. Anyám tüdőrákban halt meg két hónapja. Öt éve diagnosztizálták nála a rákot, azt mondták, hogy világszinten 3-6 hónap a túlélési esélye. Öt évig életbentartotta ez a mocsok szar egészségügy. Örök hálám érte nekik. Igenis van mit védeni, ezt csak akkor látná sok ember, ha tényleg nem lenne már mit védeni.
„Kereken negyven éves vagyok és a feleségemmel tíz év alatt eljutottunk albérletből, a 0-ról szép családi házba két gyerekkel 0 szülői segítséggel." - és mond kedves Sinonelli Nertárs 30 éves korodig mit csináltál?
„És a baráti körben, családban, rokonoknál mindenki kivétel nélkül ugyanígy előre jutott az elmúlt években, és vidéken, még kis zsákfaluban is ezt látom."
Kis zalai zsákfaluban lakom 13 éve, és én nem látom! - biztos az én szememmel van a baj.
Ellenbe ha átmegyek a szomszéd (nagyon)kisvárosba szombat délután, szinte csak túrbános (nagyon)sötétbőrű embereket látok ténferegni az utcákon. A baromfi feldolgozóban dolgoznak, abba, ami tizenegy néhány éve nyitott meg. Akkor a meghirdetett állásokra sokszoros túljelentkezés volt, nehéz volt bekerülni (csak magyarok jelentkeztek, a környező településekről). Most már mind Ausztriában dolgozik, helyükre először ukrajnai magyarok, majd echte ukránok, majd indiaiak érkeztek.
Múltkor a nagylányomat nem mertem a buszmegállóban hagyni, inkább bevittem Egerszegre, mert a buszállomáson csak (ezek) azok lézengtek akik ellen a Ner (nagyon)megvédett bennünket.
„Öt évig életbentartotta ez a mocsok szar egészségügy. Örök hálám érte nekik. Igenis van mit védeni, ezt csak akkor látná sok ember, ha tényleg nem lenne már mit védeni."
Anyósom az egészségügyben dolgozik (intenzív osztály), feleségemnek is egészségügyi végzetsége van, most a szociális szférába dolgozik, - tehát van némi rálátásom. Az egészségügyi rendszer azért nem omlik össze, mert mindig akadnak olyan lelkiismeretes, mély hivatástudattal rendelkező orvosok, ápolónők, stb. akik a vállukon viszik, - örök hála (és több megbecsülést nekik)!