HVG (360 azaz paywall):
Felidezi Hankiss egykori monologjat, hogy lehetünk-e kozephatalom (nem, ebben igaza volt Hankissnak), de ugy tunik, márpedig ilyesmi van a tervekben, majd rater a beszerzesekre ill a hatterukre:
"Magyar többségi tulajdonban lévő cég láthatja el Közép-Európát katonai kiképző repülőgépekkel, sőt katonai szállítógépek gyártásában is részt vehet. Felerészben magyar vállalat, részben magyarországi gyártással szállíthat vasúti kocsikat Egyiptomtól Magyarországon keresztül Kubáig a világ számos vasútvállalatának. És ismét magyar tulajdonba kerülhet számos határon túli műemlék épület, amely turisztikai attrakcióként nemcsak a nemzeti összetartozás érzését erősítheti, hanem profitot is termelhet üzemeltetőinek. A látszólag egymástól független híreket az fűzi egybe, hogy mindegyik a magyar kormányfő régiós dominanciára törekvését szolgálja."
Utana vegigveszi oket, először a repulogepgyarat, leirja az Airbus ill Emvraer kapcsolatot es a varhato uj szallitogepek beszerzeset is ugyesen kapcsolja, majd igy folytatja:
"Az Aero egyébként már a Gyurcsány-kormány idején érdeklődött a magyarországi befektetési lehetőségek iránt, eddigi tulajdonosa, a cseh Penta pénzügyi csoport a debreceni húsüzem felvásárlásával és így a Kaiser Food Kft.-vel eddig is jelen volt a magyar gazdaságban. Most azonban az Aero egy nagyobb ívű tranzakció keretében vált 51 százalékban magyarrá, egész pontosan Tombor András tulajdonává.
A Penta el akarta adni a repülőgyárat, vevőnek pedig örömmel jelentkezett egy ugyancsak cseh hadiipari cég, a családi tulajdonban lévő Omnipol, amely az L–39NG fejlesztésében is részt vett. Az Omnipolnak azonban egyedül nem volt elég tőkéje a mintegy 80 milliárd forintosra taksált ügylethez. A magyar állam fürkészei és portyázói viszont éppen ilyen zsákmány után kajtattak. Mint az Omnipol tulajdonosa, Richard Háva a
Hospodárské novinynak elmondta, viszonylag szűk az a kör, amely a hadiiparba akar fektetni, ráadásul még Kelet-Európát is ismeri. A bizniszben nem akárki lehetett az összekötő. Az ottani sajtó úgy tudja, hogy az Aero-üzlet finanszírozásában a leggazdagabb cseh, Petr Kellner is részt vett. Bár Háva ezt kategorikusan cáfolta, Tombor pedig mély hallgatásba burkolózott, a cseh üzletember azt nem zárta ki, hogy a jövőben még Kellnerrel is tárgyalhatnak.
Márpedig Kellner nem először üzletelne Orbán köreivel. Az ő cégtársa vett részt abban a tranzakcióban, amellyel Mészáros Lőrinc 2018-ban megszerezte a Mátrai Erőművet, és bár Kellner látszólag elhalászta Mészáros elől a magyarországi Telenort, annak 25 százaléka azóta a magyar államhoz került.
Vagyis a piac felosztásában ma már egyértelmű az együttműködésük, akár önszántukból, akár kényszerű behódolásból történik. Így nem kizárt, hogy Kellner még megjelenik a repülős üzletben, amelynek a pénzügyi tranzakcióját egyébként Magyarországon futtatják le. Az elmúlt hetekben ugyanis nemcsak a befektetőcéget, az Aero Investment Partnerst alapították meg Budapesten, hanem – mint a HVG kérdésére a Pentánál megerősítették – az eladó projektcégét, a Vodochody Holdings HU Kft.-t is."
Ezutan rater a Jelcinekre, ott is van uj (nekem tutira):
"Orbánék számára ez a másik erős érv a befektetés mellett: az állami közbeszerzésekből remekül tudnak profitálni a kormányhoz közeli üzletemberek. Az ősszel már látni lehetett, hogy a török harci járműveket sem csak egyszerűen eladja a Nurol Holding a magyar honvédségnek, hanem közbeékelődik Mészáros Lőrinc üzlettársának, Szíjj Lászlónak a cége. A török szaksajtó éppen most cikkezik arról, hogy Magyarország az első az uniós és NATO-tagállamok közül, amely néhány száz (!) török járművet rendelt meg, amelyeket a Nurol még az idén le is szállít. Hasonló konstrukcióra ad lehetőséget Tombor cége is, amely a jövőben a katonai repülőgépek beszerzéséből részesülhet."
Aztan jon a vasúti jarmugyartas, benne ripacsokkal:
"Az oroszok is trójai falónak szánták azt a céget, amelybe egy szűk éve társult be Orbán másik portyázója, az immár kaszinókirály Szalay-Bobrovniczky Kristóf, és amely a napokban vásárolta meg az államtól, méghozzá versenyeztetés nélkül, a 8–9 milliárd forint éves árbevételű Dunakeszi Járműjavítót. A DJJ a Transmashholding első gyártó üzeme az Európai Unió területén, és az orosz vállalat nem is rejtette véka alá, hogy a magyarországi felvásárlás fontos lépés a cég nemzetközi terjeszkedésében."
"A Transmashholding Hungary ráadásul további felvásárlásokat sem zár ki Magyarországon. A HVG úgy tudja, felmerült az osztrák kézben lévő miskolci járműjavító, sőt az immár utolsó állami vasútijármű-javító, a szolnoki bekebelezése is. A DJJ élére napokon belül hivatalosan is megérkezik az a Wein András, aki decemberben még az osztrákok cégét igazgatta Miskolcon.
A dunakeszieknek – immár az orosz vállalatcsoport részeként – az lesz az első munkájuk, hogy legyártsanak, illetve összeszereljenek 680 kocsit abból az 1300 darabból, amelyet az egyiptomi vasúttársaság rendelt az orosz–magyar vegyesvállalattól. Ez hatalmas megbízás, több mint egymilliárd eurós üzlet. A Transmashholding ezzel egy csapásra komoly referenciamunkát szerzett, ami nyilván mindkét tulajdonosnak jól fog jönni a jövőbeli megrendeléseknél és közbeszerzéseknél.
Egyúttal nehéz nem észrevenni, mennyire gyümölcsöző az együttműködés az autokrata rendszerek között, legyen szó akár török harci járművekről, akár orosz vagonokról. Valószínűleg éppen ez az ideológiai rezonancia, név szerint Matteo Salvini hiányzik ahhoz is, hogy
végre le lehessen zárni a magyar állam trieszti kikötővásárlását, és így, ha csupán néhány száz méteren is, de ismét tengerhez jusson a magyar."