Miért kellene bárkinek a megélhetéshez elégtelen(alsó hangon nettó 350 000 Ft-tól indul, hogy nincs olyan átlagos probléma amit nem tudsz idővel orvosolni) összeget keresnie, aki dolgozik bármit? Én ezt nem értem a társadalomfelépítésben(értem, de az vért kíván, játsszuk az illúziót). Ember, adot ország összes baromságának megfelel, számontartott, nem bűnözik, bevallja az adóját amennyire a feddhetetlen vállalkozók engedik, kúrja el az életét csavargyárban, konyhán, akárhol. Nem annyit nem keresnek, ami arra elég, hogy tíz év megfeszített melóval vegyenek egy társasházi neopanelt ami ma lakóparki lakásnak hívunk, hanem annyit sem adott esetben, hogy az éves keresetükből a főnökük téligumi szettje kijöjjön, ha 100%-ban félretennék erre a nemes célra.
Tök mindegy szerintem, hogy szart szed ki emberek alól, vagy 8 általánossal szalad a halálba, vagy gépiesen mosogat egy üzemi konyhán tizennégy órán át. Mindegyiknek kellene annyit keresnie a munkájával(közjó meg egyéb faszomságok amiről papolnak mindig a nagy megmondók), hogy cserébe, ha dolgozik, ne szopassák, ne legyen sutyuri fizetés mert ez így jó a górénak, és ha neki, neked akkor jó nem(?), ne legyen választás az élete ideje és az ereje felélése közben, hogy fogat csináltasson, vegyen egy autót, az nyugodtan tartsa fent, etesse a gyereket, fizesse a számlát. Ezek elvárások, attól a társadalomtól, ami úgy szervezi önmagát, hogy az elvárásnak ne lehessen az általa nyújtott rendszerben megfelelni. Ez hülyeség kérem. Szóval szerintem a katona és a tanár és az ápoló is megérdemli a pénzt.
Odaállíthatjuk egy építkezés szintátadására a bölcsész/közgadász/politológust akire a kőművesnek lényegében soha és semmilyen körülmények között nem lenne szüksége egyetlen korszak egyetlen percében sem hogy mondja már meg, hogy jó-e minden? 
