Azért ideje lenne valamiféle kormányzati kommunikációnak a tekintetben, hogy az eddig bejelentett beszerzések hogy is állnak. A Lynx csúszik sokat, a Gidrán csúszik sokat, minden egyéb technika majd jön eredetileg is, de azok is csúszni fognak-é, de pl. a Gripen modernizáció hol tart, a fegyverzetfejlesztése hol tart, miért nincs még Spike a katonáknál, milyen a központi raktár üzemeltetése, a Samoc hogy muzsikál, Nasams időben jövend-é, egyáltalán jön-é a demokráciás démonizáltságunk okán? Mi az ami fix megrendelt tervezhető, mi az amiben nyírás lesz-van, mi az ahol újratervezés van, ha van akkor milyen mód? Hogy állunk a rakétatüzérség piackutatásával? Még egy generációnyi fejlesztést várunk?
Hogy fog lezajlani a digitális katona, mikor fog integrálódni a hálózatba a beszerzett képességek mindegyike, mikor áll fel lényegében a rendszer, az agy amire kötve a kisebb méretű haderő is alapozhat amíg nem cseszik szét a hálózatot? Mikor lesz műholdunk? Nem lesz-e a tiszti vízfej helyett ezúttal elektronikus vízfejünk, aminek a fizikai lehetőségeit behatárolja a mozdítható technika mennyisége?
Elismerve a totális kommunikációs rendszer előnyét, nem lett-e láthatóan túl kicsi a végrehajtó kéz kialakítása ehhez?
Így a háború árnyékában annak minden politikai vonzata mellett még mindig ráérünk-e az évtized végére egy kicsi de modern haderőt építeni, nem kell használt cucc modernizálva technikát teremteni amit lehet az ábrándvilágon kívül is használni az új helyett addig is amíg az csúszik, majd vele együtt is? Ráérünk-e még mindig azt gondolni, hogy haderő nélkül ki tudunk maradni a buliból győztesen, vagy egy kis haderővel a zsebünkben ami egyoldalúan becsatornázott mialatt a szövetségeseink egy része konkrétan a nemzeti halálunkat kívánja?
A lengyel haderőfejlesztés megalomán mértéke nem jelent az ország számára egyfajta tükröt? A saját iparuk sikeres fejlesztéseit megteremtve polcról modern beszerzéseket is eszközölve minden téren hatalmas anyagi ráfordítással, de elképesztő technikai erejű haderőt hoznak létre. Nem lesz-e a fejlesztésünk iparközpontúsága döntő tényező, ha a belőle születő eszközök akár rossz esetben a közben lezajló világégés utánra vannak ütemezve? Mennyire lehet ebből rövidtávú és egyben szánalmas vereség a hosszútávú nyereség helyett, ha nincs ami megvédje? Nem szükséges-e ellensúlyoznunk magát a lengyel megalomán fejlesztést, valamelyest reagálva erre mint a térségünk egyik országának lépése? Aminek a velünk nyíltan ellenséges, a területünkből érdemtelenül birtokló Ukrajna szoros szövetségese, amiképp a románok is.
Mekkora az anyagi hátrányunk az elképzelésekhez képest? Mekkorát rontott ez a lehetőségeinken? Mekkora a kormányzati hibalehetőség, ha a mostani balhé minden információja leszűrhető volt nekem, sima állampolgárnak is évtizedes szinten korábban és mégis másjorra várták már eredetileg is a kommunikáció szerint? Hol a hiba? Nincs katonai stratégiai szakpolitika ami képes egyszerű panel jelleggel alkalmazott eszkaláció politikai lépések felismerésével előtérbeni helyezni önmaga fontosságát megelőző jelleggel? Nincs hírszerzés ezzel a képességgel és oktatással? Nincs politológia ami képes felismerni a primitíven egyszerű párhuzamokkal forgatókönyvből bestseller lépéseket kicsit módosított közegben? Nem ismerte fel a hazai értelmiség egyik ága sem önmaga helyzetét?
Ha igen, milyen lépésekre számíthatunk? Nézzük ahogy lassan cammog a dátum száma, mialatt a többi szám csinál valamit és sóhajtozunk, vagy lesz olyan technikai beszerzés, ami ad védelmet a katonákra ezalatt az idő alatt is?
htka.hu
