Azt gondolom, hogy több elgondolás született a témában a topik indítása óta. Van itt érzelmi alapú, van racionalitást mellőző, illetve a pillanatnyi gazdasági (politikai) helyzetet figyelembe vevő, van a közelmúlt emlékei alapján közelítő megoldás. És természetesen jó pár szakmai alapon nyugvó fejlesztés. Sajnos talán a legtöbb az érzelmi alapú,de mindenféle racionalitást és szakmai alapot nélkülöző megoldásból van a legtöbb.
A saját véleményemet nem írom le, mivel bár életemet a Magyar Honvédségben képzeltem el 14 évesen, azonban más felé fordított az élet, bár ezt a területet is fegyveres erőként definiálták egészen sokáig. Egy vékony szeletét ismertem meg a Magyar Honvédségnél, sajnálom, hogy nem tudott motiválni a kilátásba helyezett életút...(főleg a kezdete
). Akkor is (1994-95) áthatotta a pénztelenség az egészet, ennek ellenére láttam, tapasztaltam olyan dolgokat, ami megerősített bennem bizonyos már korábban is kialakult attitűdöket, hogy elég kreatívok vagyunk mi magyarok.
Amiért írok az a következő, többször írtátok, hogy amíg a politika nem teszi magáévá a gondolatot, addig nem lesz belőle semmi... de talán tényleg igaz, hogy "minden kezdet nehéz", illetve "ha egy üzlet beindul" ( a legfontosabb " A remény hal meg utoljára..."
)
http://hvg.hu/vilag/20130701_Rasmussen_Orban#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2013_7_1
A kulcsrészlet szerintem:
"Most megerősítettem ezt a megállapodást. Nemcsak a NATO-s elkötelezettség miatt,
hanem nemzeti érdekeinkből is fejleszteni kell a hadsereget. Értéknek kell tekinteni a hadsereget és a NATO-n belüli együttműködést. Nincs tiszteletreméltó ország hadsereg nélkül, és ehhez a feltételeket a kormánynak kell megteremtenie" - fogalmazott Orbán Viktor.
A kérdésem, hogy ezt politikai hovatartozástól függetlenül lehetne-e fokmérőnek tekinteni mindenkinek, függetlenül, hogy mit érez a kormányzat iránt.
Nem tudom, hogy az elmúlt 20 évben volt-e olyan miniszterelnök, aki ilyen kijelentést tett. Én nem emlékszem ilyenre, de természetesen nem a kijelentések számítanak, hanem a tettek. (Mivel azok magukért beszélnek
)