Szeretnék néhány gondolatot fűzni az utóbbi napok terméséhez. Az, hogy miből álljon a jövő magyar hadereje ez az ide íróktól nem több, mint egy játék, és játszani jó, és nem illik elrontani mások játékát, ezért én ezt nem is szeretném, inkább csak segíteni szeretnék ennek a reálisabb kereteken belüli tartásában. Természetesen mindenkinek szíve joga, atomhatalommá fejlesztve képzelje el Hazánk biztonságának megőrzését, de talán van más út is.
Valamikor az első oldalak egyikén leírtam, hogy kicsit fordítva gondolkodunk, talán nem azzal kellene kezdeni, hogy melyik konkrét típusból mennyit vegyünk, hanem azzal, hogy mit is várunk el a Honvédségtől (persze ez a legegyszerűbb). Vannak akik írnak a feladatról, még ha ez vitát is gerjeszt, nem biztos, hogy baj. Természetesen a hon védelmét, de azért ennél talán konkrétabb elképzelések kellenének, hiszen erre, ma vajmi kevés ország képes. Talán abban kellene gondolkodnunk, hogy mekkora ellenséges erő megállítására és szétverésére, az országhatáron túlra való szorítására kell képesnek lennie (pl egy ellenséges gépesített dandár erejű erő). Ezzel el tudjuk kerülni a konkrét ellenségkép megnevezését. Persze az sem gond ha valaki a belső karhatalmi erőt lát benne, de személy szerint azt gondolom, hogy aki tud vezetni harcban egy harckocsi szakaszt, valószínűleg nem fog érteni a nyomrögzítéshez és a nyomozati munkához, azért ez szerintem két külön szakma, a rendvédelem, meg nem csak járőrözésből és objektumvédelemből áll.
Az utóbbi napokban felmerült a hivatásos, sor, vegyes, gerilla, esetlegesen milícia jellegű hadsereg kérdése, pl ennek tisztázása is egy fontos vita lehet. Más, állandóan felmerül a gerilla hadviselés kérdése, mint lehetséges alternatíva, de akik ezen gondolkodnak azoknak a figyelmébe szeretném ajánlani, hogy partzánkodni a megszállók ellen szoktak, vagyis a vereség után. Valóban ez a reális cél, hogy előbb elvesszünk területeket, hogy utána felszabadíthassuk?
Ha ezek megvannak akkor lehet már gondolkodni egy hadrenden, ahol érdemes figyelembe venni a jelenleg meglévő alakulatokat, érdemes gondolkodni a feltöltöttségi arányokon, hiszen tartalékos erők esetén végre elszakadhatunk a jelenlegi állapotoktól.
Ha van hadrend akkor már lehet vitatkozni azon, hogy azokat mivel is szereljék fel.
Néhány tanács azoknak akik beszállnak a játékba. Nézzék meg pl, hogy a Bundeswehr mennyi harckocsit tart hadrenden jelenleg, és a jövőben mennyit szándékozik, de ugyan ezt leírhatom a franciákról és a britekről is. Amikor egy egység, alegység konkrét TO&E-jét leírjuk, akkor talán érdemes elgondolkodni azon, hogy ezt már mások kitalálták és az utóbbi időben harcban is tesztelték, úgyhogy talán érdemes megvizsgálni más hadseregek zászlóaljainak felépítését és technikai feltölöttségét. Talán ha már egy szövetségi rendszeren belül vagyunk, akkor talán az itt található szervezési elveket kellene alkalmazni.
TG
Ui: sokan ragaszkodnak a VSz időkben használatos 3x3+1 hkszd szervezethez. Egy a második világháború páncélos hadviselésében eléggé jártas hadtörténésztől azt hallottam, hogy a 3 kocsis hk szakasz pont az a szervezet ami semmire sem jó. Amikor rákérdeztem, hogy na jó, de akkor később miért is ezt alkalmazták nálunk és a VSz-ben, azt mondta, hogy ott nem a szakasz, hanem a század (a 10 kocsi) volt az alap egység. Ha megnézzük akár a második világháborús német, akár a mai amerikai, brit, német szervezéseket, ott is 4 kocsi szerepel (igen a németek tervezik 3-ra csökkenteni, de szerintem ennek költségvetési okai vannak és valljuk be a németeknek és fegyvereiknek nagyon jó híre van de igazából egyik sem igazán bizonyított harcban az utóbbi 70 évben).