A magyar hadiipar napjainkban

[Watszon]

Oké! Ezek szerint vagy tévesen használta a holding kifejezést vagy jelezni fogja a hajlandóságot az üzletfelek részesedésének kivásárlására, de senki nem vár jelentős elmozdulást. (Ennek viszont így már van előnye és hátránya is. Kifejezi az állam az elkötelezettségét, hogy a fejlesztéseket akkor is végig viszi, ha egyes magán szereplők kifarolnak az üzletből, biztosítja a többi szereplőnek, hogy a másik cégnél elinduló birodalmi lépegető alkatrész meg lesz időre az AT-AT összeszereléséhez. Másfelől állandó menekülő utat biztosít a szereplőknek és könnyen egy-egy veszteséges projektbe kizárólag az állam ragad bele.)

Valami ilyesmire gondoltál?

Valami ilyesmi ))
De az is lehet hogy 100% állami
Azt régmúltról pedig ismerjük

 

[Vogon]

Abban egyetértünk, hogy a törekvés a 100% államira 90% eséllyel bekövetkezendő csődtömeg lenne. Azért nem elhanyagolhatóak azok a megjegyzések, hogy a Minisztérium ismeri a környező országok hasonló példáit és próbál óvatos lenni a piacon. Én bízom benne, hogy nem próbálkoznak meg Pannon Pumát csinálni a jelenlegi jó trendből.

 

[Watszon]

Abban egyetértünk, hogy a törekvés a 100% államira 90% eséllyel bekövetkezendő csődtömeg lenne. Azért nem elhanyagolhatóak azok a megjegyzések, hogy a Minisztérium ismeri a környező országok hasonló példáit és próbál óvatos lenni a piacon. Én bízom benne, hogy nem próbálkoznak meg Pannon Pumát csinálni a jelenlegi jó trendből.

Mik a környező példák ?

 

[hunemperor]

Oké, játsszunk el a gondolattal, hogy szeretné felvásárolni a magyar kormány a RM-et! Mondjuk nem a német anyacégestül, hanem a hazai leányvállalatát...

Üzletileg ez miért jó konstrukció? A cseheknek felajánlották, hogy 100% állami gyárat alapíthatnak és megkapják a licence jogot. Ezt mi valszeg sokkal hamarabb lebeszélhettük volna maguknak, mint felesben alapítani egy céget. A Lynx tervrajzainak értéke -ha jól tévedek- akkor voltak a legolcsóbbak, mikor egyetlen ország sem rendszeresítette. Napról-napra megy fel az ára. Át kéne látni, milyen előnyök voltak azok, amiért utólag akarjuk az általunk alapított vállalat 50%-át megvenni... Ötlet?

Mivel lehet kiváltani a konstrukció elképzelésében a német cég szerepét? Egy pusztán állami tulajdon Zala esetén kisebb a piaci értéke. A kutatásban is nagy érvágás, aminek hosszútávú következményei leginkább katasztrofálisak. Másrészt piaci értékesítése is közelítene a nullához.

Ha már gyakran felmerül a vélemény, hogy sokan csak politikai jóindulat vásárlását látják, ebből a szegmensből is pusztán negatív lenne a dolog értékelése. Nem vagyunk Lengyelország. Társadalmi támogatottsága nem annak van, hogy az utolsó szeg is magyar acélból, magyar kezek által kerüljön bele. Átlag szavazó önmagában nagyobb értéket tulajdonít annak, hogy valamire a német jelző rá van címkézve. Az egész hadipari fejlesztésnek az ad idehaza hitelt, hogy 10 év múlva hátha nem színesfémet gyűjtenek a Lynx gyárban a kidobott BTR-ekből meg a megmaradt T-72-esekből, mint a román harckocsi gyárban ugyan ennyi idő alatt, hogy a külföldi befektetőnek ezt elhisszük.

Egyetértek.
Normális piacgazdaságban amúgy sem 100%-os állami vállalatokra van szükség, hanem éppen - akár állami feladatok ellátásához is - szakmai befektetőre. Az RM pedig nagyon jó választás.
Nem itt lesz a baj.. hanem, hogy jelenleg a piaci környezet jelenleg nem kedvez a hasonló beruházásoknak. Ebben a vonatkozásban is súlyos megkésettség van.

 

[SilvioD]

Egyetértek.
Normális piacgazdaságban amúgy sem 100%-os állami vállalatokra van szükség, hanem éppen - akár állami feladatok ellátásához is - szakmai befektetőre. Az RM pedig nagyon jó választás.
Nem itt lesz a baj.. hanem, hogy jelenleg a piaci környezet jelenleg nem kedvez a hasonló beruházásoknak. Ebben a vonatkozásban is súlyos megkésettség van.

Az utolsó mondatodat nem tükrözi, hogy egyre másra jönnek a nyugati hadiipari cégek, még akkor is ha kétséges, hogy mi megvesszük-e a termékeiket.

 

[krisss]

Egyetértek.
Normális piacgazdaságban amúgy sem 100%-os állami vállalatokra van szükség, hanem éppen - akár állami feladatok ellátásához is - szakmai befektetőre. Az RM pedig nagyon jó választás.
Nem itt lesz a baj.. hanem, hogy jelenleg a piaci környezet jelenleg nem kedvez a hasonló beruházásoknak. Ebben a vonatkozásban is súlyos megkésettség van.

Miben is van súlyos megkésettség ? Most kezdett el a konjuktúra pörögni és tudom, te ezt nehezen tudod elfogadni, de a haditechnikai beszerzések általában nem 1 év alatt szoktak lezajlani.

 

[pöcshuszár]

Egyetértek.
Normális piacgazdaságban amúgy sem 100%-os állami vállalatokra van szükség, hanem éppen - akár állami feladatok ellátásához is - szakmai befektetőre. Az RM pedig nagyon jó választás.
Nem itt lesz a baj.. hanem, hogy jelenleg a piaci környezet jelenleg nem kedvez a hasonló beruházásoknak. Ebben a vonatkozásban is súlyos megkésettség van.

Melyik piaci környezet nem kedvez a "hasonló beruházásoknak"? Csak mert a viRágpiacon eddig (meg ezután) sem lehetett fegyvert eladni.
Ezzel szemben a fegyverpiacon sosem látott konjunktúra van. Az egyes államok 2-3 év alatt nem ritkán duplájára emelték a védelmi kiadásaikat (köztük mi is!)
Mikor kell fegyveripari beruházást csinálni? Amikor a kutyának nem kell a cucc?

 

[Vogon]

Mik a környező példák ?

A pozitívak vagy a negatívak?
Utóbbiakat talán nem kell külön sorolnom, de vagyok olyan f@sz, hogy megteszem.

Ukrajnában állítólag megszűnt a Kraz, mint az ország katonai teherautó és könnyű hordozó platform gyártója. Az Oplotot készítő munkások az elnökhöz fordulnak segítségül, hogy zavarja el az igazgatót és mentse meg a gyárat a bezárástól. Egy olyan országban, amelyik háborúban áll. GDP 5%-át fordítja a hadseregre. Az külön művészet, hogy akkor mennek csődbe, amikor még külföldről is vásárol fel hadianyagot és mindenből hiánya van. A tankgyár erősen gyanús, hogy meg fogja úszni.

Románia a híres állami hadiparával rengeteg csodás fejlesztést indított el, nagyon kevés fejeződött be. Az a pár pozitív példa is külső (török, német és svájci) segítséggel. Létrehoznak komplett gyárakat, szóval a tervrajzok mellé kapacitást is teremtenek. És eddig 1-2 év gyártásánál nem jutottak tovább semmiben. Ők is úgy kezdték az összes projektet, ahogy mi. Ha nem akartunk fogalmazáson gondolkodni, akkor googlival lefordítózhatjuk az ő írásaikat és sajtóanyagnak jó. Külföldi tech transzfer, lemaradás behozása, utána a saját igényeink mellett még exportra is mehet. Hangsúlyoznám, hogy én látom a különbséget a jelenlegi koncepció között, ha végig visszük, akkor az egy hosszútávú külföldi multival egy igazi szerelem. De a románok is jól álltak addig, amíg Leopárd tervrajzok, meg Piranha licence megszerzése kellett, meg első kapavágás van nálunk is gyárak építésénél. Náluk a gond ott kezdődött, hogy hittek egy csoda masina "feltalálásában" és évtizedekig elélnek abból, hogy saját maguknak gyártanak és exportból finanszírozzák a költségeket. A rozsda azért rohadt rájuk, mert 1, tapasztalatlanok voltak a piac jövőbeli igényeivel szemben 2, csak be akarták érni a fejlettebb országokat, de nem tettek lépést megelőzni az időt. Hogy ami ma elfogadható (a számukra) az holnap komplett csomagban kuka mindenhol. Ami ma a jövő technológiája, az holnapra egy okésan elmegy szint.
Zala és az RM H akkor fog érni valamit az évszázad közepén, ha ma elkezdtünk olyan tech kutatásokat, amiket más országok még korainak vélnek. Ha valóban lesznek kínálatara legalább egy csomag a Lynx modernizációjára. Az hangzott el, hogy a számítások szerint az évtized végére visszatérül a jelenlegi beruházás. De ebben a beruházásban csak a gyár gépi felszerelésének jelenlegi költségei vannak benne vagy számolnak korszerűbb berendezések megvételével ez idő alatt? És csak a tech transzfer költsége vagy benne van az elkövetkezendő találmányok forrásigénye?
Visszatérve Romániához, az ő álmuk teljesen megbukott azzal, hogy az utóbbi beszerzéseknél dominál a nem hazai gyártás és nincs technikai lemaradás behozatala szegmens már a tervezéskor sem. Repülőgépek abszolút nulla hazai produktum, rakéta tüzérség szintén, légvédelem ugyan ez a minta. APC és IFV valószínűleg még megdobogtatja a szívüket, de továbbra sincs szó tovább fejlesztésről. Harckocsik jelenleg emlékeztetnek valami "dicső múltra". Ha váltanak Abramsre vagy Leora, akkor egy újabb gyár, ami termelt egy évig és 20 évet korrodálódott.
Ha politikusnak akarok tanácsot adni, nem elhanyagolható szempont, hogy a román lakosságot frusztrálja a szembesülés a fejlettségbeli lemaradást illetően. Ha arról beszélünk, hogy mi mit szeretnénk kezdeni a saját portfóliónkkal, akkor érdemes nem megkockáztatni, hogy fejlődési zsákutcát csináljunk 20 év távlatából. Inkább menjen ki a haszon egy része az országból, de egy RM szerepvállalás esetén a legrosszabb esetben is elérhetőek maradnak tech transzferek és így megmarad a büszkeség, hogy nem rozsdát gyártunk, hanem max külföldön fejlesztett cuccot, aminek csak gyártásához értünk. A románok és ukránok már ennek is örülnének.

Csehek kicsit pozitívabb példa, mint az előző kettő. Érdemes kiemelni, hogy valóban sikerült megvalósítaniuk az exportot. Ami egyben azt is jelenti, hogy bizonyos szegmensekben képesek önállóan kellő minőséget megtervezni és legyártani. De itt érdemes hangsúlyozni (és tanulmányozni), hogy nagyon éles vita van a mindent az állam gyártson és az öntsük kérdés nélkül a lóvét a magán vállalatokba, ha azok a mieink elgondolások között. Úgy gondolom, születhetett pár tanulmány arról titokban, fiókban lapulva, hogy ezekből mit kell átvennünk és mit kell megtartanunk. Egyik szélsőség sem ideális.

Lengyelek példája szintén óvva int a túlzott önbizalomtól. Rengeteget költöttek például drón fejlesztésre és még nem teljesen világos, hogy csak egyes kategóriákban fogják lehúzni a WC-n vagy az egészet kidobták és importra fognak szorulni. De az IFV és APC kategóriában sikeresek a finn átvételt követően. Ténylegesen nem rossz paramétereket határoznak meg a kutatáshoz. De eddig költségeket nem tudnak államilag becsülni, sem időtávot. Alapvető képességeik megvannak, hogy ne egy eleve lemaradt ország legyenek.
Viszont a legsúlyosabb gond, amit nekünk is figyelembe kéne venni, de nem látom, hogy megtennénk, hogy gyártásnál egy nagy kérdőjel halmaz van. Mindenkit elámítanak a számok, hogy mennyit rendelnek egy-egy dologból. Utána a komment szekcióban számolnak páran és hiányosnak érzik a bejelentéseket a határidők elhallgatása miatt. Két szélsőséges állítás szokott megjelenni, mint spekuláció. A, Kapacitások logikusak lesznek, a szállítás meg meglesz az évszázad közepére. (Ez eleve kizárja az exportot. A termék életciklus végén hagyják abba a gyártást, addigra már egy modernizáción is áteshettek. Kezdhetik az új típus bevezetését 2050-ben.) B, A dandárok felállítása, átfegyverzése időben megtörténik, a német kapacitások többszöröse fogja várni, hogy elárassza az export piacot. Homályosan látszik, hogy egy hirtelen jött állami megrendelés után a felhizlalt gyárak mit fognak kezdeni a hadi titkokat ismerő munkásokkal, külföldi megrendelésre váró gyárcsarnokokkal.


Én szívesen olvasnék egy magyar cikket ebben a témában, ami kicsit össze szedné, hogy mik is a környező országok tapasztalatai. Az állami sehol nem szokott siker sztori lenni. Viszont Csehországban meg Lengyelországban az sem szült jót, ha teljesen rá bíztak valamit a magán szektorra. Ezek nem ritkán megbízhatatlannak bizonyultak. Plusz sérülékenyek az innováció tekintetében. (Cseh repülőgépgyár, egy projektje volt és ha már nem jött be, akkor a belső forrásait felélte és esélye nincs külső segítség nélkül új fejlesztésbe fogni.)
Az átlag ember szintjén nem biztos, hogy tiszta, hogy az államnak impulzusokat kell adni egy olyan területen, ahol ő kizárólagos felvásárló lesz (más államokkal egyetembe) és ahol igenis érvényesül a piaci verseny. A magyar üzleti kultúrától idegen, hogy abban gondolkodjak, hogy két évtized múlva egy ütőképes upgrade a mai csúcstechnológiának is kell; négy évtized múlva meg látnom kell, hogyan vezetem ki magamat a válságból, amikor már az alap konstrukció tovább nem terhelhető, vázszerkezetnél teljesen új megoldások vannak.
És nem utolsó sorban kitérne egy cikk arra, hogy a Magyar Államnak vannak erőforrásai, amikre kellene egy jó üzleti modellt felhúzni. Amikor egy nyilatkozat megemlíti, hogy milyen volumennel számol az évtized végén az iparág, akkor azt érdemes a 2%-ból milyen arányban fejlesztésre költéssel összekapcsolni. Ahogy korábban is kifejtettem, nem azért, mert mindent nekünk kell majd felvásárolni. De a veszek a tiédből, te pedig az enyémből elvvel az állam nem csak tulajdonosi szerepvállalást kell, hogy tegyen. Ha valóban tartósan 2%-ot hajlandóak leszünk elkölteni, ezt kereskedelmi diplomáciánál felhasználjuk, akkor kiszámítható környezetet hoz létre, versenyképesség igényét teremti meg, mert a magyar katona inkább kér külföldről Digitális Katona cuccot, és inkább adjunk el oda kézifegyvereket, sem hogy hazai bóvlival menjen misszióba. És egy környező országokban ritkán látott modell, hogy nem terheli túl a költségvetést. (Ezt mi még csak ígérjük. Húsz meg negyven év múlva meglátjuk, hogy Kaposvár kap-e külföldi megrendelést, amennyiben épp nem rendel a Honvédség. Meg ilyen apró kérdések.)

Én bizakodom a Jövőt illetően. A 2015-ös szint alá nem zuhanunk, legfeljebb megfizetjük a tanuló pénzt és kitalálunk utána valamit.

 

[Pogány]

A pozitívak vagy a negatívak?
Utóbbiakat talán nem kell külön sorolnom, de vagyok olyan f@sz, hogy megteszem.

Ukrajnában állítólag megszűnt a Kraz, mint az ország katonai teherautó és könnyű hordozó platform gyártója. Az Oplotot készítő munkások az elnökhöz fordulnak segítségül, hogy zavarja el az igazgatót és mentse meg a gyárat a bezárástól. Egy olyan országban, amelyik háborúban áll. GDP 5%-át fordítja a hadseregre. Az külön művészet, hogy akkor mennek csődbe, amikor még külföldről is vásárol fel hadianyagot és mindenből hiánya van. A tankgyár erősen gyanús, hogy meg fogja úszni.

Románia a híres állami hadiparával rengeteg csodás fejlesztést indított el, nagyon kevés fejeződött be. Az a pár pozitív példa is külső (török, német és svájci) segítséggel. Létrehoznak komplett gyárakat, szóval a tervrajzok mellé kapacitást is teremtenek. És eddig 1-2 év gyártásánál nem jutottak tovább semmiben. Ők is úgy kezdték az összes projektet, ahogy mi. Ha nem akartunk fogalmazáson gondolkodni, akkor googlival lefordítózhatjuk az ő írásaikat és sajtóanyagnak jó. Külföldi tech transzfer, lemaradás behozása, utána a saját igényeink mellett még exportra is mehet. Hangsúlyoznám, hogy én látom a különbséget a jelenlegi koncepció között, ha végig visszük, akkor az egy hosszútávú külföldi multival egy igazi szerelem. De a románok is jól álltak addig, amíg Leopárd tervrajzok, meg Piranha licence megszerzése kellett, meg első kapavágás van nálunk is gyárak építésénél. Náluk a gond ott kezdődött, hogy hittek egy csoda masina "feltalálásában" és évtizedekig elélnek abból, hogy saját maguknak gyártanak és exportból finanszírozzák a költségeket. A rozsda azért rohadt rájuk, mert 1, tapasztalatlanok voltak a piac jövőbeli igényeivel szemben 2, csak be akarták érni a fejlettebb országokat, de nem tettek lépést megelőzni az időt. Hogy ami ma elfogadható (a számukra) az holnap komplett csomagban kuka mindenhol. Ami ma a jövő technológiája, az holnapra egy okésan elmegy szint.
Zala és az RM H akkor fog érni valamit az évszázad közepén, ha ma elkezdtünk olyan tech kutatásokat, amiket más országok még korainak vélnek. Ha valóban lesznek kínálatara legalább egy csomag a Lynx modernizációjára. Az hangzott el, hogy a számítások szerint az évtized végére visszatérül a jelenlegi beruházás. De ebben a beruházásban csak a gyár gépi felszerelésének jelenlegi költségei vannak benne vagy számolnak korszerűbb berendezések megvételével ez idő alatt? És csak a tech transzfer költsége vagy benne van az elkövetkezendő találmányok forrásigénye?
Visszatérve Romániához, az ő álmuk teljesen megbukott azzal, hogy az utóbbi beszerzéseknél dominál a nem hazai gyártás és nincs technikai lemaradás behozatala szegmens már a tervezéskor sem. Repülőgépek abszolút nulla hazai produktum, rakéta tüzérség szintén, légvédelem ugyan ez a minta. APC és IFV valószínűleg még megdobogtatja a szívüket, de továbbra sincs szó tovább fejlesztésről. Harckocsik jelenleg emlékeztetnek valami "dicső múltra". Ha váltanak Abramsre vagy Leora, akkor egy újabb gyár, ami termelt egy évig és 20 évet korrodálódott.
Ha politikusnak akarok tanácsot adni, nem elhanyagolható szempont, hogy a román lakosságot frusztrálja a szembesülés a fejlettségbeli lemaradást illetően. Ha arról beszélünk, hogy mi mit szeretnénk kezdeni a saját portfóliónkkal, akkor érdemes nem megkockáztatni, hogy fejlődési zsákutcát csináljunk 20 év távlatából. Inkább menjen ki a haszon egy része az országból, de egy RM szerepvállalás esetén a legrosszabb esetben is elérhetőek maradnak tech transzferek és így megmarad a büszkeség, hogy nem rozsdát gyártunk, hanem max külföldön fejlesztett cuccot, aminek csak gyártásához értünk. A románok és ukránok már ennek is örülnének.

Csehek kicsit pozitívabb példa, mint az előző kettő. Érdemes kiemelni, hogy valóban sikerült megvalósítaniuk az exportot. Ami egyben azt is jelenti, hogy bizonyos szegmensekben képesek önállóan kellő minőséget megtervezni és legyártani. De itt érdemes hangsúlyozni (és tanulmányozni), hogy nagyon éles vita van a mindent az állam gyártson és az öntsük kérdés nélkül a lóvét a magán vállalatokba, ha azok a mieink elgondolások között. Úgy gondolom, születhetett pár tanulmány arról titokban, fiókban lapulva, hogy ezekből mit kell átvennünk és mit kell megtartanunk. Egyik szélsőség sem ideális.

Lengyelek példája szintén óvva int a túlzott önbizalomtól. Rengeteget költöttek például drón fejlesztésre és még nem teljesen világos, hogy csak egyes kategóriákban fogják lehúzni a WC-n vagy az egészet kidobták és importra fognak szorulni. De az IFV és APC kategóriában sikeresek a finn átvételt követően. Ténylegesen nem rossz paramétereket határoznak meg a kutatáshoz. De eddig költségeket nem tudnak államilag becsülni, sem időtávot. Alapvető képességeik megvannak, hogy ne egy eleve lemaradt ország legyenek.
Viszont a legsúlyosabb gond, amit nekünk is figyelembe kéne venni, de nem látom, hogy megtennénk, hogy gyártásnál egy nagy kérdőjel halmaz van. Mindenkit elámítanak a számok, hogy mennyit rendelnek egy-egy dologból. Utána a komment szekcióban számolnak páran és hiányosnak érzik a bejelentéseket a határidők elhallgatása miatt. Két szélsőséges állítás szokott megjelenni, mint spekuláció. A, Kapacitások logikusak lesznek, a szállítás meg meglesz az évszázad közepére. (Ez eleve kizárja az exportot. A termék életciklus végén hagyják abba a gyártást, addigra már egy modernizáción is áteshettek. Kezdhetik az új típus bevezetését 2050-ben.) B, A dandárok felállítása, átfegyverzése időben megtörténik, a német kapacitások többszöröse fogja várni, hogy elárassza az export piacot. Homályosan látszik, hogy egy hirtelen jött állami megrendelés után a felhizlalt gyárak mit fognak kezdeni a hadi titkokat ismerő munkásokkal, külföldi megrendelésre váró gyárcsarnokokkal.


Én szívesen olvasnék egy magyar cikket ebben a témában, ami kicsit össze szedné, hogy mik is a környező országok tapasztalatai. Az állami sehol nem szokott siker sztori lenni. Viszont Csehországban meg Lengyelországban az sem szült jót, ha teljesen rá bíztak valamit a magán szektorra. Ezek nem ritkán megbízhatatlannak bizonyultak. Plusz sérülékenyek az innováció tekintetében. (Cseh repülőgépgyár, egy projektje volt és ha már nem jött be, akkor a belső forrásait felélte és esélye nincs külső segítség nélkül új fejlesztésbe fogni.)
Az átlag ember szintjén nem biztos, hogy tiszta, hogy az államnak impulzusokat kell adni egy olyan területen, ahol ő kizárólagos felvásárló lesz (más államokkal egyetembe) és ahol igenis érvényesül a piaci verseny. A magyar üzleti kultúrától idegen, hogy abban gondolkodjak, hogy két évtized múlva egy ütőképes upgrade a mai csúcstechnológiának is kell; négy évtized múlva meg látnom kell, hogyan vezetem ki magamat a válságból, amikor már az alap konstrukció tovább nem terhelhető, vázszerkezetnél teljesen új megoldások vannak.
És nem utolsó sorban kitérne egy cikk arra, hogy a Magyar Államnak vannak erőforrásai, amikre kellene egy jó üzleti modellt felhúzni. Amikor egy nyilatkozat megemlíti, hogy milyen volumennel számol az évtized végén az iparág, akkor azt érdemes a 2%-ból milyen arányban fejlesztésre költéssel összekapcsolni. Ahogy korábban is kifejtettem, nem azért, mert mindent nekünk kell majd felvásárolni. De a veszek a tiédből, te pedig az enyémből elvvel az állam nem csak tulajdonosi szerepvállalást kell, hogy tegyen. Ha valóban tartósan 2%-ot hajlandóak leszünk elkölteni, ezt kereskedelmi diplomáciánál felhasználjuk, akkor kiszámítható környezetet hoz létre, versenyképesség igényét teremti meg, mert a magyar katona inkább kér külföldről Digitális Katona cuccot, és inkább adjunk el oda kézifegyvereket, sem hogy hazai bóvlival menjen misszióba. És egy környező országokban ritkán látott modell, hogy nem terheli túl a költségvetést. (Ezt mi még csak ígérjük. Húsz meg negyven év múlva meglátjuk, hogy Kaposvár kap-e külföldi megrendelést, amennyiben épp nem rendel a Honvédség. Meg ilyen apró kérdések.)

Én bizakodom a Jövőt illetően. A 2015-ös szint alá nem zuhanunk, legfeljebb megfizetjük a tanuló pénzt és kitalálunk utána valamit.

Vogon. Igazán nem akarok rosszindulatú lenni. Végigolvastam figyelmesen a szózatodat. Az biztos, hogy magabiztosan és komoly érzülettel írod, ez maximálisan átsugárzik. Dinamikus, lendületes, de az Isten b.....a meg, mindennek ellenére megint úgy értem a végére, mintha nem olvastam volna semmit. Csak maga a beletöltött izgatottság van és egyszerűen ehhez nem párosul információ.

 

[krisss]

Vogon. Igazán nem akarok rosszindulatú lenni. Végigolvastam figyelmesen a szózatodat. Az biztos, hogy magabiztosan és komoly érzülettel írod, ez maximálisan átsugárzik. Dinamikus, lendületes, de az Isten b.....a meg, mindennek ellenére megint úgy értem a végére, mintha nem olvastam volna semmit. Csak maga a beletöltött izgatottság van és egyszerűen ehhez nem párosul információ.

Pedig ezt még egész érthetőnek találtam, ami valljuk be ritka.

 

[Venom85]

Pedig ezt még egész érthetőnek találtam, ami valljuk be ritka.

Ne szórakozz Zohannal!

 

[Watszon]

A pozitívak vagy a negatívak?
Utóbbiakat talán nem kell külön sorolnom, de vagyok olyan f@sz, hogy megteszem.

Ukrajnában állítólag megszűnt a Kraz, mint az ország katonai teherautó és könnyű hordozó platform gyártója. Az Oplotot készítő munkások az elnökhöz fordulnak segítségül, hogy zavarja el az igazgatót és mentse meg a gyárat a bezárástól. Egy olyan országban, amelyik háborúban áll. GDP 5%-át fordítja a hadseregre. Az külön művészet, hogy akkor mennek csődbe, amikor még külföldről is vásárol fel hadianyagot és mindenből hiánya van. A tankgyár erősen gyanús, hogy meg fogja úszni.

Románia a híres állami hadiparával rengeteg csodás fejlesztést indított el, nagyon kevés fejeződött be. Az a pár pozitív példa is külső (török, német és svájci) segítséggel. Létrehoznak komplett gyárakat, szóval a tervrajzok mellé kapacitást is teremtenek. És eddig 1-2 év gyártásánál nem jutottak tovább semmiben. Ők is úgy kezdték az összes projektet, ahogy mi. Ha nem akartunk fogalmazáson gondolkodni, akkor googlival lefordítózhatjuk az ő írásaikat és sajtóanyagnak jó. Külföldi tech transzfer, lemaradás behozása, utána a saját igényeink mellett még exportra is mehet. Hangsúlyoznám, hogy én látom a különbséget a jelenlegi koncepció között, ha végig visszük, akkor az egy hosszútávú külföldi multival egy igazi szerelem. De a románok is jól álltak addig, amíg Leopárd tervrajzok, meg Piranha licence megszerzése kellett, meg első kapavágás van nálunk is gyárak építésénél. Náluk a gond ott kezdődött, hogy hittek egy csoda masina "feltalálásában" és évtizedekig elélnek abból, hogy saját maguknak gyártanak és exportból finanszírozzák a költségeket. A rozsda azért rohadt rájuk, mert 1, tapasztalatlanok voltak a piac jövőbeli igényeivel szemben 2, csak be akarták érni a fejlettebb országokat, de nem tettek lépést megelőzni az időt. Hogy ami ma elfogadható (a számukra) az holnap komplett csomagban kuka mindenhol. Ami ma a jövő technológiája, az holnapra egy okésan elmegy szint.
Zala és az RM H akkor fog érni valamit az évszázad közepén, ha ma elkezdtünk olyan tech kutatásokat, amiket más országok még korainak vélnek. Ha valóban lesznek kínálatara legalább egy csomag a Lynx modernizációjára. Az hangzott el, hogy a számítások szerint az évtized végére visszatérül a jelenlegi beruházás. De ebben a beruházásban csak a gyár gépi felszerelésének jelenlegi költségei vannak benne vagy számolnak korszerűbb berendezések megvételével ez idő alatt? És csak a tech transzfer költsége vagy benne van az elkövetkezendő találmányok forrásigénye?
Visszatérve Romániához, az ő álmuk teljesen megbukott azzal, hogy az utóbbi beszerzéseknél dominál a nem hazai gyártás és nincs technikai lemaradás behozatala szegmens már a tervezéskor sem. Repülőgépek abszolút nulla hazai produktum, rakéta tüzérség szintén, légvédelem ugyan ez a minta. APC és IFV valószínűleg még megdobogtatja a szívüket, de továbbra sincs szó tovább fejlesztésről. Harckocsik jelenleg emlékeztetnek valami "dicső múltra". Ha váltanak Abramsre vagy Leora, akkor egy újabb gyár, ami termelt egy évig és 20 évet korrodálódott.
Ha politikusnak akarok tanácsot adni, nem elhanyagolható szempont, hogy a román lakosságot frusztrálja a szembesülés a fejlettségbeli lemaradást illetően. Ha arról beszélünk, hogy mi mit szeretnénk kezdeni a saját portfóliónkkal, akkor érdemes nem megkockáztatni, hogy fejlődési zsákutcát csináljunk 20 év távlatából. Inkább menjen ki a haszon egy része az országból, de egy RM szerepvállalás esetén a legrosszabb esetben is elérhetőek maradnak tech transzferek és így megmarad a büszkeség, hogy nem rozsdát gyártunk, hanem max külföldön fejlesztett cuccot, aminek csak gyártásához értünk. A románok és ukránok már ennek is örülnének.

Csehek kicsit pozitívabb példa, mint az előző kettő. Érdemes kiemelni, hogy valóban sikerült megvalósítaniuk az exportot. Ami egyben azt is jelenti, hogy bizonyos szegmensekben képesek önállóan kellő minőséget megtervezni és legyártani. De itt érdemes hangsúlyozni (és tanulmányozni), hogy nagyon éles vita van a mindent az állam gyártson és az öntsük kérdés nélkül a lóvét a magán vállalatokba, ha azok a mieink elgondolások között. Úgy gondolom, születhetett pár tanulmány arról titokban, fiókban lapulva, hogy ezekből mit kell átvennünk és mit kell megtartanunk. Egyik szélsőség sem ideális.

Lengyelek példája szintén óvva int a túlzott önbizalomtól. Rengeteget költöttek például drón fejlesztésre és még nem teljesen világos, hogy csak egyes kategóriákban fogják lehúzni a WC-n vagy az egészet kidobták és importra fognak szorulni. De az IFV és APC kategóriában sikeresek a finn átvételt követően. Ténylegesen nem rossz paramétereket határoznak meg a kutatáshoz. De eddig költségeket nem tudnak államilag becsülni, sem időtávot. Alapvető képességeik megvannak, hogy ne egy eleve lemaradt ország legyenek.
Viszont a legsúlyosabb gond, amit nekünk is figyelembe kéne venni, de nem látom, hogy megtennénk, hogy gyártásnál egy nagy kérdőjel halmaz van. Mindenkit elámítanak a számok, hogy mennyit rendelnek egy-egy dologból. Utána a komment szekcióban számolnak páran és hiányosnak érzik a bejelentéseket a határidők elhallgatása miatt. Két szélsőséges állítás szokott megjelenni, mint spekuláció. A, Kapacitások logikusak lesznek, a szállítás meg meglesz az évszázad közepére. (Ez eleve kizárja az exportot. A termék életciklus végén hagyják abba a gyártást, addigra már egy modernizáción is áteshettek. Kezdhetik az új típus bevezetését 2050-ben.) B, A dandárok felállítása, átfegyverzése időben megtörténik, a német kapacitások többszöröse fogja várni, hogy elárassza az export piacot. Homályosan látszik, hogy egy hirtelen jött állami megrendelés után a felhizlalt gyárak mit fognak kezdeni a hadi titkokat ismerő munkásokkal, külföldi megrendelésre váró gyárcsarnokokkal.


Én szívesen olvasnék egy magyar cikket ebben a témában, ami kicsit össze szedné, hogy mik is a környező országok tapasztalatai. Az állami sehol nem szokott siker sztori lenni. Viszont Csehországban meg Lengyelországban az sem szült jót, ha teljesen rá bíztak valamit a magán szektorra. Ezek nem ritkán megbízhatatlannak bizonyultak. Plusz sérülékenyek az innováció tekintetében. (Cseh repülőgépgyár, egy projektje volt és ha már nem jött be, akkor a belső forrásait felélte és esélye nincs külső segítség nélkül új fejlesztésbe fogni.)
Az átlag ember szintjén nem biztos, hogy tiszta, hogy az államnak impulzusokat kell adni egy olyan területen, ahol ő kizárólagos felvásárló lesz (más államokkal egyetembe) és ahol igenis érvényesül a piaci verseny. A magyar üzleti kultúrától idegen, hogy abban gondolkodjak, hogy két évtized múlva egy ütőképes upgrade a mai csúcstechnológiának is kell; négy évtized múlva meg látnom kell, hogyan vezetem ki magamat a válságból, amikor már az alap konstrukció tovább nem terhelhető, vázszerkezetnél teljesen új megoldások vannak.
És nem utolsó sorban kitérne egy cikk arra, hogy a Magyar Államnak vannak erőforrásai, amikre kellene egy jó üzleti modellt felhúzni. Amikor egy nyilatkozat megemlíti, hogy milyen volumennel számol az évtized végén az iparág, akkor azt érdemes a 2%-ból milyen arányban fejlesztésre költéssel összekapcsolni. Ahogy korábban is kifejtettem, nem azért, mert mindent nekünk kell majd felvásárolni. De a veszek a tiédből, te pedig az enyémből elvvel az állam nem csak tulajdonosi szerepvállalást kell, hogy tegyen. Ha valóban tartósan 2%-ot hajlandóak leszünk elkölteni, ezt kereskedelmi diplomáciánál felhasználjuk, akkor kiszámítható környezetet hoz létre, versenyképesség igényét teremti meg, mert a magyar katona inkább kér külföldről Digitális Katona cuccot, és inkább adjunk el oda kézifegyvereket, sem hogy hazai bóvlival menjen misszióba. És egy környező országokban ritkán látott modell, hogy nem terheli túl a költségvetést. (Ezt mi még csak ígérjük. Húsz meg negyven év múlva meglátjuk, hogy Kaposvár kap-e külföldi megrendelést, amennyiben épp nem rendel a Honvédség. Meg ilyen apró kérdések.)

Én bizakodom a Jövőt illetően. A 2015-ös szint alá nem zuhanunk, legfeljebb megfizetjük a tanuló pénzt és kitalálunk utána valamit.

Sok mindent ehhez nem lehet hozzá fűzni. ))

 

[Kim Philby]

Vogon. Igazán nem akarok rosszindulatú lenni. Végigolvastam figyelmesen a szózatodat. Az biztos, hogy magabiztosan és komoly érzülettel írod, ez maximálisan átsugárzik. Dinamikus, lendületes, de az Isten b.....a meg, mindennek ellenére megint úgy értem a végére, mintha nem olvastam volna semmit. Csak maga a beletöltött izgatottság van és egyszerűen ehhez nem párosul információ.

Most mi bajod! Csak azért, mert ellentmondást nem tűrve teszi fel a kérdéseit/kétségeit?
Éncsak aztatat nemértcsem, hogy mire is vonatkoznak/kíváncsi.... Ja. De legalább hosszú is.

 

[Kim Philby]

Gyaníthatóan, egy állami holding fogja a tulajdonosi jogokat gyakorolni az állami tulajdonú részvénycsomagok fölött/felett ami Zrt. formában fog működni. A románok meg egyenek mamaligát/puliszkát, az nem robban.

 

[hunemperor]

Melyik piaci környezet nem kedvez a "hasonló beruházásoknak"? Csak mert a viRágpiacon eddig (meg ezután) sem lehetett fegyvert eladni.
Ezzel szemben a fegyverpiacon sosem látott konjunktúra van. Az egyes államok 2-3 év alatt nem ritkán duplájára emelték a védelmi kiadásaikat (köztük mi is!)
Mikor kell fegyveripari beruházást csinálni? Amikor a kutyának nem kell a cucc?

Nem a világpiaci helyzetre utaltam, bár egy kicsit túlzott elvárásaitok vannak szerintem. (azért többes számban, mert három hozzászólónak válaszolok egyszerre)
Az a baj, hogy fordítva nézitek, a világpiaci helyzet majd akkor játszik, ha meglesz a termék, amit piacra lehet dobni.
Ettől még mesze vagyunk.
A beruházások megindultak, vagy megindulnak, efelől nincsenek kétségeim.
Elsőként a mikrokörnyezet problémáival fogunk szembesülni. Munkaerőt a kkv-któl fog tudni elszívni, mert jelenleg náluk lehet valamennyi szakképzett munkaerő. Nekik az hiányozni fog, feszültség fog keletkezni. Ennek hatásait előre nem lehet megbecsülni.
Helyi politikai ellenérdek fog enélkül a tény nélkül is keletkezni, mert a következő országos és helyi önkormányzati választás igen éles lesz. Tehát nem látható a beruházások helyi társadalmi támogatottsága sem, pl. a lőszergyár esetében igen alacsony is lehet.
Az oktatás (szakképzés) nem készült fel erre a feladatra.
A magyar beszállítói hálózat nehézkesen lesz kialakítható, és jelenleg nem is látható, hogy egy cégnek érdemes-e ebben hosszú távon gondolkodnia és ebbe beinvesztálnia, mert pont amit az elején mondtam, hol vagyunk még attól, hogy látszódjon, milyen világpiaci igény van ezekre a termékekre, amiket még egyáltalán nem is tudunk teljes körűen, hogy pontosan mik lesznek. Nyilván más egy Audi, ami egy biztos jövőt jelent a beszállítóknak. (Mégis voltak ezirányú problémák ott is.)
Szóval akkor fogok örülni, ha már ezeken túljutottunk. Akkor jönnek a makrokörnyezet kihívásai, ami legyen úgy, ahogy ti mondjátok, és "meglovagoljuk" a konjunktúrát.

 

[kamm]

Pedig ezt még egész érthetőnek találtam, ami valljuk be ritka.

Igen, ezt teljesen osszeszedett volt, meg ha valoban dagalyos is, ami szerintem @Pogány problemaja is amugy.

Nekem nincs komoly bajom a dagalyossaggal, kicsit zavaro, de nem fizetett alkalmazottak meg szakertok irnak ide, szabadnapos ujsagirokat sem varok, szoval ha @Szittya kepes vagyok kibogaraszni, akkor @Vogon siman megy.

(Nala sokkal rosszabbat is olvastam mar szamtalanszor eletemben, raadasul angolul meg tobbet, sot, volt diplomas ember is koztuk - igaz, foallasban improvizativ jazz fuvoskent fukcionalt -, akinek konkretan az emailjeitol ketsegbeestem, hogy lehet, en hulyultem meg es nem ertem, mirol szol az angol szoveg...? Majd a kollegak megnyugtattak, hogy nem, tovabbra is rendben van az angolom, az illeto (CEO amugy) teljesen orult, szinte biztosan osszevissza szed pszichotropikus gyogyszereket es senki nem erti az inkoherens agymeneseit, ragadjak meg egy mondatot es arra reagaljak, az eleg neki. Ugy is lett es heteken belul elkezdtem masik megbizast keresni... )

 

[krisss]

Nem a világpiaci helyzetre utaltam, bár egy kicsit túlzott elvárásaitok vannak szerintem. (azért többes számban, mert három hozzászólónak válaszolok egyszerre)
Az a baj, hogy fordítva nézitek, a világpiaci helyzet majd akkor játszik, ha meglesz a termék, amit piacra lehet dobni.
Ettől még mesze vagyunk.
A beruházások megindultak, vagy megindulnak, efelől nincsenek kétségeim.
Elsőként a mikrokörnyezet problémáival fogunk szembesülni. Munkaerőt a kkv-któl fog tudni elszívni, mert jelenleg náluk lehet valamennyi szakképzett munkaerő. Nekik az hiányozni fog, feszültség fog keletkezni. Ennek hatásait előre nem lehet megbecsülni.
Helyi politikai ellenérdek fog enélkül a tény nélkül is keletkezni, mert a következő országos és helyi önkormányzati választás igen éles lesz. Tehát nem látható a beruházások helyi társadalmi támogatottsága sem, pl. a lőszergyár esetében igen alacsony is lehet.
Az oktatás (szakképzés) nem készült fel erre a feladatra.
A magyar beszállítói hálózat nehézkesen lesz kialakítható, és jelenleg nem is látható, hogy egy cégnek érdemes-e ebben hosszú távon gondolkodnia és ebbe beinvesztálnia, mert pont amit az elején mondtam, hol vagyunk még attól, hogy látszódjon, milyen világpiaci igény van ezekre a termékekre, amiket még egyáltalán nem is tudunk teljes körűen, hogy pontosan mik lesznek. Nyilván más egy Audi, ami egy biztos jövőt jelent a beszállítóknak. (Mégis voltak ezirányú problémák ott is.)
Szóval akkor fogok örülni, ha már ezeken túljutottunk. Akkor jönnek a makrokörnyezet kihívásai, ami legyen úgy, ahogy ti mondjátok, és "meglovagoljuk" a konjunktúrát.

Ez egy jól összeszedett és alátámasztott gondolat volt, köszönet érte.

 

[Szittya]

a világ egy ujjab átalakulási folyamat intenzív szakaszába lépett. az idősebbek ilyet vagy hasonlót már jóárszor átéltek.

eddig a kicsi de profi hadsereg volt a világon a trend.
elég is vólt hisz nem fenyegetet közvetlen veszély a nyugati féltekén.
a tömeghadsereg részét igyekeztek szövetségi rendszer bevonásával helyettesíteni... (mivel veszély nem vólt igy a szövetségi rendszerbe vetett bizalom is nagy volt...)
majd a kicsi is modernből megmaradt a kicsi... ez automatikusan a gyengülés hatására hozta magával a fokozódó veszélyt...

ahhoz hogy ez a veszély elháruljon már nem elég a kicsi hadserege modern szintre hozni. hisz a leépülés az eddigi bizalmat élvező szövetségi rendszer kárára ment....

végredmeénybe az országok kezdenek visszatérni a sorozáshoz és a tartalékos rendszer felállításához ahol ez nem tünt el annak mértéének fokozásához.

a leépülés hatására viszont máer kevés a használhaó másodvonalas technika mégha a modernizációs képesség meg is lenne...

(Megj. Mindig is vóltak "profi" életvitel szerüen katonáskodók akik magasabb harcértéket képviseltek "tömegesen alkalmazott" társaiknál....)

tehát a jövlöben nem lessz elég csupán a viszonylag "kis létszámú" profik átfegyverzése új technikára hanem a viszzatérő tömegeket is el kell majd látni fegyverzettel és hadianyaggal...

a magyar modell ebből több. hisz nem csak a csúcstechnikát képviselő lynx itthon gyártva de lessz egy olcsósított minőségi boxer is kedvezőbb árkategoriával... ahogy tömeggyártható 4x4 esek is...

tehát igazából a struktúra minden szintjét lefedjük termékpalettával...
hogy mi vólt a románok és a többi ország hibálya az elmúlt időszakba harcjármű gyártása tterén?
túl hamar ellőték a patront kkor álltak be versenyezni amikor a legnagyobb vólt a konkurencia a piacon az igények a termékekre viszont a béka segge alatt...

a mi esetünkbe a konkurenciaharc tüzes része már lezajlott sokan kiestek mégtöbben buktak el... ezek már nem kivánkoznak vissza a piacra... de az igényyek nőlneek...

 

[Pogány]

Pedig ezt még egész érthetőnek találtam, ami valljuk be ritka.

Sok mindent ehhez nem lehet hozzá fűzni. ))

Igen, ezt teljesen osszeszedett volt, meg ha valoban dagalyos is, ami szerintem @Pogány problemaja is amugy.

Nekem nincs komoly bajom a dagalyossaggal, kicsit zavaro, de nem fizetett alkalmazottak meg szakertok irnak ide, szabadnapos ujsagirokat sem varok, szoval ha @Szittya kepes vagyok kibogaraszni, akkor @Vogon siman megy.

(Nala sokkal rosszabbat is olvastam mar szamtalanszor eletemben, raadasul angolul meg tobbet, sot, volt diplomas ember is koztuk - igaz, foallasban improvizativ jazz fuvoskent fukcionalt -, akinek konkretan az emailjeitol ketsegbeestem, hogy lehet, en hulyultem meg es nem ertem, mirol szol az angol szoveg...? Majd a kollegak megnyugtattak, hogy nem, tovabbra is rendben van az angolom, az illeto (CEO amugy) teljesen orult, szinte biztosan osszevissza szed pszichotropikus gyogyszereket es senki nem erti az inkoherens agymeneseit, ragadjak meg egy mondatot es arra reagaljak, az eleg neki. Ugy is lett es heteken belul elkezdtem masik megbizast keresni... )

Az a kifogásom, hogy rendre visszatérően képes ilyen hosszan nem mondani semmit. Jól ír, tisztán érthetően, helyesen, elég jól, hogy átadja az érzelmi töltetét. De rendre összefoglalózva az itt összehordott infót a saját szavaira pusztán átírva, közli ugyanazt, majd elfilózik azon, amin mindenki elfilózott. lehet ez, az, talán amaz is, de a legjobb megoldás amaz lenne ha az nem az lenne ekként, hanem talán amúgy, mert ez az, ami amaz igazán. Logikailag az elejétől a végéig rendben van, de mégis az ember mikor végzett vele megáll és azon gondolkodik, hogy like-ot nyomjon-e rá? Végülis összeszedett írás volt, csak mindent visszafelé is meggondoltunk már önállóan vagy együtt. Ne törődjön vele? Ahhoz túl összeszedett és hosszú, komoly ráfordítású írás, hogy az ember ignorálja olvasás után. Igyekszek valami kapaszkodót találni benne, amire nyomhatok egy olyan like-ot, hogy ez fasza volt, gondolkodok, hogy továbbgörgessek-e.

Spoiler: Vicces kép / mém

Egyszerűen nem érzem, hogy az elolvasásával az idrodalmi tisztaság élményén kívül gazdagodtam volna gondolattal.

 

[Pogány]

a világ egy ujjab átalakulási folyamat intenzív szakaszába lépett. az idősebbek ilyet vagy hasonlót már jóárszor átéltek.

eddig a kicsi de profi hadsereg volt a világon a trend.
elég is vólt hisz nem fenyegetet közvetlen veszély a nyugati féltekén.
a tömeghadsereg részét igyekeztek szövetségi rendszer bevonásával helyettesíteni... (mivel veszély nem vólt igy a szövetségi rendszerbe vetett bizalom is nagy volt...)
majd a kicsi is modernből megmaradt a kicsi... ez automatikusan a gyengülés hatására hozta magával a fokozódó veszélyt...

ahhoz hogy ez a veszély elháruljon már nem elég a kicsi hadserege modern szintre hozni. hisz a leépülés az eddigi bizalmat élvező szövetségi rendszer kárára ment....

végredmeénybe az országok kezdenek visszatérni a sorozáshoz és a tartalékos rendszer felállításához ahol ez nem tünt el annak mértéének fokozásához.

a leépülés hatására viszont máer kevés a használhaó másodvonalas technika mégha a modernizációs képesség meg is lenne...

(Megj. Mindig is vóltak "profi" életvitel szerüen katonáskodók akik magasabb harcértéket képviseltek "tömegesen alkalmazott" társaiknál....)

tehát a jövlöben nem lessz elég csupán a viszonylag "kis létszámú" profik átfegyverzése új technikára hanem a viszzatérő tömegeket is el kell majd látni fegyverzettel és hadianyaggal...

a magyar modell ebből több. hisz nem csak a csúcstechnikát képviselő lynx itthon gyártva de lessz egy olcsósított minőségi boxer is kedvezőbb árkategoriával... ahogy tömeggyártható 4x4 esek is...

tehát igazából a struktúra minden szintjét lefedjük termékpalettával...
hogy mi vólt a románok és a többi ország hibálya az elmúlt időszakba harcjármű gyártása tterén?
túl hamar ellőték a patront kkor álltak be versenyezni amikor a legnagyobb vólt a konkurencia a piacon az igények a termékekre viszont a béka segge alatt...

a mi esetünkbe a konkurenciaharc tüzes része már lezajlott sokan kiestek mégtöbben buktak el... ezek már nem kivánkoznak vissza a piacra... de az igényyek nőlneek...

Nagyon szépen fogalmaztad meg korszakos kívánalmakként, hogy szemérmetlenül kilopták a szemünket.