A német fegyverexportok megváltozott felvevőpiacának legfőbb oka, hogy míg a védelmi ipar eladásai szinte évről évre
rekordokat döntenek (2015-ben 7,95, majd 2019-ben 8 milliárd euróval), még a
pandémia ellenére is, addig az európai haderők továbbra sem vásárolnak annyi német fegyvert, hogy a védelmi ipari kapacitásokat hosszú távon fent lehessen tartani, ezért a vállalatok, nyomást helyezve a szövetségi kormányokra, kénytelenek aktív fegyverkezést folytató harmadik országoknak exportálni.
BÁR 2014 ÓTA AZ EURÓPAI, ÍGY A NÉMET VÉDELMI KIADÁSOK IS ÉVRŐL ÉVRE NÖVEKEDTEK, EZ AZONBAN TOVÁBBRA SEM KIELÉGÍTŐ A VÉDELMI IPARI CÉGEK SZÁMÁRA:
a NATO tagállamoknak csak egyharmada költi bruttó hazai termékének legalább két százalékát védelemre. További problémát jelent, hogy a német védelmi kiadások 2021-re elérték a GDP 1,5 százalékát (53 milliárd euró), az előző kormány pénzügyi tervezése viszont 2025-re 45,6 milliárd euróra történő csökkenéssel
számolt . Amennyiben az Olaf Scholz vezette új kormány tartja magát e tervhez, a Bundeswehrre szánt források kiapadhatnak, így a védelmi ipar is más vásárlók után fog nézni.
A védelmi ipar helyzetének konszolidálására lehetséges megoldásként merülnek fel a közös európai védelmi együttműködések (a PESCO vagy a német-francia-spanyol fejlesztésű új generációs légiharci rendszer), amelyekkel egyrészt csökkenteni lehetne a hadiiparra nehezedő nyomást, másrészt elkerülhetők lennének a fegyverexport-politikát érő vádak. A német vállalatok számára szintén kedvező fejlemény, hogy több, haderőmodernizációt folytató kelet-közép-európai ország (például Szlovákia és Csehország) is érdekelt német fegyverek vásárlásában. Nem véletlen, hogy a védelmi minisztérium 2021-es fegyverzeti
jelentése és
Armin Papperger , a Rheinmetall vezérigazgatója is
SIKERESNEK NEVEZTE A MAGYARORSZÁGGAL VALÓ EGYÜTTMŰKÖDÉST, EZZEL UTALVA A NÉMET HADITECHNIKAI ESZKÖZÖK VÁSÁRLÁSÁRA ÉS A ZALAEGERSZEGI LYNX-HARCJÁRMŰGYÁR LÉTESÍTÉSÉRE.
Magyarország ráadásul az utolsó Merkel-kormány alatt a német fegyverek elsődleges felvásárlója volt 2,66 milliárd euróval, megelőzve még a német fegyverek kivitelének hagyományos célországát, az Egyesült Államokat is. Ezen együttműködések előmozdításával a német védelmi ipar know-how átadásával hozzájárulhat az európai védelmi ipari bázis megerősítéséhez, viszont kétségkívül önmagukban nem elegendők a probléma megoldásához.
Az európai védelmi ipari együttműködések jövője több szempontból is bizonytalan, nem utolsó sorban az egységes európai fegyverexport-szabályozások hiánya miatt. A német kormányok által időnként gyakorolt normaalapú fegyverexport-politika ugyanis az európai partnerekkel közösen gyártott fegyverrendszereket is érinti, melyek exportjához szükségesek a részes felek hozzájárulása. Így például a Szaúd-Arábia elleni embargó kapcsán Németországot súlyos kritikák
érték francia, olasz és brit részről, amiért 48 darab Eurofighter vadászgép eladását blokkolta.
Eurofighter vadászgép 2018. június 7-én Németországban.
Fotó: Alexander Koerner / Getty Images
Anne-Marie Descôtes francia nagykövet 2019-es
cikkében keményen kritizálta Németországot, amiért az morális és belpolitikai kérdésként kezeli a fegyverexportokat. A diplomata szerint a németek hiába próbálják azt a látszatot kelteni, hogy szigorú fegyverexport-politikát folytatnak, valójában kiszámíthatatlan magatartásukkal veszélybe sodorják az európai védelmi ipari együttműködéseket. A német, francia és spanyol közös fejlesztésű hatodik generációs vadászgép és légiharci rendszer (Future Combat Air System) jövőjét szintén
kockáztatják a fegyverexportokról, nukleáris fegyverekről és műveleti képességekről vallott eltérő német és francia álláspontok. A védelmi ipar iránti ellentmondásos magatartás végső soron Németország nemzetközi tekintélyét és megbízhatóságát is kétségbe vonja.
Armin Papperger szerint a pacifista Zöldek kormányba kerülése nem okozhat gondot a védelmi iparnak, tekintve, hogy ők is elkötelezettek a NATO iránt. A karakán fellépésű zöldpárti külügyminiszter, Annalena Baerbock miatt viszont, aki határozottan elítélte a kétes harmadik országokba irányuló fegyverkivitelt, esélyes, hogy további belföldi és nemzetközi viták várhatók a fegyverexportok miatt, amelyek nem fognak kedvezni a hadiiparnak.
Tavaly és idén már valamelyest
csökkenta fegyverkivitel, illetve ezekhez kapcsolódóan a harmadik országok részesedése is, azonban kérdéses, hogy e tendencia meddig fog kitartani és az új kormány mennyire váltja valóra pacifista elveit. Az ellentmondások már a szövetségi választások előtt
jelentkeztek : a Zöldek társelnöke, Robert Habeck (jelenlegi alkancellár, gazdasági és klímaügyi miniszter), kelet-ukrajnai látogatásakor botrányt okozott kijelentésével, miszerint fegyvereket kellene szállítani Ukrajnának, Baerbock viszont ezt határozottan elutasította és hangsúlyozta a Zöldek pacifizmusát.
Végezetül az új kormánnyal kapcsolatban két dologra mindenképpen fel kell hívni a figyelmet. Az a német gazdasági miniszter, akit a sajtóban „fegyverminiszternek” hívtak, Sigmar Gabriel szociáldemokrata, és az a korábbi külügyminiszter pedig, aki hozzájárult a Bundeswehr első harci bevetéséhez éppen zöldpárti politikus, Joschka Fischer volt.
A szerző Speck Gyula tanársegéd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia Tanszékén
(Borítókép: Német katonák 2021. december 14.-én Brandenburgban. Fotó: Kay Nietfeld / picture alliance / Getty Images)
2016 óta a hidegháborút idézi a nemzetközi fegyverkereskedelem mértéke.
index.hu