Pal, Melampo: Nagyon köszönöm válaszaitokat!
Komolyan jólesik, hogy szántatok rá időt, energiát, gondolkodást mind a ketten.
Én csak a magam egyszerű "kétbitesbutasofőr" szintjén tudok ezekre reagálni; tanulmányaim kimerültek a közlekedés gazdaságtan szakközépiskolai tanulmányaiban.(Érdekelt!)
Pár keresetlen gondolat úgy hirtelen:
Ezek a viták és eszmecserék számomra nem presztízsharcot jelentenek - még ha látom is ennek számos és érthető jelét - hanem azt, hogy igazából nem fehér és nem fekete a terület, hanem olvasat kérdése.
Az átlagember viszont szerintem egyáltalán nem tart ott, nem gondolkodik úgy és nem látja úgy a pénzügyi, egészség- és nyugdíjbiztosítási dolgokat úgy, ahogy itt a HTKA-n lehet róla olvasni kiváló vitáitokban. pedig nem ártana, ha szélesebb körben is formálódna az emberek szemlélete az itt leírtak után.
A HTKA-nak köszönhetően most már számomra is triviális dolog például az, hogy a nyugdíjrendszer miért vág oda a szaporulatnak, de szégyen, nem szégyen, ehhez kellett az itt folyó diskurzus.
Addig csak kerestem rá a válaszokat, de valami mindig hibádzott a modellemben, mert pl. Svájc és Magyarország lakosságát általában nem teljesen ugyanazok a körülmények motiválják...
Rettentő rossz üzenete szerintem az államoknak a lakosság felé többek között az, hogy a nyugdíjjárulékokat rögtön feléggették, s nem halmozták akkoriban, amikor a népszaporulat pozitívban volt. Főleg úgy, hogy az államnak számos eszköze és módja volt arra, hogy ezzel a befizetéstömeggel jól sáfárkodjon.
Hogy lehet elvárni egy ilyen - évtizedek óta változatlan szemléletű - felhalmozható, megtakarítandó - pénztömeg minden másra elégetése után, hogy az egyszerű járulékfizető nyárspolgár felelősen gondolkozzon. Pedig ugye az államigazgatásban és a politikában elvileg - jó esetben szakirányú - felsőfokú végzettségűek ténykednek (Na jó, nem az érettségit sem tevő Shulzra gondoltam...), ellentétben a társadalommal, aminek többsége maximum érettségizett és addig is ásítozott a közgazdaságórákon.
Hogy várható el a fogyasztói társadalom átlagemberétől, hogy pl. ne verje magát adósságokba, amikor gyakorlatilag minden - képzettek által irányított - állam el van, igaz különböző mértékben adósodva?
A helyzetet súlyosbítja a jelenlegi helyzet és a várható perspektíva. Úton útfélen hirdetik, hogy élethosszig, akarom életfogytig fogsz dolgozni, de azért gondolj a nyugdíjadra...
Az ember meg pont nem ilyen, hanem fatalista.
Ha nem lenne fatalista, akkor élelmiszeripari tulajdonosként, üzemvezetőként, dolgozóként nem gyártana virslire, tejre stb. hasonlító valamit, nem palackozna ivóvizet petpalackban, nem kevert volna ólmot a benzinbe, azbesztet a cementbe stb. s ezeket felhasználóként nem is fogyasztaná, használná.
De megteszi, mert abban bízik, hogy a káros hatás nem fog vele végezni, nem vele fog végezni!
Ismerek nem egy bronchológiai beavatkozást végző szakorvost, akik úgy szívják a cigit, mintha hegyi levegő lenne...
Még lehetne a példákat sorolni, de az ember fatalista, akár egészen irracionális módon.
Tehát ilyen társadalmi üzenetek és tendenciák után ne csodálkozzunk, hogy a nyugdíj illetve öregkori helyzet tekintetében - a jelenlegi helyzethez képest mindenképpen - egy társadalmi katasztrófa felé robogunk.
Bólogatunk, hogy tudjuk, de bízzunk valamiben, abban, hogy mi még megússzuk, vagy pont még a megfelelő időben vág belénk a villám, üt el a mentőautó, álmunkban végez ki a tüdőembólia.
Mert ha nem...akkor viszont (hálás és gondoskodó) utódok, megtakarítás híján mehetünk majd a híd alá, vagy az ápolási osztályra, ahol a dehidratáció fog végezni velünk, no nem kíméletesen, csak annyi ideig kínozva, hogy még felfogjuk szenvedésünket.
Tehát milyen konklúziót von le az átlagember: Élj a mának!
A pénzügyi válságok üzenete dettó: Folyamatosan figyelmeztetnek, hogy megtakarításaink eléghetnek egy pillanat alatt.
Mit tett az egyszeri ember? Akinek volt pénzügyi tehetsége (öröksége stb.) befektetett pl. ingatlanba.
Na, nem kell nagy dologra gondolni, csak emeletes kockaházra Borsodban. S hirdeti még mindig 20millióért, amikor 6 millióért lehet eladni. (Nem is adja el annyiért; nem azért halt meg az apja infarktusban az építésében, hogy ő elkótyavetyélje!) Amit birtokolsz, az birtokba vesz.
Ha nincs érdemi megtakarítása, vagy nem lát rá reális esélyt, hogy a mindennapi lemondása belátható időn belül érdemi összeget fialna, akkor megint csak:
Élj a mának!
(A hozzászólás írója és felesége az egészségügyben dolgozik, él minimálbérből Borsodban, taníttat gyermeket egyetemen a fővárosban és gazdasági racionalitásból a krónikus beteg szüleivel él egy természeti katasztrófa miatt piaci értékvesztett házban, ezt kéretik figyelembe venni, mielőtt ízekre szeditek a meglátásait)
Becsülöm azt és ahogy leírtad. Há az emberek fele így gondolkodna, nem itt tartanánk. Meg persze, ha valakit is érdekelne a döntéshozók közúl, mit is gondolnak az állampolgárok...