Nálunk a cég külföldi anyavállalatánál a fő-HR-es azt vallja, hogy minden olyan nyitott pozícióra, ahová kívülről jelentkeznek, a piaci minimumot kell adni, de ha belsős az átjelentkező, akkor nem szabad a fizetést megemelni. Azt kell propagálni, hogy a munkavállaló ne a több pénzért, hanem a több és izgalmasabb kihívásért cserébe váltson munkakört. Annak örüljön, hogy többet és újat dolgozhat.
Sok a panasz, hogy nehezen találunk embert, miközben továbbra is minden negyed év rekordokat dönt, jól állunk, mert jönnek továbbra is a megrendelések és mi továbbra is egyre többet és gyorsabban szállítunk, talán csak a költségeinken kéne tovább farag...
Na jó, itt állítsuk meg a vetítést egy pillanatra. Lefordítom magyarra.
Többet és többet dolgozunk, több és több a megrendelés, illetve mi jobb híján a saját költségeinket próbáljuk tovább zsugorítani, de amúgy minden fronton mindenhol győzelem és előrenyomulás. Nem hiányzik valami?
Na ezaz, úgy hívják, bevétel. Az a baja lényegében az összes amerikai hátterű globális, multinacionális vállalatnak, hogy olyan, mint a Wall Street. Csak biznisz van, meg megrendelések, munka és befektetés, de nincs valós bevétel. Ahogy Amerikában mondják, ha százezer dollárral tartozol a banknak, az a te bajod, de ha százmillióval, akkor az már a bank baja.
És a bank majd tesz róla, hogy az ilyen kiemelkedően fontos "jó" ügyfél inkább maradjon még játékban, úgyhogy az adósságát átütemezve inkább megtalálják a módját, miképp rendelhetne mégtovább.
Az USA, a nyomtatott dollárjával megteheti, hogy csak a megrendelések száma alapján árazza be a cégeket, mert az elmaradó bevételek után generálódott hiányt maxinum leírják a könyvelők. Vagy eladják az üzletágat, vagy lazán csak felszámolják.
És kinyontatják a hiányzó pénzt. Maguknak.
A lényeg, hogy mozgásban maradjon a gazdaság, nem szabad leállni. Nincs bevétel? Sebaj, kicsire nem adunk! A lényeg, hogy folyamatos üzletkötéseket tudjunk felmutatni.
Szóval az európai leányvállalatok alkalmazottainak hajtani kell a boltot, hogy legyen mit ünnepelni a negyedéves riportokban, de a többletmunkáért a reálgazdaságokban elvárt többletjuttatás már nem érkezik meg, mert nincs miből fedezni. Ugyanis, amíg a dollár nyomtatott, a forint nagyon is valós, így a cégek önköltségét a minimumra letekerve kell folyamatosan fenntartani, hogy a kevéske és sokszor csak évek multán beérkező bevételből fussa rá.
Így jár minden olyan gazdaság, amelyik alacsony hozzáadott értékű összeszereléssel csak exportra termel és a low budget shared service jellegű munkákkal szolgálja az irígyelt bezzeg-Nyugatot.
Ahol bezzeg több fizetésért van olcsóbb megélhetés. Hála a keleti rabszolgáknak.