Ez már aztán teljes off, s nem is tudom, hogy az adminisztrátor Urak engedik e,
de kérem.
Gondoljunk bele, minden küszködés, alázat, szenvedés és nyomorúság, melyet nem mi, hanem őseink, felmenőink tettek érettünk, hogy ma bámulhatjuk ezt a szépséges monitort, mind semmit nem fog érni, mert elvesztünk.
Tudják, van egy könyvem, úgy az ezer+ mellett, amely a kihalt népekről krónikál. Nem ma, nem 50 év múlva, de mi is oda fogunk keverdni, ha egy ideológiai könyvégetőhullám alkalmával, majd el nem porladunk.
Bánatos szomorúság. '88-ban születtem. Akkortájt már 7 éve fogyatkozóban voltunk. Én még "nagy" osztályokba jártam, vidéken, tele gyerekkel. A városok feltöltői mindig is a falvak, a nagybetűs Vidék volt. Ez elmúlt.
Kihalt utcák, elmúlt szokások. Az elmúlás velünk van, s ebből fakadóan a nyugellátásunk, az állami társadalombiztosításunk ~halandósága is, legalábbis jelen formájában.
Ezek mind-mind velünk élő folyamatok. HA becsukjuk a szemünk, akkor is így van.
Látjuk az elmúlást, talán értjük is, de nem tudatosítjuk; s ez a legnagyobb baj. Ha szét is szakad a Világ, akkor is tennünk kell ellene. Nincs opció, ez nem válaszút. Itt a végén nem okolhatunk mást, csak magunkat.