Ezt remélem csak valami rossz tréfának szántad...
Számomra sokszor a legdemoralizálóbb környezet maga az iskola volt úgy, hogy nem egy annyira szar gimibe jártam, de így is voltak olyan osztálytársak, akiket péklapáttal vertem volna képen, annyira bukók voltak és csak zavarták az oktatást.
És nevetni fogsz, de ebből lehet, hogy valaki csak az elsőt tartaná hasznosnak. A hitnek és vallásnak semmi köze, hogy nem kéne legyen az oktatáshoz az állam és egyház szétválasztása után 120+ évvel.
Nem tudom, hogy itt sírnom, vagy röhögnöm kéne, annyira buta komment volt ez.
Az ilyen szélsőséges dolgoktól, hogy bármilyen és egyebek nekem kb. a munkatábor és sorkatonaság elegye ugrik be. Ez = azzal, hogy mérhetetlenül kontraproduktív. Mellesleg, hahó, a szülő felelőssége hol van? Nem nevetéges elvárás, hogy mindent az iskola oldjon meg? Ha már világra szülte (vagy baszta csak...) a gyerekét a kedved szülő, akkor talán foglalkozhatna is tettei következményével.
Az egész világ a specializációra épít. Ezért van az, hogy nem vízvezeték szerelő programozók vannak a munkaerőpiacon, hanem programozók és mások. Mert mindenki azt csinálja, amiben nagyon jó. Jó esetben...
Valahol vicces, hogy még önellentmondásod sem veszed észre. A minden erővel, bármi áron vs. motiválás. Most akkor melyik? A kettő együtt nem megy...
Ameddig azt látom, hogy egyes emberek szülőként valahogy nettó kretének (vagy mindig is azok voltak...), addig erre esély nincs. Mert ameddig a saját szüleivel képtelen rendesen együtt élni, beszélni és viselkedni az fiatal felnőtt vagy kisgyerek is, addig a helyzet nem kecsegetető.