Alaposabban elolvasva tovabbra is egyetertek a hsz-eddel, kiveve a most beidezett reszt. Van benne valami, de azert nagyon eltulzod a CB-k jelentektelenseget. Hogyan ne szamitott volna pl. Mo-n az MNB altal piacra ontott egy trillio (!) HUF? Es a nemzeti valutak lenyegtelenseget is nagyon eltulzod: nezd meg Go, Spanyolo, Lettorszag,.. hogy kezelte a valsagot, es nezd meg hogy azok akiknek volt sajat valutajuk. Lehet, hogy Oroszobol (Gazpromrubel-foldrol) nezve vegulis mindegy volt, hogy Mo vagy Go hogy kezeli a valsagot, de Mo-rol nezve nagyon nem. A dollar mogul azert meg nem tudod kivenni az amcsi gazdasagot, politikat.. (lehet apple-penznek hivni, de ha Trump megres lesz, akkor az Apple mint ceg erteke hamar zuhanni kezd.) De amugy kb. az elso hsz-emben irtam, hogy lesz nem is olyan sokara valodi helikopterpenz, ami mar fuggetlen lesz az adot tgazdasag teljesitmenyetol, de ma meg azert nem tartunk ott (Project Syndicate-en volt rola egy erdekes cikk nemreg, ha lesz idom akkor majd megkeresem).
Fordítva ülsz azon a lovon. Nem Trump, vagy akárki tőkéjéből lett az Aple, Microsoft hanem fordítva az ő pénzükből lett elnök valaki.
A politikai irányító a tömegmanipuláció segítségével gazdaság irányítóinak pénzéből került mindig is a hatalomba csak ezek néha láthatóak is voltak nem úgy mint ma.
Az a pénz amiről te álmodsz az valaha egy kis, szinte zárt gazdasági lokalitás csereeszköze volt.
-A pénz már régen nem az a klasszikus "csereeszköz". Soha nem is volt az csak eddig a félművelt tömegeknek szóló magyarázat volt a publikus.
A "pénz" egy globális forrás, eszköz és ezek felhasználói csereigény értékelő információs rendszerének numerikus eleme, az érték-absztrakció elemi eszköze. Minden csereeszköz virtuálissá válik amint megtakarításként kivonom a piacról, még az árupénz is.
Ebből következően kizárólag virtuális "pénz" létezik.
-A pénz egy információ amely a globálisan felhasználható forrásokat, eszközöket, felhasználói csereigényeket jelenít meg, értékel, ezeknek a transzformálása az elemi matematika szintjére a pillanatnyi piaci viszonyoknak megfelelően.
- A pénzkibocsátást a kereskedelmi bankok végzik a globálisan felhasználható forrásokat értékelve és fedezetként, -jelzálogként- ezeket felhasználva a pillanatnyi piaci reakciók alapján.
-A jegybankpénz csak az elsődleges forrás, az agregátum, a részleges tartalékok rendszerében kibocsátott pénzmennyiség sokszorosa ennek, gyakorlatilag nem függ a jegybankpénztől.
-A helyzet sokkal inkább fordított, ma már sokkal inkább a jegybankok igyekeznek követni a kereskedelmi banki pénzkibocsátást.
-Ezekből következően, mivel a gazdaság működtetése, irányítása globálisan információk átadásával történik és ennek egyetlen univerzálisan használható eszköze a "pénz" ezért a gazdaság irányítását végső soron a pénzrendszer irányítói végzik.
A gazdaságban a különböző termelő tevékenységek folytatása során termékek és szolgáltatások keletkeznek. A specializálódás nagyobb termelékenységet eredményez, de megköveteli a javak cseréjét. Ezeknek a cseréjéhez szükség van egy univerzális információ hordozóra. Ez az információ hordozó egyrészt a gazdaság kiegyensúlyozott működése esetén materiális javakkal fedezett, más része pusztán ígéret és a két véglet között van egy exponenciális görbével jellemezhető a bizonytalanság irányába mutató átmenet. Az ígéretek között mindig van olyan amelyet nem teljesítenek, ez a normális infláció.
Minden pénz ígéret, de nem minden ígéret pénz.
Megtakarítása amit kihitelezhetne úgy keletkezhet valakinek, hogy kevesebbet ad, mint amennyit kapott vagy olyan vagyontárgyat, eszközt, jogot, stb transzformál pénzzé amelyet a gazdaság piacképesnek ítél. A termék, szolgáltatás és a csereszköz aránya ezek mennyisége ezzel nem változik, csak az eloszlása lesz más.
Ha a hitelkamat magasabb mint a termelékenységnövekedés és az infláció különbsége, akkor megindul egy egyirányú áramlás a tőketulajdonosok felé akik ezt a tőkét egyre kevésbé tudják újra visszaforgatni, mert egyre kevesebb lesz a hitelképes adós, az elzálogosítható eszköz . Ami nem csoda, mert pont ők fosztották ki őket. A gazdaságban folyamatosan termelődő javaknak és szolgáltatásoknak mindig egyensúlyban kellene lenniük a forgalomban lévő csereeszköz mennyiségével. Nem szabadna hagyni csereeszközt szabadon kivonni, majd tetszőleges időpontban és körülmények között visszahelyezni a gazdaságba. Nem is beszélve arról az esetről, amikor egy kétes értékű ígéretre, egy ellenőrizhetetlen fedezetű banki váltót fedezetnek elfogadva ezt forrásként felhasználva helyeznek ki hitelt(lásd lent a cowboly esete a százdollárossal). Az ilyen ügylet egyrészt egy pilótajátékot indít el a megnövekedett fogyasztás generálásával, másrészt az ügylet a kamataival egyszerűen a valós fedezettel rendelkező csereeszközt vonja ki a gazdaságból, azaz olyan pénzszűkét okoz aminek semmiféle racionális indoka nincs. Azok az irracionális kamatelvárások amelyek felfutás időszakában kialakulnak mindig lassabban csökkennek mint a fizetőképesség, hisz kizárólag a kényszer ami érthetően a már kezdődő katasztrófából fakad képes ezeket kikényszeríteni. Ez egészen addig megállíthatatlanul folytatódik, amíg az utolsó fizetőképes embert is ki nem fosztották. Ha növelem az inflációt és csökkentem a kamatot akkor ezzel a tőketulajdonost arra ösztönzöm, hogy mielőtt tőkéje értékét veszti végérvényesen vonja ki a gazdaságból és próbálja értékőrző módon valamilyen materiális eszközben lekötni.
A csereeszköz megtakarításként való kivonása a gazdaságból pénzhiányt okoz és ellehetetleníti az árucserét amit a csereeszköz kibocsátója újabb csereeszköz, ennek a pénznek új jelzálog fedezete alatt történő forgalomba hozatalával tud kiegyensúlyozni.
Ha a likvid eszközben, csereeszközben lévő megtakarításomat visszavezetem a gazdaságba és újra vásárolni szeretnék vele akkor inflációt okozok mert több csereeszköz lesz a piacon mint a pillanatnyi áru értéke.
Ezzel értelemszerűen leértékelem a saját megtakarításomat.
A lufit főleg az fújja ha nem piacképes vagy nem piacképes mennyiségű, a sztenderd fogyasztásra épülő termék előállítására adok hitelt.
Nem a kamat fújja önmagában a lufit, mert ha kizárólag termelő beruházásokra adnának hitelt akkor annak a megnövekedett értéke, termelése, plusz hozama ennek pénzzé transzformálása jelentene fedezetet hitel kamataira és ezzel közvetlenül kontrollálni is lehetne, hogy a kihelyezett hitel rentábilisan működik-e.
A "fogyasztási, áru, stb." levegőbe kiszórt hitelek esetén természetesen már sokkal nehezebben megfogható, hogy a megnövekedett fogyasztással több áttételen keresztül fellendülő termelési tevékenységek megtermelik-e a kamatok fedezetét.
A hitelkibocsátás viszont megállíthatatlan mert a kezelhetetlen mennyiségű megtakarításként a pénzpiacokról kivont pénzt,- hogy ne jöjjön létre pénzhiány- ugyanannyi kihelyezett kezelhetetlen mennyiségű hitelpénzzel pótolni kell. Akkor is ha tisztán látszik, hogy nincs megfelelő fedezte ennek az újonan kihelyezett hitelnek.
A jegybankok vért hugyoznak, hogy pénzt tudjanak kibocsátani és ne jöjjön létre pénzhiány de a kereskedelmi bankok akik a hitelkihelyezők lennének-mivel a bedőlő hitel okozta kár első körben őket éri, az ostor rajtuk csattan- nem hajlandók hitelezni még akkor sem ha a jegybanktól negatív kamatra kapják a pénzt.
Ez a kegyelemdöfés. Amikor a tőke elkezd államkötvényeket vásárolni, mert nem talál helyet a pénznek a gazdaságban és legbiztonságosabbnak tűnő ingatlan, aranyat, államkötvényeket kezdi el venni, eben a sorrendben szopva meg az összes faszt ami csak létezik a gazdaságban, az a vég jele.
Az azt mutatja, hogy az a kezelhetetlen méretű megtakarítás ami saját magával szemben ugyanakkora kezelhetetlen méretű adósságot is hozott létre ma ott tart, hogy egyik eszközből menekül a másikba mert sehol nem érzi magát biztonságban.
Amikor megjelennek az állampapír vásárlók és a kizárólag nagyon nagy, biztosnak tűnő cégek tőzsdei részvényeit vevők akkor ott már óriási a baj.
Amikor már semmi nem biztos, se ingatlan, se arany, se részvény, se áru és a pénz állampapírba menekül az groteszk helyzet.
Amikor az állampapírt- mert, hogy a pénz is az- állampapírra cserlik az azt jelzi, hogy a befektetőknek teljesen szétesett a gondolkodásuk.
Itt tartunk most. Megállt a hajó, lufik felfújva, lassan hátrálni kezdünk és mindenki várja a durranást.
A részleges tartalékkal működő jegybank rendszer működése a végéhez érkezett.