Bizony. Vétettek egy elég durva hibát, amit igyekeztek nem túl nagy dobra verni.
A törzs-hát-traktusban kompozit+fém kapcsolatot hoztak létre. Ezeket ugyebár nem lehet összehegeszteni, így maradt a szegecselés. A gond ott van, hogy a kompozitok hőtágulása trükkös, a titáné meg lineáris (na jó, közel lineáris, amúgy harmadrendű polinom). Az eltérő hőtágulási együtthatók miatt eltérő hőfeszültségek lépnek fel. A furatok pedig közismerten jó feszültségkoncentrátorok - alaktényezőjük nagy nehezen leimádkozható 2-re (az alap 3,2-ről), csak ugyebár nem csak a hőtágulásból van feszültség, hanem a repülésből is. A kettő pedig elég komoly fárasztó-igénybevételt jelent, ami annak rendje és módja szerint elő is jött... Taps érte a tervezőknek. Javíthatatlan az adott gazdasági horizonton - már ami a hadsereg-koncepciót a Vaterland-on jelenti.
Erre az a válasz, hogy korlátozzák a túlterhelést és az élettartamot is...
Ehhez képest a gázturbina (EJ200) egy valóságos műremek. A tervezésnél anyagminőség-változást detektáló szenzorokat építettek be a kritikus részekben. Kompresszor (kis- és nagynyomású tér), égőtér és a turbina (kis- és nagynyomású tér). Az anyagválasztás szintén pazar.