Admiral Kuznyecov / Kuznetsov / Project 11435 (Szovjetunió)
- Téma indítója Tcat
- Indítva
Amik, angolok, németek...
Ez a titka a nagy sikernek. Tisztàra CNN-re van nagyon profin csinàlva . Nem a tartalomról beszélek, mert az termèszetesen oroszbaràt, nyugatkritikus szemszögböl nèz mindent. Neha lóditanak, akàr a Fox, CNN, BBC..... Azonban nagyon gyakran hoznak dolgokat, amit a mainstream nem, vagy csak éjjel.
Ez most a legjobb hírcsatorna. Ráadásul a felébe se kerül, mint az MTVA!
Még Kambodzsában is építettünk.Tudjàtok, hogy lehetséges, hogy magyarok tervezték és epitették ezeket a raktàrakat, laktanyàkat,repülőtereket, rendőràllomàsokat stb.?
A módszervàltàs előtt még a 80-as evekben is magyar épitèszek ès kivitelezők dolgoztak Sziriàban. Egy ismerősöm pont Aleppoban dolgozott kiküldetésen 5 évig. Ugyanez érvényes Egyiptomra, Algeriàra, Libiàra.
Jó volna, ha az ujraépitésben kivehetnénk részünket
Semmi szükség rá, a belső tüzelőanyag-készlettel kb. 3000 km a hatótávolsága.
M
molnibalage
Guest
Tudtommal egyik Szu-27 változaton sincs "nedves" pont. Az alap Szu-27Sz-en biztosan nem volt, és a Szu-27K annak közeli rokona. Tök feleslges rá, mikor 4-6 db légiharc rakétával is csak 50% keróval képes felszállni.
Az egész Szu-27K/Szu-33 azért ökörség, mert a gép feleslegesen nagy és úgy tervezték meg, hogy a belső tüzelőanyag mennyisége messze a megszokott klassziks ASF arány felett van. Emiatt nagy a holt tömeg a nagy üres tér miatt és ezért pocsék STOBAR gép...
Az Szu-27 belső kapacitása kicsivel 20 ezer font felett van, az F-15A esetén ez 11500 font az F-15C-n 13500 font tája volt. 3 pótossal 23500 és 25500 font. Az F-15C-nél CFT-vel és három pótossal 35 ezer font. A gép üres tömegénél több keró. Uh...
Ezért van az, hogy bár az F-15C pótosra szorul, de a Szu-27Sz esetén ez az ára annak, hogy a gép üres tömege cirka 3 tonnával nagyobb, mint az F-15C. Tehát azonos keró mennyiség esetén az Szu-27 bizony gyengébben emelkedik...
M
molnibalage
Guest
A Szu-30/35 esetén lehet, hogy van pótos, de nem ugrik be egyik ilyen kép sem róla. Az én tippem, hogy ezen is legfeljebb oldalanként 1-1 mehet fel, ha megcsinálták. Nincs többre szükség. A gép átrepülési távolsága 3000 km táján van függesztmények nélkül. Moszkvából leszállás nélkül elrepült anno Párizsba, röhögve, ami minimum 2500 km. Csak ugyebár van tartalék és egyebek.
Hozzánk meg Kubinkából eljöttek kötelékezve, de úgy, hogy leszállás előtt még demóztak is a 2013-as érkezési napon.
A Szu-35BM-hez anno jelentek meg infografikák, melyek a PTB-2000-es tartályokat mutatták opcióként, szárnyanként egyet-egyet. Ezekkel csak az a baj, hogy alig van/volt belőlük. A Szu-24-eseken a törzs alá ment még a hetvenes-nyolcvanas években, de ma már egyik alakulat se használja, illetve nagyon rövid ideig a MiG-31-esekhez is volt kettő, de menet közben kifejlesztették a légiutántölthető képességet és a tartályok elkerültek a 31-es alakulatoktól. A nem utántölthető BSz-eket repülőktől is.
Aki látni akarja, melyik is volt ez a tartály, az keressen 1991-es Le Bourget-i statikus soron álló gyári MiG-31-esről képeket, ahhoz a szovjetek kirakták még a gép elé ezeket.
Napjainkban ezzel reklámozni egy gépet némi tájékozatlanságra vall.
De miért pont a PTB-2000-es? A válasz egyszerű: eredetileg a T-10Sz gépekhez a nagyon korai időkben még volt opció ezek használata, az első széria gépein ott volt a nedves csatlakozási pont is, de ezeket a későbbi szériákról visszavonták. Nem volt rájuk szükség, (fent már írtátok többen is,hogy miért) a kialakításuk elhagyásával egy munkafolyamattal kevesebb lett a gyártósoron. A végül realizálódott Szu-35Sz-eknél már nem opció sem ez, sem más külső tartály.
A T-10-es család negyven éves történetében az első és mind ezidáig egyetlen típus, ami gyakorlati szinten kapott póttartályt, az a család egyben legnagyobb belső kerókészletével rendelkező variánsa, a Szu-34-es.
Ebbe 12 tonnának van hely (a második helyezett Szu-35Sz-be 11.3 tonna fér, az együléses Szu-27-esekbe 9.6 tonna, a Szu-30-asokba és az UB gépekbe ~9 tonna megy), de emellé megkapta a Szu-24-esek PTB-3000-es tartályait, viszont csak egyet, a MiG-29-esek PTB-1500-asához (és az újabb 2150-eshez) hasonlóan a beömlők közé.
Eredetileg elvégezték az egyik protóval a két tartályos konfigot is, oldották is, de valamiért nem vált be.
A Szu-34-es a gyakorlatban csak a nagy távolságú átrepülésekhez viszi magával, ilyenkor meg tudnak spórolni egy-két légiutántöltést, aminél egy közbeiktatott technikai leszállásnak alacsonyabb rezsije van.
A Szu-35BM-hez anno jelentek meg infografikák, melyek a PTB-2000-es tartályokat mutatták opcióként, szárnyanként egyet-egyet. Ezekkel csak az a baj, hogy alig van/volt belőlük. A Szu-24-eseken a törzs alá ment még a hetvenes-nyolcvanas években, de ma már egyik alakulat se használja, illetve nagyon rövid ideig a MiG-31-esekhez is volt kettő, de menet közben kifejlesztették a légiutántölthető képességet és a tartályok elkerültek a 31-es alakulatoktól. A nem utántölthető BSz-eket repülőktől is.
Aki látni akarja, melyik is volt ez a tartály, az keressen 1991-es Le Bourget-i statikus soron álló gyári MiG-31-esről képeket, ahhoz a szovjetek kirakták még a gép elé ezeket.
Napjainkban ezzel reklámozni egy gépet némi tájékozatlanságra vall.
De miért pont a PTB-2000-es? A válasz egyszerű: eredetileg a T-10Sz gépekhez a nagyon korai időkben még volt opció ezek használata, az első széria gépein ott volt a nedves csatlakozási pont is, de ezeket a későbbi szériákról visszavonták. Nem volt rájuk szükség, (fent már írtátok többen is,hogy miért) a kialakításuk elhagyásával egy munkafolyamattal kevesebb lett a gyártósoron. A végül realizálódott Szu-35Sz-eknél már nem opció sem ez, sem más külső tartály.
A T-10-es család negyven éves történetében az első és mind ezidáig egyetlen típus, ami gyakorlati szinten kapott póttartályt, az a család egyben legnagyobb belső kerókészletével rendelkező variánsa, a Szu-34-es.
Ebbe 12 tonnának van hely (a második helyezett Szu-35Sz-be 11.3 tonna fér, az együléses Szu-27-esekbe 9.6 tonna, a Szu-30-asokba és az UB gépekbe ~9 tonna megy), de emellé megkapta a Szu-24-esek PTB-3000-es tartályait, viszont csak egyet, a MiG-29-esek PTB-1500-asához (és az újabb 2150-eshez) hasonlóan a beömlők közé.
Eredetileg elvégezték az egyik protóval a két tartályos konfigot is, oldották is, de valamiért nem vált be.
A Szu-34-es a gyakorlatban csak a nagy távolságú átrepülésekhez viszi magával, ilyenkor meg tudnak spórolni egy-két légiutántöltést, aminél egy közbeiktatott technikai leszállásnak alacsonyabb rezsije van.
A Szu-34-esekből láttam köteléket a póttartállyal a beömlők között. Lásd a honlapomon..
http://jetbirds.gportal.hu/picview.php?prt=25101&gid=2968326&index=77
http://jetbirds.gportal.hu/picview.php?prt=25101&gid=2968326&index=77
M
molnibalage
Guest
Oroszország egyik feléből a másikba.Hová repülne pótossal a SZU-34?Kubába?
Irónia OFF
A Kuznyecov személyzete színes mellénnyel (ruhával) van megkulonboztetve a szerepkor -funkciók szerint.
Lacoste színes mellények .....